Egy emigráns NOL-blog a sok közül...
indítva: 2010 január 10.
|
frissítve: 2018 június 5.
|
indítva: 2010 január 10.
|
frissítve: 2018 június 5.
|
"blogika"
|
"Viszlát és kösz a halakat!"
Így búcsúznak Douglas Adams galaktikus trilógiájának negyedik kötetének címében a delfinek a hozzájuk meglehetősen sajátosan viszonyuló emberiségtől. Így búcsúztunk mi is a nolblogos látogatóinktól, Akik a 2016 január 31-én bezárt nolblogon másfél évig nézelődtek nálunk. A szűnni nem akaró búcsú- és emlékkoncertektől kiokosodva nem is egyszer köszöntünk el, hanem valahányszor ide evakuáltuk egy régebbi-újabb tartalmunkat. Tájékoztatjuk a tisztelt érdeklődőket, hogy szőröstül-bőrüstül itt vagyunk és szeretettel várjuk a jószándékú látogatóinkat.
Virtuális "migráncs" lettünk mi is, akiket odébb löknek, amikor már maguktól lépni nem képesek, de a búcsúbeszéd pózára bármikor kaphatók vagyunk és ki nem hagynánk azt semmi kincsért. A nolblogot már mi is "értékeltük" (még direkt sem csupán egyszer, hátmég indirekt), ezért ezt most csak érintőleg..., viszont utólag és ismételten is köszönjük a NOL "admin" háttermunkájának és a profi újságíróknak a blog-lehetőséget, hogy a mi szövegeinket is odaengedték a kemény munkájukért járó nézettségük egyik iciri-piciri sarkának a majdnem közelébe.
Nem teljesen ismeretlen ez az új hely a hűséges látogatóinknak, akik már a nolblog előtt is figyelemmel kísérték a hozzászólásainkat. Itt, ha komment-beszélgetünk majd egyáltalán (nem jellemző), akkor természetesen az illendő tisztelettel tegeződünk ismét, hiszen nem kell többé a visszaélők sokaságától tartani, azoktól, akik már a második bekezdésükben lekezelő- -gorombák az ismeretlennel és az ismerőssel egyaránt. Itt, egy utólag moderált felületen fogadjuk a látogatóinkat, tehát - miközben továbbra is kizárjuk utólag a trollok és az egyéb kártevők fellépését - ismét folyékony lehet az elkerülhető kommentelés. A magam részéről sajnálom a nolblog megszűntetését, bár nem annyira a barátságtalan vagy inkorrekt hangvétele miatt, hanem mert az egyetlen ellenzéki jellegű, a társadalom kormányzati szegregálásával és a hatalomkoncentrációval szemben kritikus, mindenki számára nyitott blogcsoport volt. Mostantól csak olyan, kormányzatilag direkten vagy indirekten manipulált és cenzúrázott, de ingyenességgel csábító blogcsoportok működnek "országszerte" (a magyar nyelvű interneten), amilyenné még a legutóbbi hónapok megfeszített trollkodásával sem tudták átformálni azt az apró és "jobb napokat is látott" NOL-blogteret. Az amúgy jelentéktelennek látszó ("alacsony nézettségű" - "ami több, az jobb"?) nolblog eltörlése a véleményem szerint egy belpolitikai (politikai kommunikációs, nyilvánosság-szervezési) korszakhatár. Jellemzően a kormányzat hatalomkoncentrálásával és/vagy a tekintélyuralmi rendszerrel és/vagy a szociális kegyetlenséggel és/vagy a rasszizmussal szimpatizálók ünneplik őszinte örömmel a bezárását. (A kuszaeszű pozőröket nem számolom.) Jellemzően a kormánypárti és/vagy jobboldali rajongók röhögnek és gúnyolódnak az őszintén progressziót akaró nolbloggerek és nolblog-látogatók szomorúságán, ami nem csoda, hiszen az antifasiszta nyilvánosság utolsó, nyitott blogcsapatát számolják fel, nem pedig a pártállamegyházi maffia egyik aktivista különítményét. Valóban van ok a jobboldali ujjongásra, hiszen csak a progresszió atomjaira robbantott erői nem találhatnak többé ingyenes és mindenki számára nyitott (és nem aljas, nem hátbatámadó szolgáltató által üzemeltetett) gyülekező helyet, ellenben az önkéntes talpnyalókat és a fasisztákat tárt karokkal várják-fogadják a megengedett-megmaradt-megzabolázott, ingyenes blogterek, ahogyan azzal el is dicsekedtek, hivalkodtak a pezsgőt bontó és petárdázó trollok és hivatásos ügynökök. Nagy kár, hogy a profi újságírásban amúgy kemény utóvédharcot vállalt NOL szerkesztőségből a nolblog megmentésére már kicsorgott az erő és bátorság. Látványos tétleséggel és titkolódzásal úgy engedtek utat a nolblog szétzüllesztésének - a remélt túlélés érdekében - ahogyan azt a hatalomkoncentráló kormányzat elvárhatta a saját segédmunkásai javára - és nem élték túl.
A legjobbak nyilván nem, de mi, átlagos, málé-mamlasz nolbloggerek csúnyán alábecsültük a hatalom alaposságát és szorgalmát. Már csak a peronon nézünk össze grimaszolva, hogy "mi a fene folyik itt". Naná, hogy jó lenne, de még milyen jó lenne, ha valamelyik progressziós csoportocska mögött még volna annyi anyagi erő, biztonságtechnikai tudás és persze bátorság is, hogy nyisson egy új (egy politikai minimumnak nyíltan elkötelezett, politikailag nyíltan moderált, de az önkéntesek és az amatőrök számára is nyitott) ingyenes blogteret (nyilvánosságot, fórumot, önszervezési csíráztató edényt). Azonban a jelenlegi "ellenzéki" erőktől ez nem várható. Az ellenzék valódi karakterét nem a kirakatba állított és a naponta egyszer-kétszer kötelességszerűen hátbaszúrt frontemberek mutatják, hanem a társadalmi nyitás és a mozgalomépítés megfontolt (és szektás) elkerülése, a mozgalmi féltékenység és a zákózottság. Nem segítenek és akkor is gyanakodnak, ha gyalogos aktivistának jelentkezünk és jó ha egyáltalán futó visszaköszönésre méltat a "választottak" fogadóbizottsága. Az elszegényedésük és a rettegésük tekintetében nincs kivétel... Kihasználni sem voltak képesek, még kevébé valószínű, hogy pótolni tudnák vagy pótolni akarnák a nolblogot.
Nem szerettem a nolblogot, de megbecsültem. Lehetőséget adott egy minimális összefogásra és együttműködésre, túl a már kialakult kapcsolatrendszereken, de még a fészbuk hangzavara és dezorientáló káosza előtt. A magam módján és a saját mércéim szerint iparkodok a progresszióért, de a bejegyzéseim értékvilága elég egyértelmű kollaboráció azokkal, akikkel szerintem együtt kell működni és elhatárolódás mindattól, amitől tűntetően kell elhatárolódni, miközben nem a bloggerek és a blog-látogatók tetszésének a minden áron való elnyerése vezet. Szavak nélkül is összedolgoztunk Azokkal, akikkel lehetett. Nem gátoltam és nem romboltam senki vélemény-nyilvánítását, és a félreértések, a félremagyarázások és a felesleges sértődések elkerülése érdekében soha nem kommenteltem más blogokban, de mégsem ignoráltam szinte senkit, még a legrosszabbak írásait is figyelemmel kísértem és örültem a szólásszabadságnak, amiben kifejezéshez juthatott minden vélemény. Persze annak is örültem, hogy egy furcsa kivételtől eltekintve másnak sem volt rá technikai lehetősége, hogy szétverje és obstruálja az én vélemény-nyilvánításomat. Ennél mélyebb és személyesebb együttműködésre azonban nem sok lehetőséget hagyott nolblog közösség sajátosan emberi kultúrája. Mintha csak delfinnek születtem volna egy emberek "uralta" világba.
|
|
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK:
|