Hol volt, hol nem volt, 2012 április 12-én este kiderült, hogy Tamás Gáspár Miklós (a továbbiakban a sajtóban is megszokott "márkavédjegyével" élve: TGM) nem talált a törekvéseihez méltó tömeget és "sereg nélküli vezérnek" képzeli magát. 2014 november 26-án délben, két és fél év után kiderült, hogy a mi kedves, keserű, kissé kusza, esetleges és aggasztóan felszínes/dezorinetált tüntetéseinkben megtalálta a maga elfogadható hadseregét. ("De a tüntetéssorozat máris kivívta magának a legmagasabb rangot: ez a magyar demokrácia legerőteljesebb spontán megnyilvánulása a rendszerváltás óta.") És azon melegében a kezünkbe is nyomta az elképzeléseit. Kövessük. Merre is? Bevallottan nem tudja és nem akarja megmondani "merre". Antikapitalista, de - bár szarkasztikusan utal rá, hogy "Marxé a jövő" - állítása szerint a marxizmus annyira nem kísértette meg soha az ő keresztyén-konzervatív lelkületét (lásd: Másvilág című könyve esszéiben), hogy a társadalmi tervezést, mint gőgös utópizmust és "vészes önteltséget" határozottan elutasítja. (Egy anarchista interjúból / KÉRDEZŐ: "Mi válthatja fel a kapitalizmust? TGM: – Erre nem tudok válaszolni, és szerintem nem is kell rá válaszolni. Ha válaszolnék, és persze ki tudnék „találni” egy választ, hiszen ez pusztán retorika és invenció kérdése, akkor azt mondanám, hogy én mint teoretikus megalkotok egy utópiát, amely köré szervezek valamilyen mozgalmat, és amelyet rá fogok húzni azokra a realitásokra, amelyeket meg akarok változtatni. No, ez az, amiből elég volt! Csakis a kapitalizmus szenvedő alanyai alakíthatják ki, kísérletezve, rögtönözve ezt az új rendet. Vagy jön a világvége.") Nem csinál titkot belőle, hogy egyfajta, meglehetősen egyéni, vallásos anarcho-szindikalizmussal szimpatizál és az anarchikusan spontán, ötletszerű konszenzusokra bízna mindent pl. a kiterjedt és komplex rendszerek tervgazdálkodása helyett, de talán a kutatás-fejlesztést és az iskolarendszerek fejlesztését is. Se jobb, se bal. Ideológiaellenesség. Nem véletlen, hogy a baloldalon, különösen a marxista műhelyekben és blogokon már évek óta egyre többen értetlenkednek a fura, nyíltan destruktív csimpaszkodásán és beépülésén. Tulajdonképpen kizárólag a (tiszteletkörökkel megédesített) antikommunizmusában következetes. A rendszerváltás után a nyugatról beözönlő neoliberálisokkal együtt igyekezett "politikai karanténba" rekeszteni a szocialistákat, azután a szocialisták belső ellenzékéhez fordul és ott gondoskodik róla, hogy mindenki a konzervatívok eszmétlen fogalmai szerint kezdje látni a politikát (pl. a konzervativizmust, a liberalizmust és a szocializmust). Makacsul átkozódva állítja, hogy megsemmisült a magyar értelmiség, ugyanakkor ő és a rajongói tábora az egyetlen a "kormánnyal szemben", akiknek nem a kormány vagy annak a neonáci segédcsapata a legfőbb probléma, hanem a kormánnyal tevőlegesen szemben álló erők. Olyan sikeresen bénít minden egyébként is béna ellenzéki összefogást, választási harcot és elméleti konszenzust, mintha Vona Gáborhoz hasolóan összebeszélt volna Orbán Viktorral. Merre is kövessük? Valamilyen parkolóba? Megalkuvás mentes kritikussága alapján úgy tűnik, hogy nagyjából akárhová mehetünk, csak ne felejtsük el felszámolni a maradék ellenzéki hálózatokat, szakítsunk meg minden kapcsolatot a maradék szakértőkkel (még egyszer, ne feledjük, hogy szerinte a magyar értelmiség egyfelől nincs, másfelől az őt körülrajongókat kivéve kompromittálódott) és végül, de nem utolsó sorban ne zavarjuk hatékonyan a fennálló rendszert, nyugodtan provokálhassanak minket úgy az erőszakosság kalandor-politikájával, hogy a hatalom számára maradék nélkül átlátható legyen a társadalmi ellenállásunk minden tartaléka. Keserűen szólva: kövessük TGM-et. Irány a szervezeti és szellemi fejetlenség. Töltsük az időnket TGM olvasgatásával és "intellektuális élményével". TGM a Vezér elérkezettnek találja az időt a másik Vezér kihívására. Orbán Viktor "meggyengült." x Mostanában nem sok szabadidőm marad. Az egyik tüntetés a másikat éri. Egyre otthonosabban mozgok az én kis Tömegemben és már a keserű kuszaságom sem naív és amatőr többé, mint az első alkalommal. Professzionális, gazdagon rakott és szofisztikált mellébeszéléssel tuningolják a dezorientáltságomat. A digitális virtualitásban egy igazi hivatásos Kívülálló, egy közismert nagyágyú lépett laza eleganciával a Tömegem élére és tapintatosan - csak úgy általában, nagykereskedelmi kiszerelésben, mint az egyik, tizenkettő egy tucat "magyar értelmiségit" - feszólított, hogy takarodjak a nép hiteles gyülekezetéből, áruló vagyok és semmi keresnivalóm a jövőben. Ettől az ismerős tónustól természetesen még inkább otthon érezem magamat és ha lehetséges, még nagyobb elszántsággal gyülekezek a sorstársaimmal, hogy minden békés módon és mindenkivel együttműködhessek a maffiaállam ellen, akivel csak tudok és ameddig csak tudok. Az is természetes, hogy kussban vagyok, amióta ez a "mindig elsőként mondom meg a frankót előre" TGM, Amerikai Népszava és NolBlog vegyeskórus éles hangon rámpirít. (Megszoktam ezt kemény hangot, esetenként lekezelő nyájasságot már akkor, amikor keserű kétségbeesésemben lóti-futi aktivistának jelentkeztem szinte minden ellenzéki erőnél és kisebb pártocskánál, és olyan nyílt gyanakvással fogadtak, ahogyan soha egyetlen, valódi, beépülő ügynököt sem. Nem számít, hogy mit teszünk és mit akarunk, az számít, hogy kit ismerünk. Csakhogy éppen mi, a névtelen és arctalan nép vagyunk azok, akik "mindenkit" (értsd: csak az elit számít) távolról ismerünk. Aki már közelebbről ismer valakit, az maga is a elit tagja. A magas presztizsértékű megmondó és eligazító celebek szemében kizárólag statisztikához és vágóképnek vagyunk hasznosak.) Szóval itt álldogálok a Tömegben és nézegetem az egyetlen "beszédet", amit az anarcho-kommunista (?) TGM (a kommunista Zöld Baloldal listavezetője) nyomott a kezembe. "Búcsú a baloldaltól". "Búcsú a jobboldaltól". Búcsú az ellenzéktől. Búcsú az elmúlt 25 évtől. Búcsú a választásoktól. Búcsú a parlamentarizmustól. Barokkosan túldíszített, élvezeti-szövegek szigorúan "értékválasztás nélkül". Relativisztikus-gyakorlatias éldegélés Isten kegyelmében a fejlesztés gőgös utópizmusa és technokratizmusa nélkül. Carpe diem, YOLO, ezüst fejű sétapálca, okosan megtámasztott okos fej és az élet apró örömei. Konzervativizmus és a szabadság (az anarchista "mentesség") konzervatív olvasata, a konzervatívvá ivartalanított (zsarnokölésre redukált) szabadságharc és liberalizmus, a konzervatívvá ivartalanított (segélyezésre redukált) társadalmi szolidaritás és szocializmus. Forradalom-mentes forradalom, előkelő (sznob?) demonstrálás. "Intellektuális élmény". TGM szerint a politika esztétikai probléma, voltaképpen erkölcsiség és ideológia mentes, finnyás (eszmétlen) antikapitalizmus, de még inkább erkölcsiség és ideológia mentes, finnyás (eszmétlen) antiszocializmus, pl. Hamvas Béla antiszocialista irtózata a bunkóságba nyomorított alsóbb osztályok bunkóságától. Az alapvető narráció és a nem titkolt, de tagadott ideológiai keret a konzervativizmus konzervatív olvasata... Nem egy "jövő" jelene hitelesít, hanem egy "múlté", a finom érzékkel megválogatott gyökerek. A vérünkben velünk született esztétikai érzék az, ami annyira felsőbbrendű és méltányos, hogy már nem is rasszista és nem is elitista, hanem egyenesen népbarát. Előkelő gesztusok megkövetelése és elkövetése. A rasszista politikusról szépen megemlékezünk, a rasszista és "szélsőjobboldali" kormánytól virágszálat kérünk, de a rasszista és "szélsőjobboldali" jobbkezével, szolgájával nem állunk szóba. Élményvilág, amelyben a Mozgalom egy öncél és a minden. Éljen a Mozgalom. Éljünk egy Mozgalomban. Életforma, megélhetési kritikusság és megélhetési politizálás, de a hivatásos politikusokat mégis el kell utasítanunk, különösen, ha az ellenzéki, ha konkurens és ha kockázatot jelent a minket és a mozgalmi életünket igénylő rendszerre. Ki az igazi ellenség? Talán a rómaiak? (Lásd a "Brian élete" című Monty Python filmet.) Vagy a neonácik? Ugyan dehogy. Természetesen az ellenzék. (Erre se jöttem volna rá soha pl. TGM, az Amerikai Népszava és a NolBlog nélkül.) Minden lehetséges esetben szidom a miniszterelnököt? Fúj. Ízléstelen. Takarodjak. Szóba állok az ellenzéknek is ingyen dolgozó kutatókkal és szakemberekkel? Ízléstelen. Takarodjak. Össze akarok fogni mindenkivel a legrosszabb ellen és minden békés eszközt meg akarok ragadni? Takarodjak. Nem fordítok hátat sem a 4, sem a 8, sem a 20, sem a 25, sem a 70, sem a 225 évemnek, hanem vállalom és feldolgozom az érzéketlenségemet, az óvatlanságomat és az erőtlenségemet? Takarodjak. Nem hiszek a "tiszta lap" és az "ártatlanság" képmutatásában? Nem tudom leváltani a népemet és a kockáztatókat? Nem akarok mindig mindent előlről kezdeni az újrakezdések megbukott hagyományának a nevében? Takarodjak. Össze akarok fogni a múltammal és a kortársaimmal? Takarodjak. A szeretteim és az életünk összes évével együtt... Ez megy évek óta. Tagadjam meg a Kádár-korszak népjóléti és népművelési intézkedéseinek a szemléletét, tagadjam meg a rendszerváltás hatalommegosztó és szabadság-bővítő szemléletét, tagadjam meg az elmúlt évek görcsös útkeresését és vergődését... (Biztos vagyok benne, hogy a tisztelt Látogatók többsége fel nem foghatja, hogy ebben a legutóbbi dologban ugyan mi a csuda volna értékes, megőrzendő mozzanat és felhasználható kiindulópont.) És már látom is, ahogyan a Tömegem issza a konzervativizmus énekét. Valaki már megint nagyon eltalálta a közízlést. "Ne gondolkodjunk a célokról." Ez már eddig is bejött. "Gyakorlatias tűzoltás kell a hagyományos célrendszeren belül." Az értékszemléleti és filozófiai kezdetlegességünk és torzultságunk világszerte megugorhatatlan akadálya hamar kicsapja a biztosítékot és minden ilyen tapogatódzás nyílt, hangos és tömeges elutasítást gerjeszt minden formájában. Nyílt, hangos és tömeges lelkendezés fogadja azonban a elégedetten és kihívóan felszínes politizálás minden műsorát. Mégis mit vártam? Talán nem szórakozni járunk a Mozgalomba? Egy "biofil" anarchizmus... x TGM és a valóban spontán társadalmi mozgalmak leszerelésére, becsatornázására, gyarmatosítására és integrálására az Opus Dei által dizájnolt, "jóllakott konzervativizmus" nem most bukik meg, hanem már évezredekkel ezelőtt, a hatalmi harc és az erkölcstenyésztés kezdeteinél megbukott, hiába álcázza és "korszerűsíti magát újra és újra a liberalizmus, sőt az anarchizmus (!) látszataival és önző verzióival, végül egyfajta leereszkedő szocializmussal. Oltárkendője alól újra és újra kivillan a lényegileg irracionális, logosz- és fejlődés-ellenes, gránit kemény nácizmus perverz szentimentalizmusa és extrém romantikája. TGM útmutatását követve, rezignált búcsú a sikertől is. ("Akkor is siker, ha elmarad a siker." ?) Magas műveltséggel ajánlott önfeláldozás és konzervatív-trendi mártírium-kultusz. Gazdag otthonaikból azt üzenik a hölgyek és urak, hogy nem ágyban és sunyítva, hanem az utcán, talpon és a harcban illik meghalni, mint a Walhalla hősei. Búcsú a haladástól. Búcsú a jövőtől. Mindenkinek meg kell próbálnia kiélvezni az utcai politizálás esztétikumát. Akik megengedhetik maguknak az életvitelszerűen űzött blogolás luxusát, azoknak ez a tisztázatlan irányba taszított, életvitelszerű mozgalom is menni fog. Ez az új Vezér is nagyon lelkesítő. Egészen tűzbe hozott. Csak úgy forr a vérem a jeges esőben. (Milyen globális Mozgalomba igyekeznek beszervezni minket? Folytatása következik...) blogika
16 Comments
little
16/1/2016 07:21:48
Ilyen korban már TGM-nek és másoknak is prosztatával kapcsolatos problémájuk van.
Reply
blogika
16/1/2016 07:22:14
Úgy érzem, hogy TGM jó egészségnek örvend, még véletlenül se kívánnék Neki mást, és ha rajta múlik, hosszú öregsége lesz. Szerintem nem az egészsége és nem az öregedése miatt (nem "kivetítéséből") említi hamar a világvégét, hanem úgy, ahogyan pl. sajnos én is, vagy gyakran az egészen fiatal emberek is. Azt hiszem elmondható, hogy az előrelátással arányos a pesszimizmusunk, mert a baj mindig jobban látható előre, mint a megoldódása. Nagyon sok kanyart kell bevennie az emberiségnek és amíg be nem veszi sikeresen, addig csak az előrébb látók őszinte sikoltozása van, hogy "itt a vég". Jobb lenne higgadtabban, de nemcsak a borúlátók aggodalma-rémülete őszinte, hanem még ez a sikoltozás is kevésnek látszik, annyira soká reagál a környezet (vagy tagad, mint a haldolklásban és a gyászban!).
Reply
szazados90
16/1/2016 07:23:03
" Nem csinál titkot belőle, hogy egyfajta, meglehetősen vallásos anarchoszindikalizmussal szimpatizál és anarchikusan spontán, ötletszerű konszenzusokra bízna mindent........" -- írod le TGM filozófiáját.
Reply
blogika
16/1/2016 07:24:39
Szerintem a támogatóinak és az őszinte tisztelőinek a száma még a NolBlogon is jelentős, bár valószínű, hogy egy kormányt (pláne a háttér-intézményekkel együtt) nem tudna felállítani (megtölteni) a kapcsolatrendszerével, már csak a válogatóssága miatt sem. [Valószínűleg önmagából indul ki és ezért is becsüli alá naívan a professzionálisan ("nagyüzemileg") gondozott kapcsolatrendszerek-hálózatok jelentőségét pl. a politikában is.] De nem ezért nem volt és szerintem nem is lesz soha "közveszélyes", hanem mert (1) valóban és hangsúlyozottan nem hatalom éhes, sem gyakorlatilag, sem elméletileg, (2) nem szélsőséges gondolkodó és ezért az eszméi nemcsak az egyik irányba rombolnak, hanem minden irányban.
Reply
BundiB
16/1/2016 07:25:20
Elolvasva ezt a blogot és TGM-ét is, nyilvánvaló a tény, hogy aki és akik a politikai életben szeretnék megtalálni a mozgalmat, vagy annak értelmét, tömegmentalitásban gondolkodnak. A hazai baloldaltól távol áll személyiségek köré való tömörülés, a társadalom nem siker orientált, pláne, ha markáns vezető kerülne egy mozgalom élére. A hagyomány, a királyi egyes szám ( mi kommunisták...) az izmus, az eszme elfelejtésével is társadalmi viselkedéssé merevedett. A társadalomból hiányzik a két világháború közötti élet folyamatossága, lásd Ausztria, a politikai közélet foghíjas, hagyományok nélkül olyan mint az árva gyerek sorsa, aki még azt sem tudja, hogy melyik szülőjére hasonlít.
Reply
blogika
16/1/2016 07:25:47
Nem volna olyan vészes, ha a tekintélyelvű tájékozódással szemben a higgadtabb, józanabb és logikusabb mérlegelés (kimondani is szörnyű: gondolkodás) lenne a politizálás nyelve és nem celebek köré szervezett érzelmi kommunikáció (retorika, póz és ripacskodás). Nem az a fontos, hogy ki kormányoz, hanem az, hogy miként (pl. milyen cél felé, milyen eszközökkel). A vezető "markáns" jellege (pl. Sztálin vagy Hitler) nem igazán vigasztaló, hacsak nem akarunk valamilyen érzelmi elragadtatás nyája lenni.
Reply
elsore
16/1/2016 07:27:16
A világnak nincs semmi értelme. Sőt az emberiségnek sem és ezt csak a kilátástalanságot csak egy vonzó "örömlány" feledtetheti el velünk (már ha férfiak vagyunk, lásd "Zéró teroéma" c. örökbecsű).
Reply
blogika
16/1/2016 07:27:42
Izgalmas filozófusok szerint nem az legfontosabb a kérdés, hogy értelmes az élet vagy sem, hanem akarjuk-e, hogy az legyen vagy sem. De az már igaz, hogy a konzervativizmus (és az apró örömök kultuszától az erő kultuszáig a sokféle árnyalata) úgy hisz a hierarchiában, hogy nem hisz a rendben (a logoszban) és úgy hisz a minőségben, hogy nem hisz az értékek megközelítésében, a fejlődésben. [Egyébként a priori hiszünk a fejlődésben és az értelmességben. Ezért tudjuk csak fájdalommal kimondani, hogy "nincs értelme", mintha elvette volna tőlünk valaki. Nagyjából így is van. Sikerrel akadályozzuk egymás életének az érelmességét. Ez a tragikomédiánk.]
Reply
elsore
16/1/2016 07:28:23
Kezdem kapisgálni, amit mond (azt nem mondtam, hogy minden világos). Nem olyan régen próbáltak nekem eladni egy erősen hiányos ideológiát liberalizmus névvel. Amiről egyébként senki sem tudta megfogalmazni egy bővített mondatban, hogy micsoda.
Reply
blogika
16/1/2016 07:28:50
Köszönöm a megtisztelő összehasonlításomat TGM-el, de tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok hozzá mérhető súlycsoportban, hogy "hol a helyem", és hogy olvashatatlan vagyok. Mondjuk TGM eredetinek nem nevezhető nézeteinél is szívesebben olvasnék bármilyen filozófiailag (főként értékelméletileg) korszerű szintézist és kíváncsi lennék, hogyan oldja meg a szerző a nyelvi kihívásokat. Azt hiszem, hogy azért vagyok másoknál "hálátlanabb" TGM-el szemben, mert másoknál gyakrabban olvashatok eredeti filozófusokat. (?)
Reply
Geo
16/1/2016 07:31:05
off
Reply
blogika
16/1/2016 07:31:28
Rejtek nincs. Titok egyre kevesebb. Védettség még akad. Az "illegalitás"-ból egyre többet gyárt a hatalom. Minden jó és szép ügy nyugodtan maradhat transzparens, nem lesz kevesebb esélye. Mégsem való minden az internetre. Szükség volna egy külön kommunikációs hálózatra ("intranetre") is. Könnyebb nyomonkövetni a nyomonkövetést és a szivárgást. De az a legjobb, ha nincs benne semmi kalandos, mert aki az adrenalinért csinálja, az mást csinál. Szerintem. Csak gyermeteg képzelődések TGM életvitelszerű "Mozgalmához"...
Reply
Geo
16/1/2016 07:32:05
Egy kis körbejárás után: rengeteg híve van TGM-nek errefelé.
Reply
blogika
16/1/2016 07:32:33
A TGM elismerésére és tiszteletére ezer oka lehet bárkinek, vélt szövetségesnek és vélt ellenfélnek egyaránt. Példamutatóan kommunikál. A premisszái önellentmondók, de az eljárásaiban kiemelkedően tárgyilagos, körültekintő és pontos. Még azt is annyira komolyan veszi (az igazság tiszteletével kezeli), amit cáfolni akar, ezért néha több pozitívumot kapnak tőle a vele szemben állók, mint a saját eszmetársaiktól és annak - a meglepetés hatása alatt - rendre nem is tudnak ellenállni. Egyáltalán nem simulékony a retorikája, ellenkezőleg, de annál hatásosabb a sportszerűsége és önkéntelen igazodást vált ki a másikból. Természetesen folyamatosan visszaél ezekkel a horogra tűzött, de nagyon is valóságos és értékes csalikkal. Ráadásul sokkal könnyebb félreérteni, mint pl. az olyan gyengébbeket és olvashatatlanokat mint én, mert hamarabb hihető, hogy érthető, amit állít. Úgy látom, hogy a hívei nem megértik és elfogadják a nyitott kérdéseit és a félreértéseit, hanem viszonylag gyorsan átveszik. TGM körül - minden elképzelhető szándéka ellenére - különösen intenzív az intellektuális kommunikációt maga alá gyűrő érzelmi kommunikáció. Szerintem hiába közhely, hogy ő "intellektuális élmény", ő valójában egy retorikai-érzelmi élmény, inkább az érzéseink hangszerén játszik mesterien és egyébként piszok nehéz a nyelvi varázslatától függetlenül látni, felidézni és pl. javítani az általa előadott logikai konstrukciókat. Inkább énekel mint beszél és azért is nehéz "utánozni", mert természetesen kedvelhető a hangszíne. Valóban előadóművész (tanár, művész, politikus, újságíró) és "Vezér".
Reply
little
16/1/2016 07:33:44
Érdekes módon TGM MO kívül nagyon kevéssé ismert.
Reply
blogika
16/1/2016 07:34:11
Sokan vannak akik világhíresebbek TGM-nél. Pláne, ha nem a magyarokat számoljuk. Szerintem ez még TGM-et sem minősíti. Ráadásul TGM a magyar nyelv előadóművésze.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|