Hangulatjelentés az öregek otthonából... x A népünk elöregedett annak minden előnye nélkül. Nagyítóval sem találni megbékélt harcost. Egymást untató, pókhálós ripacsok mindenfelé. Már csak egyetlen dolgot féltünk valóban, de azt nagyon, a műanyag szatyorba göngyölt "drágaszágunkat", egy "hősies élet" nagy hazugságát, a "helytállásunk" csorba porcelándíszét. Már csak egyetlen dolgot vesz valóban komolyan az, aki még egyáltalán komolyan vesz közülünk bármit: az ifjak bevasalását, a hazudozás hagyományozását és a pózok beidomítását, hogy minden újonc szépen illeszkedjen az elképesztő dísszemlébe, hogy senki és semmi ne rondíthasson bele a mély áhitatba. Gyorsérlelésű felvágottat gyártunk az ifjúságból és illedelmesen öreg immár mindenki, az apraja-nagyja, az öregség minden előnye nélkül. Elöregedett társadalmunk a kapuzárási pánik üres kapkodásától hangos. Bűzlünk a túlzó óvatosságtól. Az ingerküszöbünk olyan magas, mintha agyagból gyúrták volna a lelkünket is. Megroggyant az egészségünk és az erőnk. Akit még nézelődik, az interneten vaksiskodik a felfújható barikád komfortfokozata és a várható időjárás után. A "mély tisztelet" hasoncsúszó és talpnyaló pózában görnyedünk és rugdossuk egymást éjjel-nappal. Nem szelídebbek lettünk és önzetlenebbek, hanem önzők és keményebbek, évről-évre. Túlélte magát ez a nép. Egyetlen mondandóját motyogja fogatlanul: önmagát. Az épkézláb gyerkőceink már régen elinaltak, manapság csak a statisztikai hamisításban nyúzhatjuk le róluk a bőrt. De az eljövendő gyermekek minden percét és lehetőségét is feléltük. A szívdobogásukat is beleterveztük a lélegeztető készülékünkbe. Kár, hogy a sikeres elöregedésünk aláássa a sikeres termékenységünket. Egyre kevesebb szervdonor születik, mert csak egy bolond vállalja a kockázatot egy újszülött rovására. És mi kifogytunk a bolondokból. Egyetlen, egymásra vetett pillantással egyszer és mindenkorra kiküszöbölünk magunkból minden bolondságot. Aki nem fél, az bolond és mi bolondok lennénk nem félni. Dehogy vagyunk bolondok. Máskülönben hogyan húztuk volna ilyen sokáig és hogyan húzhatnánk még tovább ezt a pompás nyűglődést? Kérdezzük az öregeket! Nézzünk körül és vegyük észre, hogy milyen jól csinálták! blogika
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOMA szabadságról Filozófikus alkat Látszólag lélek én kicsi erkölcsi érzékem Bolondok nélkül Szex a lejtőn Átok nem létezik Buta vagy gonosz? Országomat egy pózért Vak Véletlen és Bal Végzet sétálgatnak az úton. Nem bírnak egymással. Más meg nem jut az eszükbe. Utoléri őket a Jó Sors és egy kissé kifulladva figyelmezteti őket. "Ne fáradjatok hiába. Ez az én utam." "Teljesen mindegy." - feleli a másik kettő rezignáltan - "Eddig mindenki a forgalommal szemben haladt." TÉMÁK
All
RAKTÁR
March 2015
|