Marx egy éjjel odabújik a feleségéhez, és szenvedélyesen a fülébe súgja: - Drágám, kigondoltam valami újat és szokatlant! Mire a feleség: - Nem bánom édesem, csak ne csináljunk belőle rendszert! x A marxi értékelmélethez Nem lehet kétségbe vonni Marx emberi érzékenységét és jóakaratát, ami nem engedte meg neki, hogy elsétáljon a proletariátus végtelen kiszolgáltatottsága és nyomora mellett. Mielőtt még bármilyen elmélete lett volna, más jóérzésű emberhez hasonlóan, a számára is egyértelmű volt, hogy a melósok nyomorúsága szisztematikus, soha korábban nem látott méreteket ér el és akadálytalanul mélyül. “A tőke” című, egyik leghíresebb könyvét kifejezetten annak szentelte, hogy tudományosan is bebizonyítsa a kapitalista osztozás aljasságát. Eközben fogalmazta meg a munkaérték-elméletét, amely szerint minden érték és minden új érték forrása kizárólag az emberi munka, az emberi lény fáradozása és iparkodása. Marx, aki a saját bevallása szerint is a pozitivista empírizmus irányzatának a követője volt, minden erejével igyekezett "tudományossá" tenni, vagyis a pozitivista-empírikus tudományfogalom szerint kvantifikálni és mérhetővé tenni az értéket. Már egy érzékileg tapasztalhatatlan tárggyal (az értékkel) kapcsolatban sem elégítette ki a pusztán logikai analízis, ahogyan korábban pl. a német ideológia vagy a hégelianizmus értékrendjének a kritizálása közben. Nem próbálkozott a kalóriával és pláne nem próbálhatta bitekben mérni az értékességet, de az óra jó megoldásnak tűnt a számára. Semmi oka nem volt a különösebb óvatosságra, hiszen esélye sem volt egy olyan (amúgy nem kidolgozott) fogalom, mint a "társadalmilag szükséges-átlagos munkaidő" szétrepedésével és darabokra hullásával számolni pl. a teljes robotizálás, a hatékonyság drámai növelése és a beépülő szaktudás (a minőségi munka) arányának a drasztikus megnövekedése miatt. Csakhogy a nagy igyekezetében, más pozitivistákhoz hasonlóan, magának a minőségnek a titkáról is megfeledkezett. (Szerzőtársával, Engelsszel együtt rendre a mennyiségekből és a mennyiségi gyarapodásból próbált meg levezetni minden minőséget. Még az ijesztően népszerűvé lett, ál-empírikus frázis, a "mennyiségek átcsapása minőségbe" sem ad a kezünkbe használható függvényt vagy konkrét előrejelzésekre alkalmas (tudományos) elemzést az "átcsapás" logikájáról. Sajnos ez a híres-hírhedt marxista közhely is semmitmondó és tehetetlen maradt a minőség (és pl. az értékesség) természetével és megjelenésével kapcsolatban. Nem Hégeltől, nem a marxista dialektika hivatalos nagyatyjától származik. Ez a "dialektikus materialista" tétel a hégeli dialektikát félreértő és félremagyarázó Engelstől való.) Marx egyetlen gyönge gesztusa a “kezelhetetlennek” látszó minőségek felé a társadalmilag és gazdaságilag már szinte érdektelennek és merőben szubjektívnek bemutatott “használati érték” bevezetése volt, hogy ide csapolhassa le az értékproblémákból szivárgó és nyilvánvalóan zavaró lélektani tényezőt. A munkaérték-elméletében az “értéket” végül úgy határozta meg, hogy “megalvadt munkaidő” - ami alatt az adott áru előállításhoz szükséges munka társadalmi átlagát értette -, bár ő maga is érezhette, hogy tudományos szempontból egyáltalán nem meggyőző egy esetleges és helyről-helyre manipulált gyártási "norma" kritikátlan átvétele, vagyis egy nagyjából használhatatlanul és már-már semmitmondóan bonyolult (átlag-képtelen) függvényt kellene állítania az átlagok gyakorlati kvantifikációja mögé és messzire vezető bonyodalmakba kellene belegabalyodnia. De nem a kvantifikálás részleteivel volt a legfőbb gond, hanem általában az érték kvantifikációjával magával. A minőséghez rendelt idővel és az időre váltott minőséggel az is gond, hogy még ha ki is számolja valaki egy szektorális szabvány gyártási átlagát, milyen alapon mérhetők egymáshoz pl. különböző ágazatok vagy nemzetgazdaságok normái? A "társadalmilag szükséges munkaidő" nem várja valahol elvontan lebegve pl. a népgazdaságok, az ágazatok, az üzemek és a műszakok tényleges munkafolyamatait, hogy megmérje azokat, mint egy búra alatt őrzött etalon, hanem minden apró munkafolyamat azonnal módosítja (átkalibrálja) az átlagot is, amely átlag esetleg alig vagy radikálisan változik, akár rövid idő alatt, még a melós tömeg hangulatát és az időjárás szeszélyét is követve. És vajon Marx munkáját mi tette/teszi értékessé? Miféle "munkaidő"? Miféle "átlag"? Nyilvánvalóan nem a munkaidő teszi értékessé a dolgokat, hanem az a valami, ami a munkaidőt, a munkát és akár azokon keresztül bármi mást is értékessé tesz. A munkaidő biztosan nem önérték, bár szarkasztikusan tudjuk, hogy "a rossz munkához idő kell". Sem a lassúság, sem gyorsaság nem garancia a minőségre, de még az "értékelhetőségre" sem. Munka és a munka között elképesztő értékkülönbség lehet, még akár formálisan azonos termék és formálisan azonos "társadalmilag szükséges munkaidő" esetén is. Számszerűsíthetetlenül súlyos értékkülönbséget okozhat az órákban kifejezhetetlen igényesség (pl. ha egy szolgáltatás színvonalát nézzük). Nem redukálható mennyiségekre a minőség. Közvetlenül a minőséggel kell szembenézni. Ha nem egy kidolgozatlan elmélet (pl. a marxi) öncélú védelmezése a cél, hanem a tényleges forradalom és az emberibb világ, akkor be kell látni, hogy a rendszerkritika nem lehetséges az értékkritika, vagyis az életcélok kritikája nélkül. A kapitalizmus kritikája nem lehet kevesebb, mint a kapitalista értékszemlélet kritikája. Marx kapitalizmus kritikája azért nem működött sem gyakorlatilag, sem elméletileg, mert reflektálatlanult azonosult a kapitalista értékszemlélettel, célrendszerrel (hatalom, fogyasztás) és eszközrendszerrel (hatalmi harc). A marxi értékelmélet munkaalapú értékelmélet próbál lenni, de valójában nem munkában méri a pénzt, hanem derék kapitalista módjára pénzben méri az időt - "Time is money." - és időben méri a munkát. Sem Marx, sem a követői nem haladták meg a kapitalista értékvilágot és a hatalomban mért pénz mércéjét, csak másként akarták "előállítani", "forgalmazni", "elosztani" és "alkalmazni". Marxnak és a hagyományos baloldali értékszemléletnek az a legfőbb hibája, hogy ugyanúgy birtokolható, érzéki, materiális “értékekben” “gondolkodik” mint a kapitalista ellenfelei és mint egy véglény. De az értékek NEM ELÉRHETŐ, HANEM CSAK MEGKÖZELÍTHETŐ műveleti (önfejlesztési) irányok, amik értékessé tesznek konkrét dolgokat is, de a konkrét dolgok önmagukban nem értékek. Az érték az, ami feltétlenül, mindig mindenkinek jó és az totálisan különbözik az érdektől, ami soha nem jó mindenkinek. Marx és a baloldal is érdekekben és anyagi javakban tájékozódnak, ráadásul reflektálatlanul összekeverik ezeket a relatív érdekeket az abszolút értékekkel. Marx voltaképpen nem készített új és progresszív értékfelfogást, csak kimutatta, hogy az értéket kölcsönző hatalom nem a holt tőkében ölt testet, hanem a munkafolyamatban, nem a tőkéből fakad a hatalom, hanem az elvégzett munkából. Marx szerint még a kapitalista értékszemlélet alapján sem a tőke az értékforrás, hanem a munka. Nem a tőkéből lesz a munka, hanem a munkából lesz a tőke. Marx a tőke és a munka értéksorrendjét és viszonyát írta át, bármit is jelentsenek egyébként, bármi is legyen az értékesség valódi természete és bármi is legyen a munka vagy a tőke értékességének a valódi forrása. Amikor a marxi értékelmélet abszurditásait és összeomlását látjuk, akkor voltaképpen a leghumánusabb és legkövetkezetesebb kapitalista értékelmélet abszurditásait és összeomlását követjük nyomon és nem egy új értékelmélet vívódását. A marxi értékelmélet kritikáihoz Marx munkaérték-elmélete csak az egyik a három alapvető gazdasági értékelméletből. A sorban a legősibb értékelmélet természetesen a konzervativizmus tekintély-elvű értékelmélete, ami szerint értékes az, amire mondják, és ha az mondja, akinek a fölénye/hatalma a legősibb és a legnagyobb hatalomtól való. (A “legősibb” és a “legnagyobb” hatalom a konzervatívok számára szükségképpen egybeesik.) Az értékvitákat tehát annak a bizonyításával igyekeznek eldönteni a konzervatívok (és a mai neokonzervatívok is), hogy melyik álláspont hivatkozik megalapozottabban (pl. a közösen elfogadott szövegekkel megegyezőbben) egy ősibb eredetre és/vagy egy ősibb eredetű támogatásra. Ez a konzervatív értékfelfogás a főhatalmi (pl. az isteni) hitelesítést tekinti érték és jogforrásnak (bármit is jelentsen, hogy technikailag végül mi számít “főhatalomnak” és “főhatalmi hitelesítésnek”). Gyakorlatilag azt tekintetették értékesnek, amit Isten akarata SZERINTÜK értékesnek mutat (akár egy manipulált “istenítélet” alapján). Külön gazdasági értékelméletnek sohasem érezték a szükségét, hiszen a valódi konzervatív számára soha nem téma a gazdaság önmagában, hanem csak és kizárólag a hatalom. (Ennyiben igaza van Matolcsynak, hogy még nem készültek el az igazán konzervatív gazdaságelméleti tankönyv és ezért sem izgatja a jelenlegi magyar kormányt az össztársadalmi “népgazdaság” teljes összeomlása, amikor az ő külön hatalmuk és magángazdaságuk egyre kifejezettben virul.) A konzervatívok érzékenyek az abszolút értékekre, mégis a relatív érdekekben és egy speciális érzéki/materiális “jószágban” vélik megtalálni még Istent is: az erőben, a fölényben és a hatalomban. A konzervatív érték forrása a hatalmak hatalma. (Köztünk szólva: nettó sátánizmus a Föld összes templomában és egyházában...) Az első önálló gazdasági értékelméletet a polgári és liberális (relativista) értékelmélet hozta létre, amelyik elképzelhetőnek tartotta, hogy egyáltalán van egy külön “gazdaságnak” nevezhető alrendszer és problémacsoport, amit meg lehet vizsgálni és vitatható akár más társadalmi folyamattól (pl. környezetvédelemtől, egészségtől, művelődéstől vagy akár a hatalmi harctól és az igazságtalanságtól) függetlenül. A függetlenített gazdaságnak ezt a feltevését és kiindulópontját a mai napig fenntartja a "mainstream" közgazdaságtan és a gazdaság saját és elkülönült törvényeit keresik. Emögött azonban csak a profittermelés technikáinak a kikutatására és kifejlesztésére redukált érdeklődés áll. Értékelméletük szerint értékes az, amiért fizetnek és annyira értékes, amennyit fizetnek. A nem túl komplikált kapitalista felfogás szerint az ÉRTÉK a pénz megsokszorozására alkalmas PÉNZ (vagyis a nem akármilyen pénz, hanem a HATALOM, a TŐKE). Még a nyelv is átalakul a liberális értékelmélet kezei között: “értékesíteni” = eladni. Nem marxi rágalom, hanem polgári józanság, hogy minden (még a szabadság vagy a törődés vagy az igazságosság is) áruként jelenik meg a kapitalizmusban. Vége-hossza nincs az olyan “humanistább” polgári-liberális gazdasági érveléseknek, amelyek a társadalmi vagy a vállalati emberséget árutermelési és profit-racionális szempontból igyekeznek hitelesíteni és ajánlani (és nem csupán álcázásból vagy csak retorikailag igazodva a kapitalistához, hanem mert különben számukra sem értékes az emberség!). A polgári közgazdaság tudomány szerint az érték a piacon jön létre az eladás/vásárlás során és a piaci viszonyok (és “szabályok”) szerint ingadozik. Annyit ér minden, amennyi pénz adnak érte. (“Mindenki annyit ér, amennyije van.”) Marx értékfelfogása nem haladja meg a liberális relativista “értékszemléletet” (vagyis az “érdekszemléletet”) és ezt mindkét ellenfele (a liberalizmus és a konzervativizmus is) alaposan és halálosan kihasználta. A liberálisok joggal rótták fel, hogy bár Marx rendszerelméleti (történelmi és társadalmi) törvényszerűségekre hivatkozik, valójában nem indokolja, hogy miért lenne haladóbb egy szegények képviselőiből kialakított diktatúra (akár a jelentős népjóléti intézkedésekkel együtt) a “szabad versengésnél”. Abszurd azt állítani - mondja a liberális kritikus -, hogy biztosan az a jobb, ami a mindenkori többségnek tetszik. Egy konszenzus ugyan múlhat a szavazatokon, de nem az igazság. Ráadásul az ilyen “szavazások” folyamatos (akár akaratlan) befolyásolások alatt állnak és már a felvetésük, majd az értelmezésük sem elég egyértelmű és elvileg nem lehet “többségi”. A többségi értékelési elv ütközik a szakértelemmel és talán mindennel, ami nem felel meg a középszernek. Összegezve: Marx hibát követ el, amikor a történelem és a társadalom (és minden) értékelését a többségi elvre bízza. (“Az a jó, ami több embernek jó.”) Ha pedig ő maga is ilyen relativista, akkor miért nem következetesebb ebben a relativizmusban és miért nem követi a minél kevesebb beavatkozás, a minél több mentesség és szabadság és a minél spontánabb változások liberális szabályát? Ahogyan a relativista liberálisok a relativizmust rójják fel Marxnak, úgy a messzemenően önkényes konzervatívok éppen az önkényességet kifogásolják. A konzervatívok szerint a marxizmus közveszélyesen, pazarlóan és főleg hiábavalóan forgatja fel a világot az isteni renddel és az emberi természettel is ellenkező és egymást is kizáró célok érdekében, kezdve azon, hogy egyenlőség nincs és nem lehetséges, mert a felsőbbrendűek felsőbbsége és kiváltságossága szükségszerű az emberiség fennmaradásához. Isteni rend feltételezése és az isteni rendből származó emberi rend feltételezése nélkül minden rend megalapozatlan, jogszerűtlen és igazságtalan volna és ez nemcsak az emberrel született lelkiismerettel és igazságvággyal ütközne, de a nyers erőszak kezébe helyezne mindent. A konzervatívok az értékek objektív rendjének szilárdságát hiányolják Marxnál, de ezt az objektív értékelést nem tudják másként elképzelni, mint egy felfoghatatlan isteni rend “hagyományának” a mindenkori hatalom által értelmezett és diktált elfogadását. Egy “normális” és “derék” (liberális és relativista) kapitalista azért nem érzékeli, hogy kizsákmányol, mert elve úgy nézi a helyzetet, hogy ilyesmit ne vehessen észre. Ha egyszer minden annyit ér, amennyi pénzt kapni érte, akkor egyetlen munka sem ér többet, mint amennyit éppen fizetnek érte, tehát nincs miről beszélni, nincs miért hőbörögni, mindenki megkapja a magáét. A Marxra utaló Piketty kapitalizmus-kritikája sem vesz célba többet mint Marxé, nem kifogásol többet, mint a hatalom elosztását és az értékbírálata megáll azon a ponton, hogy a kapitalizmusban vészterhesen halmozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek és a vészterhesen mélyülnek a társadalmi szakadékok, vagyis már annyira nem méltányos a javak elosztása, hogy növekvően méltánytalan. De ezt már Marx is jól érezte és szóvá tette, hogy a kapitalista valójában a hatalom növekedését és a hatalom-halmozását akarja és "gyártja", és ehelyett követelt már Marx is egy kiegyensúlyozottabb hatalom-elosztást. A marxi kommunizmus a kapitalista javak és értékek másféle elosztása és nem újféle javak és újféle értékek “termelésének” a bevezetése. El sem tudta képzelni azokat. Nem a megmagyarázás a feladat, hanem a megváltoztatás (marxi parafrázis) A marxi értékelmélet természetesen nem a marxi értékelméletről szól, hanem egy emberségesebb megoldás kereséséről. Az bizonyos, hogy kizárólag a munkabérekben nem lehet megszüntetni a kizsákmányolást, hiszen a kizsákmányolás nemcsak munkáltatási szituáció és az alávetettségnek (a terhek áthárításának) számos más módját tartja karban a kapitalista elnyomás is. De miért a kizsákmányolás a legrosszabb hír? Vajon nem szükségszerű az emberi lények egymás iránti parazitasága, ha általában konszenzusban álmodozunk az összemberi parazitaságról? Marx jövő víziója szerint szerint az ember azért él, hogy “kényelmesen” vegetáljon. Ennyit jelent az, hogy nem hagyta el a kapitalista értékrendet. A kapitalizmus emberi lényei sem akarnak végül mást csak pl. enni, inni, lakni és párzani és bizony a kommunista embertípus sem akar mást. Ez olyan tragédia, amit ma még csak nagyon kevés ember lát be. Kritizálta ezt Nietzsche innen és a Vatikán onnan, bár ők maguk sem ajánlottak mást, mint a vak és öncélú becsvágyat és önfeláldozást a hatalom önértékéért. Heidegger próbált a másértvalóság felé fordulni, de egzisztencialista létére sem értette és becsülte eléggé a szabadságot. Erich Frommot és a hatvanas évek színe-javát pedig átplakátolta a tudatipar. Természetes, hogy az éhező az ennivalóban méri az értékességet? Igen. Természetes. Attól azonban még kifejletlenül és kezdetlegesen (zsákutcásan) rövidlátó, ami a kollektív önpusztításához vezet. (Valóban mindent megér az ennivaló? Pl. Felfalhatjuk a gyermekünket?) Nem igaz, hogy elsősorban kenyérrel él az ember! Az önreflexív lények értékrendje különbözik a bioautomaták érdekrendjétől. Egy bizonyos fejlettség felett már igényünk és képességünk is lehet az értéktelen élet felismerésére és elutasítására. Sokan adták és adják az életüket értékekért - pl. az igazságosságért, a szabadságért és az együttérzésért - amiért sokak számára emberebbnek tűnnek a “természetes” embereknél. A tudományos kritika - még az un. “immanens”-tárgyilagos kritika is - egy saját értékfüggvényt követ. Ha nincs saját és egységes értékrendje, akkor butaságokat beszél, csúsztat és homályos. A kapitalizmus elutasítását Marx és minden igényes elvtársa egy hangsúlyozottan új értékrend (pl. munkaerkölcs, munka-központú értékrend) alapján követelte. Mélyen megrázta volna Őket, ha valaki megmutatja, hogy az "értékes munka" fogalmuk kidolgozatlanul homályos és nem sikerült elhagyniuk a kapitalista értékrendet, mert nem hagyták el az osztályharc hatalomcentrikus értékrendjét és az élet értelme nem lett több az állati élvetegségnél. A hatalom machiavellista önértéke kedvenc “drágaszága” a kapitalizmusnak, de súlyos terhe a marxizmusnak is. Annyira súlyos, hogy a való életben egyáltalán nem volt képes a pokolba hajítani. A marxizmus évtizedeken át magyarázta a világot és nem volt képes lényegileg megváltoztatni, mert kapitalista értékrendet követett és eleve nem tűzött ki célul lényegi változást. A marxi értékelméletnek a társadalmi igazságosság szakadatlan fejlődéséhez és a humánumra neveléshez kellett volna felnőnie elsősorban és nem a hatalmi/osztályharchoz (és a nyers, machiavellista hatalomtechnikához) kellett volna lealjasodnia. (Egy meghalt szerzőtársammal közös szövegünk alapján...) blogika
44 Comments
KériSzépen
12/1/2016 01:29:06
Ez tetszik. Ha összefoglalhatom, a helyzet az, hogy a marxizmus jól megnézi a társadalmat, gazdaságot, látja az igazságtalanságot, majd nekifog és kiszámolja azt. Az igazságtalanságot, miközben ennek az erkölcsi ítéletnek egyáltalán nem lenne szüksége kiszámolósdira, mert akár a maga lábán is megállna.
Reply
napos
12/1/2016 01:29:36
Marx egy kutató elme volt, elméletei nyílván nem hibátlanok.
Reply
blogika
12/1/2016 01:30:54
Marx ugyanúgy nem apologézisre szorul, ahogyan sok ezer tudós kollégája sem, mind Akik jobbat akartak mindenkinek és kritizáltak. Együttműködésre szorulnak, vagyis olyan kritikára, ami következetesebben törekszik a közjóra.
Reply
napos
12/1/2016 01:36:39
Nem beszéltem "legyőzhetetlen" hadseregröl, honnan veszed?
blogika
12/1/2016 01:37:13
A kommunista kísérlet életképes ötletnek tartotta magát és álítólag számított rá, hogy elszánt ellenállásba ütközik. Állítólag ezért tervezték a proletárdiktatúrát és még sok minden mást a hadikommunizmuson keresztül a machiavellizmus más szörnyűségéig. Vicces dolog a bukásért a várható-betervezett ellenállást okolni. De úgy tűnik, hogy a viccelődés fokozható, mert immár "csoda" számba megy az a létezés, amit az alapító atyák elkerülhetetlen történelmi szükségszerűségnek számítottak.
Reply
KerekesZs
12/1/2016 01:30:09
Sajnálom, hogy nem értetted meg a marxi értékelméletet, és ezek szerint a Kishercegnek sem vagy valami nagy barátja..Az ember számára mindennek az idő ad értéket..
Reply
blogika
12/1/2016 01:31:36
Én inkább most nem sajnálkozok álságosan Önre vetítve a saját nem értésemet, hanem kivételesen segíteni próbálok.
Reply
Quodlibet
12/1/2016 01:32:21
Ezt most végigolvastam. Használod – és nem említed ¬– a „kizsákmányolás” fogalmát, de nyilvánvalóan nem a Bibói értelemben, hanem marxista szellemben. Más szövegeidben is használsz marxista fogalmakat. Te most akkor valamiféle marxista vagy, valamiféle saját hol unortodox, hol ortodox véleménnyel, vagy valami másnak a talaján állsz. Pl. bírálod Engelset, hogy félremagyarázta Hegel dialektikáját. Attól függ milyen filozófiai alapállásból nézzük. Egy bizonyos alapállásból mondhatod, hogy félremagyarázza, leegyszerűsíti, más alapállásból viszont inkább világosan megfogalmazta annak a lényegét, elhagyta belőle a sallangokat. Az teljesen biztos, hogy egy ilyen vélemény nem független attól, hogy mi a saját elméleted, neked mi számít logikának, elméletnek. Ha nem nagy titok ez is, jó lenne ha legalább a saját filozófiai alapálláspontot fölfednéd előttünk, olvasók előtt. Valami persze dereng, de az kevés a megértéshez. Az Engels általi félremagyarázáshoz is jó lenne egy példa, vagy kettő. A többi kérdésbe nem mennék bele, gondolom érthető. üdv. Quod
Reply
blogika
12/1/2016 01:33:39
A kielégítően illeszkedő, ám szükségképpen vakon művelt címkézés nem könnyű mulatság, de van aki nem sajnálja a fáradtságot, ha utána jelentős figyelmességet takaríthat meg vele, hiszen "úgysem számít más csak az erőviszonyok". Az őszinte megértés vágya lényegesen egyszerűbben kiélhető, hiszen az mindig egy konkrét tárgy és probléma "fényében" repdes, ahol az igazságkeresés lezárhatatlan folyamatában viszonylag jól kirajzolódnak a végtelenbe mélyülő fraktál újabb és újabb részletei. Szóval... Nem könnyű teljesíteni egy kérést, amiben keveredik az őszinte kíváncsiság és a kérdések végleges lezárásának az elvárása.
Reply
méhészborz
12/1/2016 01:34:21
"Még a nyelv is átalakul a liberális értékelmélet kezei között: “értékesíteni” = eladni. Nem marxi rágalom, hanem polgári józanság, hogy minden (még a szabadság vagy a törődés vagy az igazságosság is) áruként jelenik meg a kapitalizmusban."
Reply
blogika
12/1/2016 01:35:21
Pl. a politikai marketing "professzionálisan" forgalmaz bármilyen fogalmat. De nem csak "ők". Az értékfogalmakat is sokan "árusítják" és "vásárolják" pl. mint kiváló csomagoló vagy dekorációs anyagot. Amíg a piaci kereslet-kínálat uralja a viszonyainkat, addig...
Reply
relatív
12/1/2016 01:34:50
Egy nagyvonalú összegezést olvashatunk - én végigolvastam - a blogban Marx axiómáinak - most tekintsünk el a létrejötte környezete adta tények miatti azon eltérésektől ami a mai környezetben annyira másként hat - mai napjainkban annyira sok ellenzőként tündöklő, érthetőséggel küszködő nyilatkozótól eltérően.
Reply
blogika
12/1/2016 01:35:54
Tudom, hogy egy bizonyos szűk, helyi körben nem vet jó fényt egy helyi blogerre, ha elolvassa valamilyen szövegemet és még reagál is rá. Ezért is rögzíti egy-két látogatóm kényszeresen, hogy "egyébként nem tesz ilyesmit" vagy "csak most tett kivételt" pl. a téma iránti tisztelete vagy elkötelezettsége miatt. Nem mindenki gabalyodott bele ebbe a hálóba, de Önnek meg kell köszönnöm a bátorságát és a kommentjét és remélem, hogy nem vetek túl sok rossz fényt Önre azzal, hogy néha váltunk egy-két szót.
Reply
relatív
12/1/2016 01:38:31
Kedves blogika, ismételten - blogodhoz írtakhoz hasonlóan, melyről azért írtam, kihangsúlyozottan, hogy olvastam, mert többen egy ilyen nagyobb lélegzetű írást nem olvasnak végig, csak a kialakult véleményüket írják le a témával kapcsolatosan, vagy függetlenül attól - nagy érdeklődéssel olvastam válaszod, mely olvasása nem hogy nem vet rám rossz fényt, hanem kifejezetten egy jó összefoglalásnak érzékeltem, ha ez egyáltalán számít Neked.
Reply
blogika
12/1/2016 01:39:04
Sajnálom, ha a hasonlatom annyira túlzó volt, hogy megbántottam vele és örülök neki, hogy Ön is látja a súlyos nehézségeket és hibákat még Marxnál is. Az első reakciójában úgy vettem észre, hogy Marx kritizálása kapcsán kizárólag Marx hibátlanságát hangsúyozza és kizárólag ezért utaltam a "hívőknél" rendszeres érvelési efogultságra. Az nyilvánvaló, hogy Ön még szerintem se nevezte Marx szövegeit "Bibliának".
Reply
lord
12/1/2016 01:39:45
Kedves Blogika!
Reply
blogika
12/1/2016 01:40:16
Köszönöm az érdeklődését és a kedvességét!
Reply
lord
12/1/2016 01:40:51
Tudtommal Marx a társadalom további fejlődését a legfejlettebb kapitalista államokban vélte.
blogika
12/1/2016 01:41:25
Egészen biztos, hogy Marx a legfejlettebb kapitalizmusokBAN és nem ÁLTALUK remélt progresszív fordulatot. De bolygónk emberiségének nem az USA uralkodó osztályainak az értékszemlélete a legsúlyosabb problémája, hanem a világszerte jellemző értékszemléleti éretlenség. Ráadásul már a Marxi zsákutcáig sem elég tovább jutni, mert a labirintusban már csak azon túl akad még esély és értékes jövő. Ma már se pigmeus menekültön, se amerikai fegyvergyártón, se orosz maffiózón és senkin sem segítene, sem külön-külön, sem együtt és a világra nézve se, ha napjainkban "csak" marxista lenne valamilyen csoda folytán.
Reply
lord
12/1/2016 01:41:56
Kedves Blogika!
Reply
blogika
12/1/2016 01:42:26
Igen. Egyetértünk. Az értéknek tekintett érdek nemcsak Churchillt gátolta a nagyvonalúságban.
Reply
lord
12/1/2016 01:43:05
Úgy tűnik, hogy a jövőben az elvek háborúja helyett, az emberiség visszatér a vallásháborúkra.
blogika
12/1/2016 01:43:39
Szerintem... Az "elvek háborúja" már a fogalma szerint sem igazságkeresés, hanem az igazságkeresés különféle lezárásainak a harca és persze érzelmi kommunikáció és retorikai erőfeszítés, nem pedig logikai teljesítmény. A vallásháborúk az elvek háborújának egyik formája, már a fizikai háborús cselekmények előtt, mögött és után is. Mindezt az abszolút és egytemes "elveknek" vagy "értékeknek" hitt viszonylagos érdekek reflektálatlan koncepciója teszi lehetségessé az egymásnak feszülő dogmák mindegyike számára.
Reply
lord
12/1/2016 01:45:16
Igen Blogika, ez így van.
blogika
12/1/2016 01:46:47
Elnézést a "kötözködő" pontosításért, de az "egységes érdek" nem elég... Az "egyetemes érdekek", vagyis az "értékek" követése szükséges. Az emberiség semmilyen emberiség-központú érdekkonszenzusa (pl. egy közös, külső ellenséggel vagy prédával szemben) nem emel fel minket a pejoratívan értett állatságunkból és még a hatalmi harc örvényéből és piramisjátékából sem ment ki minket.
Reply
lord
12/1/2016 01:48:04
Blogika!
blogika
12/1/2016 01:50:05
Az "egységes" még nem "egyetemes" és ami azt illeti inkább nem az, ezért is különbözik a két fogalom. Ez a különbség nem mellékes, hanem rendkívül fontos, az értékek természetének a megértését kockáztatja. Amíg nem egyetemes szempontok (és célok) szerint élünk, addig nem szabadulunk a relativisztikus érdekekben lényegileg DEZORIENTÁLT hatalmi harctól.
Reply
lord
12/1/2016 01:50:49
Blogika!
blogika
12/1/2016 01:51:42
Még véletlenül sem szeretnék tiszteletlen lenni és ennek a még a látszatát is kerülni szeretném, de úgy látszik, hogy ismételnem kell magamat. Szerintem a közös nevező önmagában biztosan nem elég. Nem mindegy a közös nevező természete. Pl. nem mindegy, hogy a közös "materializmus" (vagy bármi más, ami közös kiindulópont) egy érdekrend vagy értékrend, egy dogma vagy alapkérdés, egy érzéki látomás vagy egy elvont függvény, stb. Éppen a materializmus, ami anyagi és mennyiségi viszonyokra próbálja redukálni pl. az erkölcsi és minőségi viszonyokat, valójában a természeténél és a logikájánál fogva alkalmatlan valódi célok (minőség és érték) kitűzésére és követésére.
Reply
lord
12/1/2016 01:52:56
Kedves Blogika!
blogika
12/1/2016 01:54:05
Kedves @lord!
Reply
Virág elvtárs s.k.
12/1/2016 01:58:51
Lord elvtárs, a Vánca sütőpor az inkább Váncza.......
Reply
elsőre
12/1/2016 01:44:29
El kell választani Marx múltját és jövőjét.
Reply
blogika
12/1/2016 01:45:54
Úgy gondolom az igazság keresésének sokféle irányból közelednek ösvényei a legteljesebben legkevésbé önellentmondó igazság felé. Ezért akik nem kevés tanulás, munka, kíváncsiság és igényesség árán előrébb jutnak a maguk kiindulópontjából és a maguk ösvényén, azok azzal a furcsa jelenséggel szembesülhetnek, hogy közelebb állnak egymáshoz és jobban értik egymást egy másik ösvényen előrehaladott partnerrel, mint a vele azonos ösvényen járó, de fájdalmasan lemaradt "követővel". Önmagában szerintem nem erény és nem bűn, hogy valaki pl. keresztényként, muzulmánként vagy marxistaként tesz erőfeszítéseket a tisztábban látásra, hiszen a lényeg valószínűleg az, hogy erőfeszítéseket tesz és éppen nem a kiinduló világképéhez ragaszkodik, hanem a világképe fejlődéséhez. Az, hogy Bárkinek a marxizmus segít a legtöbbet, önmagában nem informatív, hiszen nem mindegy, hogy miben segít Neki, az őszinteségben vagy az önámításban.
Reply
elsőre
12/1/2016 01:47:22
Az érdekek vezérlik a világot. Az egyéni érdekeket mindig meg lehet ismerni és magyarázni. A közösségi értékrend pedig mindig gyanús, mert minden közösség egyénekből áll és valaki(k)nek meg kell határoznia, hogy mik az egyetemes értékek.
blogika
12/1/2016 01:49:10
Érdekek csak az érdekorientált lényeket vezérlik. A világot - pláne egyetemesen - egyetemes összefüggések (logikák, műveleti irányok, értékek) vezérlik. Továbbá... Nincs egyéni érdek a közösségi érdekektől mentesen és közösségi érdekektől való átitatottság nélkül. Továbbá... Egy konkrét közösségi értékrend megfogalmazása nem azonos az egyetemes értékek megfogalmazásának a problémájával és egymástól függetlenül is elkövethetők.
Reply
blogika
12/1/2016 01:54:47
Volna egy népszerűtlen ötletem. Írja meg mindeki a saját elméletét a saját blogjában és amikor jóindulatúan más elméletéhez látogatunk (én pl. rendszeresen olvasom mások blogjait), ha egyáltalán hozzászólunk (szerintem nem muszáj szerepelni), akkor kívételesen az ottani "elméletet" (nézeteket) próbáljuk meg megérteni és annak a gondolatmenetével foglalkozzunk. Ha a sajátunk már otthon sem működött, akkor bizony másutt sem fog, ha pedig működött, akkor nem szükséges másutt is azt ismételgetni, hátha meglátunk vagy meghallunk valami MÁST, esetleg újat.
Reply
Senki Alfonz
12/1/2016 01:56:28
Kedves Blogika!
Reply
Senki Alfonz
12/1/2016 01:57:25
Ezért aztán természetes, hogy különböző mérési módszerek (te hármat említesz) léteznek, s mindenki az érdeke szerinti módszert isteníti. Kívülálló persze kritizálhatja bármelyiket (s te is ezt teszed), de csak akkor értelmes a kritika, ha vagy tökéleteset javasol helyette (amit szerintem nem lehet), vagy valamilyen szempontból "jobbat". Ebben az esetben viszont ugyanott vagyunk, hogy akkor viszont a "jobb" fogalmát kellene definiálni aminél ugyancsak a fenti problémába ütközünk.
Reply
blogika
12/1/2016 01:59:22
És amikor már minden remény elhagyott a kommentekkel kapcsolatban... végtelen örömömre Ön rácáfolt minden kishítűségemre. Ha csak ezt az egy kommentet kaptam volna idáig a NOL-on (itt sem főleg a kommentek miatt írogatok), akkor is megérte volna. Nem ismerem Önt, nem nyalakszom tovább, csak nagyon-nagyon köszönöm a hozzászólását és amit hozzájutok, részletesen válaszolok. Nagyon finom munka, nagyon arányos segítség a felvetésemhez. KÖSZÖNÖM.
blogika
12/1/2016 02:00:30
Ismételten és nem utoljára köszönöm a "magas labdát" és az önkommentelésemben megnyíló "jutalom játékot". Most valószínűleg legalább ötven évre vagy minden hátralevő időmre kimerítettem a "kedvező fogadtatás" és az "őszinte érdeklődés" hitelemet a sorsnál, de sebaj. Akkora arcot tolok, hogy habozás nélkül megpróbálok néhány szóban bemutatni egy működőképesebb értékszemléletet vagy legalább a keretfeltételeit. "Miért is ne? Mi sem könnyebb. Értek hozzá..." Ez egy agyrém. Egyetlen dolog teheti szükségessé és menthetővé az ilyen kísérletet és a nagyképűségét, ha valóban szeretnénk egy picit előrébb tapogatni magunkat a vaksötétben.
blogika
12/1/2016 02:01:14
Az érték definíciójához és méréséhez
blogika
12/1/2016 02:01:50
Azok a lények, amelyek érdek-motíváltak, akkor sem ismerik fel az értéket, ha mutatjuk nekik, mert nem képesek az "egyetemesség" (a "legteljesebb") kontextus fogalmára és érzelmi/intellektuális műveletére és a bambulás közben egyszerűen nem használják ezt a függvényt, azért a megfelelő tényt sem képesek előállítani az adatokból. Az egyik példa az "igazság" ("érdekének"/"értékének" - egyelőre hagyjuk) a fogalma, a melynek több primitív koncepciója van a nyers erőviszonytól a hatalmi és tekintélyviszonyon át a logikai viszonyig (pl. az "erő", a "tekintély" vagy a "logika" határozza meg az "igazat") és amely fogalomra (ÉRTÉKRE!) teljesen tudatlanul hivatkozunk a vitáink során. Kifejezetten kevés ember képes helyesen válaszolni arra, hogy miért van igaza annak, akinek igaza van. A vicc hosszú, most csak a poén: ne mondjon ellent önmagának, ne legyen önellentmondása. Csakhogy az önellentmondás nem minden kontextusban tárul fel (többnyire az átfogóbb nézőpontból vehető észre), vagyis ha eléggé szűken nézzük őket, akkor sok butaság is logikusnak látszódik egy darabig. Tehát "egyetemes" (a lehetséges legátfogóbb) szempontból kell vizsgálni az ellentmondásmentességet az "igazság" megállapításához. De ennek természetesen nem lehet vége, mert mindig lesz átfogóbb. Eredmény: az igazság értéke korlátlanul megközelíthető, de nem érhető el a tökéletessége, ha egyre átfogóbb szempontból sem követünk el önellentmondást - és ez kivétel nélkül mindekinek az érdeke, abszolút érték.
blogika
12/1/2016 02:02:20
A kezdetleges lényekkel különösen nehéz beláttatni. hogy miért jó az egyáltalán, ha valami mindenkinek jó és miért jó hír, hogy ilyesmik szerint működik a világmindenség, amikor annyi mindentől fél, annyi mindent írigyel és annyi mindent utál. Eleinte, a fejlődése hajnalán. Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|