A filozofálók nem vagarok és egy vagar soha nem aljasodna le odáig, hogy filozofálgatni kezdjen. A vagar ember szabadságvágya olthatatlan (csak az ellenségeik nem látnak ebben többet az olthatatlan fegyelmezetlenkedésnél) és a vagarok büszkesége nem enged meg betegesen sok önreflexiót, önkritikát és öniróniát. A vagar ember már nyelvek és világjárás nélkül is tapasztalt, önkielégítően bölcs, tanulás nélkül is hangsúlyozottan okos. Lehetséges, hogy türelmetlenül közlekedik, türelmetlenül harcol, türelmetlenül dolgozik, türelmetlenül beszél, türelmetlenül tanul, türelmetlenül gondolkozik és türelmetlenül szeretkezik, de legalább nem filozofál. Mielőtt - a kicsik és a nagyok gyors és rövid okulására - vetnénk egy gyors és rövid pillantást a filozofálók visszataszító karakterére, tisztelegnünk illik a természet és/vagy a természetfeletti eme körültekintő (csak az ellenségei szerint bizalmatlankodó, gyanakvó), érzékeny (csak az ellenségei szerint a folytonos sértettségtől és önsajnálattól csöpögő), gyakorlatias (csak az ellenségei szerint ravaszkodó, gyáva, képmutató) és végül, de nem utolsó sorban afilozófikus csodája előtt. A filozofálók nem értik a lényeget. Inkább tájékozódni próbálnak, mint szórakozni és ha mégis szórakoznak, bátrabban figyelnek, mint szerepelnek. Életidegen népség. Az a baj velük, hogy felderíteni és felszámolni akarják az előítéleteket, ahelyett, hogy böcsületesen kiélnék azokat. Önismeret igényük valójában sértő. A tekintélyekkel szemben mutatott kételyük arcátlanság és felháborító. Az érdekérvényesítés elé sorolt értékérvényesítésük közveszélyes naivitás, ha ugyan nem egy ügyetlen összeesküvés. A szigorú tárgyilagosságuk nemcsak végtelenül unalmas, hanem egyenesen szívtelenség az esetleges önkifejezések és az egészséges hatalomvágy mindehol helyet és mindenben főszerepet követelő életáradatával szemben. A célok és az értékfogalmak kritikája csak káros bonyodalmakat okoz. Az igazság fogalmának tisztázása súlyos tiszteletlenség a hatalommal szemben. A termékeny vitatkozás elvei megzavarják a boldogság spontán flow-élményét. A köpönyegforgatástól megkülönböztetett tanulás aláássa a nevelői tekintélyt. Stb, stb. De elég is ennyi, mielőtt a filozofálás mozgását követve a filozofálás csapdájába esnénk. a filozofálók azt hiszik, hogy ! + ? = ? pedig minden derék párttag és hívő tudja, hogy ? + ! = ! x Defináljuk át a filozofálást vallássá? Sajnálatos módon nem könnyű védekezni a filozofálás ellen, de nem lehetetlen. Természetes és rokonszenves-szórakoztató ellenszere a mindent elviccelő idétlenkedés vagy a közvetlen és demonstratív ignorálás bármilyen más módja. Kapcsolódjunk a filozofálásokhoz, majd indítsunk érzelmi kommunikációt, esetleg beszéljünk valami másról vagy legalább szórjuk meg a filozofálókat mondatoknak látszó zajokkal! Szerepeljünk minél többet, borítsunk el minden mást és leplezzük le az agresszív elfogultságot, ha korlátozni próbálják az önvédelmünket! Egy bélyegnyi helyük sem maradhat szabadon a filozofálásukhoz a jogos stigmatizálásuk nélkül. Tulajdonképpen mégsem olyan nehéz és egyáltalán nem unalmas küldetés. Nem feledhetjük, hogy a népidegen filozofáló alkat filozofálása fenyegetést jelent a csillagokból származó, pártállamegyházi centrális erőtér héttenger mosta tisztaságára, vagyis ideje lenne kitakarítani a maradék szennyét is a nevelésből és a filozofálást hitoktatásra és/vagy viccmesélésre kellene cserélni a képzés valamennyi szintjén és ágazatában, ahogyan azt a vagarok már példamutatóan megcselekedték. A filozófikus alkat egy túlbecsült ellenség, de egy vészesen alábecsült veszély. Nem igaz, hogy érdemes a filozofálás átdefiniálásával vesződni a gyökeres felszámolása helyett. Nem igaz, hogy az afilozófikus szemlélet csupán a nélkülözhetetlen filozofálás parazitája. Kövessük a vagarok példáját az egész Birodalomban! Hajrá vagarok! Hajrá Vagar-tartomány! blogika
6 Comments
madzag és vinkli
18/1/2016 21:49:09
Artúrnak nincs igaza. Százmilliókat nem kerget filozofálásba a haláltudat és a halálfélelem. Az egyetemességünk tudata és vonzása késztet filozófiára. A "filo" veszélye tehát igenis kicsi. :)
Reply
blogika
18/1/2016 21:49:31
Az egyetemeség tudata és vonzása már a filozofálásban jön létre. A filozofálás, mint a gondolkodásunkról gondolkodás egy általánosabb, spontán "veszély" és megelőzi az elvonatkoztatott egyetemesség felismerését, mint egy "alábecsült veszély."
Reply
madzag és vinkli
18/1/2016 21:49:54
A félelemből menekülés fakad. A kreatív problémavállalás és problémakutatás sikerélményből és örömből fakad. Lehet, hogy nem volt teljesen igazam, de az a fontos, hogy Artúrnak se legyen. :) Illetve... a filozofálásnak "azért is" kicsi a kockázata, mert pozitív hozzáállást feltételez. :)
blogika
18/1/2016 21:50:25
Az egy negatív hozzáállás, hogy a pozitív hozzáállás kivételes és ritka, vagyis az "Ön" filozofálása az eleven cáfolata az "Ön" állításának, hiszen negatív hozzáállásból fakad. Schopenhauer pesszimizmusa következetesebb, de valóban nem szembesült a facilitáló (rásegítő) és a debilizálázó (bénító) szorongások roppant különbségével. Önnek vitathatatlanul igaza van abban, hogy a (tisztázatlanul szorongásos) halálfélelem nem késztet önmagában filozofálásra, mert lehet, hogy bénító. De a félelmek finom óvatossága ott van minden kreativitás mögött.
Reply
Adamik
18/1/2016 21:50:49
Ön szerint a vagarok kivételesen afilozófikusak. Orbán szerint kivételesen inkorrektek (becstelenek, elvtelenek, aljasak). Ön ennek gyaníthatóan nem örül. Orbán büszkélkedik vele és a "gyakorlatiasság" diadalát látja benne. Ha mindkettőjüknek igazuk van, akkor a bölcsesség következetes szeretete "csak" a vagarok között "kivételes" és "nem fenyegető". De világjáró és tájékozódni próbáló emberként nem hiszem, hogy ennyire rózsás lenne a helyzet. Szerintem az Ön írása alaptalanul optimista és a "Birodalomban" már régen megszűnt ez a "kockázat".
Reply
blogika
18/1/2016 21:51:12
A hatalmi harc egyik következménye, hogy mindig újratermelődnek azok a hatalomból kiszorított hatékony kapacitások, amelyek nem kezelhetnek mindent főleg erővel, hanem kénytelenek gondolkodni és ezért előbb-utóbb a gondolkodásukról is gondolkodni, amelyeknek ennélfogva lehetséges és szükséges is a filozofálás. Mivel a filozofálás elhanyagolása minden ellenkező illúzió ellenére dezorientál és kiszolgáltat, ezért hosszabb távon és gyakran csak közvetve, de mégis a filozofáló kisebbség tematizál, vezet és irányít. Súlyos kockázat az a késedelem, amivel a vakon és a süketen, de az annál hangosabban tolongók-civakodók-verekedők követik a megvetett-gyűlölt-üldözött töprengőket, de iróniával próbálkozva és szarkazmussal szólva az sem elhanyagolható "kockázat", hogy a filozófikus alkat tovább fejlődik és járványosan elterjed.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOMA szabadságról Filozófikus alkat Látszólag lélek én kicsi erkölcsi érzékem Bolondok nélkül Szex a lejtőn Átok nem létezik Buta vagy gonosz? Országomat egy pózért Vak Véletlen és Bal Végzet sétálgatnak az úton. Nem bírnak egymással. Más meg nem jut az eszükbe. Utoléri őket a Jó Sors és egy kissé kifulladva figyelmezteti őket. "Ne fáradjatok hiába. Ez az én utam." "Teljesen mindegy." - feleli a másik kettő rezignáltan - "Eddig mindenki a forgalommal szemben haladt." TÉMÁK
All
RAKTÁR
March 2015
|