szerző: Yamakashi Ellentmondásos és nyugtalanító volt, ahogy a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO által októberben publikált, volumenében még növekvő, összértékében azonban már visszaeső trendet mutató világkereskedelmi adatokat kommentálták a szakértők. Kivétel nélkül mindegyik orgánum, beleértve a 2008-as közgazdasági Nobel-díjas Krugman-t, illetve a mértékadó brit gazdasági magazint, az Economist-ot, kifelejtette a magyarázó okok közt a legfontosabbat, de ami talán még inkább bajos, egy közgazdasági összefüggések közti csúsztatással a kilátásokra nézve tettek olyan nyilatkozatokat, amik gyakorlatilag fenyegetőzések. A magyarázó okok taglalásával kapcsolatban az még többé-kevésbé helyénvaló, hogy olyan hosszú távú strukturális összefüggésekre felhívják a figyelmet, hogy a fejlődő országokban is erősödik a szolgáltató szektor, amelynek árucikkei nehezen kerülnek nemzetközi forgalomba. Azt is el lehet fogadni, hogy olyan egyszeri tényezőknek, mint például az Egyesült Államokban 2015-ben tapasztalt rendkívül hideg télnek van olyan hatása, ami miatt elhalasztanak vásárlásokat, beruházásokat, illetve, hogy a görög válság növelte a piaci bizonytalanságokat. Kicsit már akadozik a mgyarázó érvelés, amikor az informatikai szektorban látott beruházás-visszafogásról, illetve a robotizáció növekedéséről fejtik ki véleményüket. Az IT beruházás-visszafogás egyszeri jelensége ugyanis nem idézi elő, hogy a világkereskedelem trendje változzék, hanem csak egyszeri báziscsökkentő hatása van. A robotizáció miatt pedig lehetne még gyárakat telepíteni olyan helyekre, ahol vagy a munkaerő (a robotokat is szükséges felügyelni!) vagy más termelési tényező (energia, nyersanyag) könnyebben hozzáférhető – azaz, nincs fékező ereje a globalizációra nézve. A kínai gazdasági növekedés ütemének mérséklődése és annak világkereskedelemre való negatív kihatása szintén érthető, ugyanakkor alighanem eltúlzott jelentőséget tulajdonítanak neki a szakértői magyarázatok. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Kínában a belső fogyasztást tervezi erősíteni a vezetés, amitől meg éppen a kínai import fellendülését lehetne várni. A kínaiak szerepét más szempontból is ferdítik: gyakorlatilag a kínai növekedés mérséklődésére vezetik vissza a nyersanyagárak csökkenését, amelynek tovagyűrűző hatásairól viszont bőven értekeznek, mondván az éppen a fejlődő országok kereskedelmére gyakorol negatív hatást. A szakértői félremagyarázás akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a csökkenő nyersanyagárak tudomásul-vétele mellett felhívják a figyelmet arra, hogy nem értik, hogy a csökkenő olajár miért nem lendítette fel a világkereskedelmet, hiszen olcsóbbá válik a szállítmányozás. Itt bújik ki a szög a zsákból! A nagy elhallgatott összefüggés, hogy a nyugati hatalmak Oroszországgal zembeni fellépése teljesen megmagyarázza a világkereskedelem értékének csökkenését. Az olajárak 2014 közepe óta, tehát éppen az Oroszország elleni nyugati fellépés és a főként Szaúd-Arábia tevékenysége miatt bekövetkező csökkenése ugyanis évi ezer milliárd dolláros nagyságrendű kiesést jelent: A naponta kitermelt kb. 85-90 millió hordó olaj fele kerül nemzetközi forgalomba. Ha a hordónkénti olajár 110-ről 45 dollárra esik, az éves szinten 1000 milliárd dollárral csökkenti, azonos volumen mellett a kereskedelem összértékét. A tovagyűrűző hatásokkal együtt pedig nagyjából az ötszöröse a visszaesés. (És ekkor az orosz embargó más árucikkekre gyakorolt hatásait nem is vettük figyelembe!) Az elhallgatott magyarázat mellett sokkal jobban zavarhat mindenkit, miért kezdtek el beszélni még Matolcsyék is a nemzetközi kereskedelem lassulásának GDP növekedésre gyakorolt negatív kockázatairól? Az összefüggés ugyanis fordított: ha kisebb a GDP (növekedése), mérsékeltebb a kereskedelem bővülése. Az pedig, ha például a szolgáltatások térhódítása miatt a kereskedelem bővülési üteme nem haladja meg kétszeresen a GDP növekedést, miért is probléma? A gazdaságtörténetben van arra példa, hogy a globális GDP növekedési üteme adott szakaszban meghaladta a világkereskedelem növekedési ütemét. Ennek illusztrálására Angus Maddison gyűjtött össze remek adatokat. Az alábbi táblázatban módosítás nélkül ismételjük meg 2003-ban publikált számait: Nem tudni pontosan, hogy Maddison miért éppen így osztotta szakaszokra a gazdaságtörténeti periódusokat, ugyanakkor valószínű, éppen azért, hogy a világháborúk strukturális hatása kapásból megmutatkozzon. Egyből látni ugyanis, hogy a GDP növekedés üteme éppen csak 1913 és 1950 közt haladta meg a világkereskedelem bővülési ütemét, amikor a nagyhatalmak nagyívben figyelmen kívül hagyták, hogy is alakul időközben a világkereskedelem. A világgazdaság gyors bővülési ütemét 1950-et követően azzal magyarázták, hogy sikerült lebontani a kereskedelmi akadályokat, ezért a vállalkozások világszerte bővíthették mozgásterüket, megnyíltak a befektetési lehetőségek. Azaz, a szabályozás hatására szabad lett befektetni, mondjuk Dél-Kelet Ázsiába (kistigrisek). Adott jogi keretek mellett ezért amiatt aggódni, hogy visszaesne a kereskedelem növekedési üteme, gyakorlatilag nem más, mint az üzletemberek nyakába varrni a GDP növekedési lehetőségek csökkenését. Csak nem arról van szó, hogy még Matolcsyék is birtokában vannak olyan előkészületben lévő politikai döntéseknek, amelyek a nemzetközi érintkezések lehetőségét és egyúttal a vállalkozások esélyeit is korlátozzák? Mondjuk olyanoknak, amik az Ákos-gate hullámverésében az egyik legnagyobb magyarországi német befektetés, a Magyar Telekom szerződéseinek egy részét megnyirbálják, ezzel is jelezve, hogy a menkültkrízisben leginkább humánus hangnemet adó Németország elszigetelését megkedték? A világkereskedelem ügyéért való aggódás másik okaként azt tippelhetnénk, hogy a finiséhez ért a Transz-atlanti és a Transz-pacifikumi kereskedelmi és befektetési szabályokat rögzítő tárgyalássorozat, a TPPA, a TTIP és a TISA tető alá hozatalára. Az egyezmények ellen heves nemzetközi tiltakozás folyt, a politikai döntéshozók meggyőzésére jól jöhet, ha „független” szakértők kezdenek aggódni a világkereskedelem folyamatai miatt. E gondolatmenettel viszont megint az a bibi, hogy a három „T” egyezményeiből kimaradnak a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika), éppen azok, akikkel a WTO csaknem 15 éve tartó és sikertelen Doha-i fordulójában a legkeményebb vitái vannak az Amerika vezette nyugatiakak, és ezért éppen a Nyugat hatalmát fenyegető feltörekvők lehetőségeinek újabb korlátozására, a nyugati vállalatok számára megadott lehetőségekből való kizárására mutat. x Yamakashi
7 Comments
Adamik
27/1/2016 09:09:30
Bocs', hogy nem egészen világos, de itt most a gazdasági világháború amerikai hadműveletének következményeiről és "leleplezéséről" van szó?
Reply
Yamakashi
27/1/2016 20:30:06
Köszönöm a kérdést.
Reply
Adamik
27/1/2016 20:42:57
Mi a legerősebb oka a világkereskedelem visszaesésének?
Reply
Yamakashi
28/1/2016 23:33:38
Kettéválasztanám a kérdését, mert úgy érthetőbb a tendencia.
Adamik
29/1/2016 00:07:46
Tehát nincs valódi visszaesés és különös oka sincs? ("visszaesett a világkereskedelem idén, amit gyakorlatilag megmagyaráz a dollár erősödése") Ez most ellentmondani látszik a cikk címének és témájának, miszerint "titok van", "titkolódzás van" és speciális, elhallgatott magyarázat van a visszaesésre:
Yamakashi
29/1/2016 21:37:36
A gazdasági folyamatok miatt önmagában nem kellene aggódni - ahogy tették a kommentárok, illetve gazdaságpolitikusok. A gond, hogy nincs gond, de úgy beszélnek, mintha lenne. Legutóbb Christine Lagarde tette mindezt a Guardian hasábjain még karácsonykor. Fanyalgás van. Talán, mert tudnak valamit előre?
Reply
Yamakashi
29/1/2016 22:35:08
Még egy kiegészítés:
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Fanyalgás a titok felett Csak nézünk, mint a frank lila gőz... Szociális háló A hatalomgazdálkodás bírálata Szubjektív pénztörténet TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
January 2016
|