Álmatlanságot ugyan nem okoz - ahogyan a legsúlyosabb filozófia problémák többsége sem - de ismerős dilemma és gyakran vitatjuk, hogy a politikai és az egyházi elit, a kormányfő és a csapata csupán sík hülye vagy már aljas és a velejéig romlott. Gyakran fakadunk ki velük kapcsolatban, hogy "ez egy őrület" és "ez egy komplett elmebeteg", de nem sokkal később már a ravaszságukat és az agyafúrtságukat hangsúlyozzuk. Hogy van ez? Lehet valaki egyszerre buta és gonosz? Lehet valaki buta anélkül, hogy gonosz lenne? Lehet valaki gonosz, anélkül, hogy buta lenne? Butaság vagy okosság a rafinált önpusztítás? Butaság az embertelenség? Mi a dilemma tétje? Nem kevesebb, mint a társadalmi igazságtalanság természetének, felszámolásának és általában az emberi természetünknek és a konfliktusainknak a megértése és jó irányba fordítása. A kérdés egyszerű, ha helyes és világos fogalmunk van a butaságról és a gonoszságról. A kérdés nem egyszerű, mert nem könnyű helyes és világos fogalmat találni a butasághoz és a gonoszsághoz. Butaság Stephen Jay Gould "Az elméricskélt ember" című könyvében (magyarul: 1999) hatalmas apparátussal (nagyon sok és részletekbe menő adattal, nagy általános műveltséggel és kiváló logikával) leleplezi az IQ kultúrtörténete mögötti előítéleteket és nem sok esélyt hagy az eddigi IQ mérések misztifikálásának és kultuszának. De ha sikerülne is félretennük az IQ mérésekbe rejtett, határozottan rossz szándékokat, akkor sem lenne egyszerű dolgunk az okosság meghatározásával. Leggyakrabban - kultúrantropológiailag és fejlődéslélektanilag a legárnyaltabban - úgy jellemezzük a butaságot, mint a kultúránk és a korosztályunk átlagos IQ-jánál alacsonyabb IQ-t (az átlagosnál alacsonyabb logikai és kombinációs készséget, fantáziát és kreativitást), ami azután garantálja az alacsony EQ-t (empatikus készséget) és alacsony PQ-t (gyakorlatiasságot, hatékonyságot) is. Mégsem jutunk semmire, csak paradoxonokra, mert legalább két dolgot biztosan nem szoktunk számításba venni az IQ-val kapcsolatban, mégpedig az erkölcsiséget (valamiféle erkölcsi minimumot) és az intelligencia tulajdonképpeni forrását, az öntanítási képességet. Az persze már az első pillanatban eldöntené a dilemmát, ha valamilyen erkölcsi minimum belátását, akarását és követését előfeltételeznénk az erkölcsi intelligenciához és egyáltalán erkölcsi intelligenciát előfeltételeznénk az általában vett intelligenciához és okossághoz, de ezt nemcsak az erkölcsök összemérhetetlenségét állító relativizmus tiltja, hanem az egyetlen, üdvözítő erkölcsöt feltételező dogmatizmus sem akarja, mert nincs jóban az intelligenciával. Az önkényesen korlátozott-korlátolt (és ezért zavaros) "okosság" fogalmunknak tehát nincs erkölcsi háttere és jellege egyelőre, hanem csak erő-fölény-hatalom jellege van, tehát a közfelfogás szerint nagyon is lehetséges a gonosz és/vagy önpusztító "buta okosság" és "okos butaság" paradoxon. Az öntanítási képesség hiánya, az önreflexió, az önkritika, az önfejlesztés és az önirónia hiánya, vagyis a lélekjelenlét nélkülözése sem jelent lényegi, pláne elsődleges problémát a többségünknek és még kevesebbek számára jelent súlyos butaságot. Nem vagyunk "eleresztve" olyan jól, hogy ilyen magas és szigorú mércékkel mérhessük magunkat. Sőt! Tulajdonképpen egyáltalán nem vagyunk kiváncsiak arra, hogy létezik-e a butaságnak és az okosságnak valamiféle abszolút mércéje, bőven elég nekünk az, ha felismerjük a relatív (erő-fölény-hatalom jellegű) butaságot és okosságot, ha megnevezhetjük végre a valakinél okosabbat és a valakinél butábbat, bármi is legyen és bármilyen homályos legyen az okosság és a butaság tényleges mércéje. Vannak akik a lexikális (a tapasztalati adatokat és logikai összefüggéseket tároló) műveltséget figyelik, mások inkább a műveleti műveltséget és gyakorlottságot hangsúlyozzák (a "kompetenciákat"), de persze olyanok is akadnak, akik magát az önfejlesztő logikusságot mérnék össze - talán mindenki azt, amiben a legerősebbnek hiszi magát... Szóval a zavaros elmének elkerülhetetlenül zavaros képe van önmagáról, már ha egyáltalán... A hülyeség nélkül nem nevethetnénk annyit. Gonoszság A gonosz fogalma az erkölcsösség fogalmából fakad. Sokan vélik úgy - azok, akik csak egyetlen erkölcsi rendszert ismernek el -, hogy csupán kétféle erkölcsiség létezik, az erkölcsösség és az erkölcstelenség, vagyis azok az erkölcsös emberek, akik ugyanazokat az életelveket és szabályokat követik, mint ők, illetve azon kívűl van az összes többi, akik persze mind erkölcstelenek. Az ennél valamivel árnyaltabb felfogás belátja, hogy sokféle erkölcsi rendszer létezik és szerintük nemcsak a nevükben és a látszatukban, de funkcionálisan és lényegileg is erkölcsiségek, mert irányulhatnak ugyanarra a közös (többnyire tisztázatlan, de mindenképpen "közkeletűnek" és konszenzussal alátámasztott, tehát így értve "közös") "jóra" egészen különböző irányokból. Ez a második elképzelés tehát úgy különbözteti meg a "jó" és a "rossz" erkölcsöt, hogy egy esetleges (esetleg a leggyakoribb és/vagy legnépszerűbb) erkölcsi hagyomány és konszenzus követéséhez köti a "jót". Ennél is árnyaltabb az a harmadik felfogás, amelyik szerint nem az erkölcsösség létezése a kérdéses, hanem a minősége, mert minden ember társas lény és elkerülhetetlenül van valamilyen erkölcsisége (mert a legszélsőségesebb önzésnek vagy a szociopata magatartásnak is van saját logikája, "szabálya" és "életelve"), tehát az erkölcsiséggel kapcsolatban arra érdemes koncentrálni, hogy mennyire önellentmondó és következetlen (horribile dictu: logikátlan), mert ebben áll az igazi különbségük. Hiába a sok rettenetes történés és borzalom. a gonosz hagyományos felfogása szerint a gonoszság mégsem több, mint szimpla "másság" (mert eltér a dogmától vagy eltér a konszenzustól). Ez a szemlélet nem veszi figyelembe a gonoszság mögött megbújó súlyos logikátlanságot, ezért nagyon is lehetségesnek tartja a gonosz "okosságát" és nem habozik "intelligensnek" vagy egyenesen "zseniálisnak" nevezni egy nyilvánvalóan és halálosan zsákutcás politikát és az "amúgy" "sátánit" sem. A gonosz árnyaltabb fogalma szerint a gonoszság lényegében elvtelenség, önkény, erőpolitika, önzés, erőszak (nem egyszerűen kényszerítés), következetlenség és logikátlanság (tehát nettó butaság). Ez a szemlélet figyelembe veszi a gonoszság mögött megbújó súlyos kezdetlegességet, fejletlenséget és egyáltalán nem tekinti a súlyosságát örök érvényűnek, hanem inkább úgy tekint a gonoszságaiba gabalyodott világra, mint amelyik kinövi-kinőheti a butaságaiból fakadó gyermekbetegségét és "finomulhat a kín". Mindannyian azon nevetünk, ami megvan bennünk. A butaságon mindannyian nevetünk, mert... A gonoszságon csak a gonosz képes nevetni. Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar... Az "okos gonoszság" fogalma az "erkölcsileg semleges okosság" fogalmával együtt feltűnően olcsón méri az "okosságot" és buta részvétlenséggel nagyvonalú a gonoszsággal. Az "okos önpusztítás" paradoxona is csak erő-fölény-hatalom alapú okosságfelfogás szerint lehetséges. A gonosz csak a gonosz szerint okos, valójában a kezdetleges butaságnál is mélyebb (elfajult) butaság. Az erkölcs nélküli logika és a logika nélküli erkölcs tévképzetei alapozzák meg a butaság és a gonoszság rossz diagnózisait és katasztrófális terápia-kísérleteit, a politikában és magánéletben egyaránt. Az erkölcsiséghez kötött logikusság és a logikussághoz kötött erkölcsösség azonban nem enged meg ilyen mellébeszélést és zűrzavart, hanem a helyes diagnózis megállapítása után használható kiutat és terápiát jelöl ki: az emberiségen is átható, de az emberiségtől akár független világrendnek (pl. az egyetemes fejlődésnek) van saját értékvilága, értékrendje és értéklogikája, amelyek függvényei ugyanúgy kutathatók, megismerendők és betartandók, mint pl. a természet bármelyik törvénye és összefüggése. Minden gonosz buta, de nem minden buta gonosz. A butaság a nagyobb halmaz, amely teljes mértékben tartalmazza a gonoszság halmazát. A gonosz egy speciálisan elfajult (önelégült) butaság. Ne engedjük hozzájuk a kisdedeket. Szerénytelenül azt a kézenfekvő javaslatot tudom csak én is elismételni, hogy ezért ne kapkodjunk a bűnösök gyors megítélésével és ne handabandázzunk ilyesmivel a kellően körültekintő és felelősségteljes kritika helyett, mert csak fokozzuk a zűrzavart és a bajt. (Az ítéletmentesség bután képmutató mítoszát most hagyjuk, mert minősítés nélkül nem törekedhetünk minőségre.) Az elsődleges felelősök megítélése a megkerülhetetlen diagnózis nagyon fontos része - egy öntelt, gőgös, agresszív rokonság bűnbandája zsigereli az országot, máris "százszoros" kárt okozva mind ez elődei együttesen (a szólásszabadsággal arányos világossággal szólva és amelyik országnak nem inge, az ne vegye magára) -, de jobb ha tisztán látjuk, hogy nem a gonoszságuk a legfontosabb, hanem a butaságuk és egyikünk sem haladhatja meg a szintjüket, ha nem vagyunk valóban intelligensebbek (egy fejlettebb "intelligencia" és "erkölcsösség" fogalom alapján). Amikor valamilyen "csoda" folytán mi mindannyian mélyebben szeretünk és bölcsebbé válunk körülöttük, de legalább is ilyenné neveljük a gyermekeinket - annak ellenére, hogy közben megpróbálják elfojtani a véleményünket, hogy megpróbálják elszigetelni magukat a tudásunktól, hogy elveszik tőlünk és a talpnyalóiknak és pedofil véneknek szervezetének adják a gyermekeink nevelését -, végül nem tehetnek mást (ha nem ők, akkor az unokáik), mint lehiggadnak, elszégyellik magukat és feladják, mert nekik is könnyebb lesz a megátalkodottság görcsei és a rossz lelkiismeret nélkül... ha addig ki nem nyírnak mindegyikünket, hogy az írmagvunk sem marad a tébolydájukban. Legyünk műveltebbek és okosabbak mint az elnyomók és átkéredzkedik hozzánk a hatalom. Nem az akármelyik hatalom... x blogika
10 Comments
maxval bircaman HFQJBLWX
11/1/2016 09:23:31
Nem értek egyet egy szóval se.
Reply
blogika
11/1/2016 09:24:02
A butaság nem egyetlen következtetésen múlik és a buta gyakran elkerüli a nehéz, küzdelmes következtetéseket, amelyekhez tévedéseken át vezet az út. A tévedés még nem butaság.
Reply
maxval bircaman HFQJBLWX
11/1/2016 09:44:50
Nem lenne egyszerűbb megszüntetni a moderációt? Az AB-ra való hivatkozás nevetséges.
Reply
blogika
11/1/2016 09:46:31
Távolról kapcsolódik a témához, de legyen.
Reply
méhészborz
11/1/2016 09:47:09
Napjaink politikai vezetőinek többsége a tényekből hibás következtetéseket von le, tehát buta.(Engem leginkább az zavar, hogy - főleg a felső vezetők - nem ismerik a tényeket, csak azt hiszik magukról hogy ismerik)
Reply
blogika
11/1/2016 09:47:37
Szerintem a butaság és a gonosz problémájának a része, hogy kevés kivétellel mindanyian azt hisszük, hogy egyszerű problémák és már mindent tudunk róluk. Nem ráz meg minket, hogy ez a nagy "mindent tudásunk" egyelőre semmit sem képes javítani a helyzeten, hanem inkább csak ront.
Reply
méhészborz
11/1/2016 09:48:13
A kommentem végén odarakott szmájlival próbáltam jelezni ,hogy a legelső kommentre reagálva ironizálok. Sajnálom, hogy ez ' nem ment át ' ( ahogy
Reply
blogika
11/1/2016 09:48:43
Mit is mondhatnék? "Az iróniát értem, de nem szeretem." vagy "Szeretem, de nem értem." :) Mindenesetre köszönöm. :) Sajnos valóban nem "vágom", hogy itt és most konkrétan mire terjedt ki és mennyire, de valóban vitatja az első kommentet.
Reply
méhészborz
11/1/2016 09:49:15
Azt, hogy mi a 'gonoszság maga', ki mondja meg?
Reply
blogika
11/1/2016 09:50:28
Az értéklogika.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOMA szabadságról Filozófikus alkat Látszólag lélek én kicsi erkölcsi érzékem Bolondok nélkül Szex a lejtőn Átok nem létezik Buta vagy gonosz? Országomat egy pózért Vak Véletlen és Bal Végzet sétálgatnak az úton. Nem bírnak egymással. Más meg nem jut az eszükbe. Utoléri őket a Jó Sors és egy kissé kifulladva figyelmezteti őket. "Ne fáradjatok hiába. Ez az én utam." "Teljesen mindegy." - feleli a másik kettő rezignáltan - "Eddig mindenki a forgalommal szemben haladt." TÉMÁK
All
RAKTÁR
March 2015
|