A "lényeg" Attól tartok, hogy a "függetlenség" csak akkor erény, ha az önkritikus, belső szabadságot és a bátor, elvi következetességet jelenti. Nem igazán hangzik jól, ha egy a közvetlen önérdekén túl, minden iránt közömbös lény elköteleződés-mentességét, önzését és gőgjét fejezi ki. Mintha főleg azok terjesztenénk-terjesztetnénk magukról ezt a különlegességet, akik egyáltalán állítani merjük, elégedettek vagyunk vele, nem küzdünk érte önmagukkal kétségek között, viszont álcázni próbáljuk vele a hiányát. A "függetlenség" legyakoribb publicisztikai jelentése azonban nem filozófiai és nem egy akármilyen "mentesség"-ben mért "negatív szabadságfogalom" szinonímája, hanem főként politikai és pongyola, nagyjából annyit tesz, hogy nem áll egyetlen hatalom szolgálatában sem, se pénzért, se ingyen. Többnyire sajnos még az erkölcsileg hitelesnek induló esetekben is páváskodásba fajul, és úgy illegünk-billegünk-csámpázunk vele a legtöbben, mint a jól megnevelt hajadon a szüzességével, aki már alig várja, hogy megkívánja és megfizesse valaki a legfőbb ékességét és "drágaszágát". Az aggasztóan-dühítően felgyorsult vagy tűrhetően pörgős (nézőpont, életkor, vitalitás és tabletta kérdése) világunkban nagyjából néhány napon belül, de legfeljebb néhány hónap légzésvisszatartás után azonban muszáj érdekesebbé válni és ki kell derülnie a "frankónak", hogy melyik "Fejedelem" szolgálatában tudja elképzelni magát a "független". Nem elég független szakértőnek lenni, annak is kell látszani. Még a hobby és az amatőr blogterek világában is ritka, hogy ne választana magának popsit a nyelvecske, de paradox módon még ritkább az őszinte igazságvágy a legokosabbak , a szakértők, a "profik" (valaha, most, később megfizetettek?) világában. Paradox módon, de nem érthetetlenül ritka a legjobbak függetlensége, hiszen a legtehetségesebbeket, a leendő és lett szakértőket érdemes megkörnyékezni, elcsábítani és el/lekötelezni (azon túl, hogy a legjobbak is könnyen átcsúsznak az igazság általános vágya iránti elkötelezettségből az igazság egy konkrét és átmeneti elképzelése iránti ekötelezettségbe). Közel s távol az egyetlen független gondolkodónak Gottfried August Bürger csodálatos hőse, maga Münchhausen báró tűnik fel lenyűgöző eleganciával, akinek nem kisebb hatalmak közeledését volt becsületbeli és kényszerű kötelessége elhárítani, mint II. Katalin cárnő, Afrodité és a persze a Holdkirálynő, csak azért, hogy a függetlenségét megőrizze, mégsem tökéletes példakép, hiszen mindannyian tudjuk a derék báróról, hogy egyfelől úgy hazudik mint a vízfolyás, másfelől fikció. A reklámozott-árusított függetlenség abszurd drámájában a tekintélyuralom "független" imádói játszák a nehezebb szerepet, hiszen a favorizált hatalmuk mindig személyesebb és pl. a Pápa, vagy Putyin, vagy Orbán "független" nyalogatása mindig feltűnőbb direkt elfogultság és direktebb disszonancia, mint pl. a szándékosan arctalanító, "szabadelvű" rezsimek elvtelen apologézisében (alibi védelmezésében) egy szimpla kettős mérce. Hogyan lehetne független egy dogmatikus vagy egy a saját, esetleges önzésének kiszolgáltatott relativista? Hogyan lehetne független az, aki nem tud vagy nem akar szembenézni azzal, nem akar megnyilatkozni azzal kapcsolatban, hogy mitől függ és mi iránt elkötelezett? Hogyan lehetne független az, aki nem az elvek (értékek és célok) kritikus és nyílt javításától függ? Csak azért nem okoz gondot a független gondolkodók hiánya, mert társadalmi igény sincs rá. Inkább az elfogult vadmarhák szórakoztató balhéjából és összecsapásaiból kérünk ezerszer, mint egyetlen sokkoló szembesítést a vélekedéseink elégtelenségével és a tanulni valókkal. A valódi függetlenség követése annyira fáradtságos és népszerűtlen, hogy szinte garantáltan nem független az, ami népszerű. (Nem mintha önmagában a népszerűtlenség garantálná a függetlenséget.) Független szakértő nem létezik, vagy észrevétlen. Észrevétlen, mert a környezete nem képes felfogni és felismerni, mert a környezete látni sem bírja, mert nem hangoztatja a függetlenségét (nem a függetlenségét hangoztatja), hiszen dolgokról beszél és nem az elégtelen, de a szeretteire nézve is életveszélyes függetlenségéről. Magyar verzió Hány politikai-elemzői műsort néztünk végig a két "független szakértő" "vitájával" a "hallgattassék meg mindkét oldal" kissé homályosra sikerült megközelítésében? Szerintem, a morcos bájgúnár Giró-Szász András és a cuki bájgúnár Török Gábor szakértői "függetlensége" és "tárgyilagossága" csak a FIDESZ-KDNP kormány és pl. a Századvég vagy Matolcsy György "szakszerűségeinek" a szenvedélyes és elvtelen megtapsolásában mutatkozik meg igazán. Úgy tűnik, hogy a mai magyar kormány hangadó think tank-jeit és "szakértőit" jól jellemzi, hogy az egykor szigorúan hagsúlyozott függetlenségüktől hogyan jutottak el a törvényi (pl. adatkezelési) előírásokat sem néző, elképesztő összegű díjakért gyártott, de vállalhatatlan (és titkosított) szövegekig. (A korábbi kormányok és a mai ellenzék maradék szakértőinek és bloggereinek a becsületére legyen mondva, hogy sokkal kevésbé próbáltak "függetlennek" mutatkozni, bár álljon itt lejjebb mindjárt egy ellenpélda erre, a "444" internetes újság "személyében".) Pl. számomra, a kormány elemzőinek az elvtelen haszonlesését, görcsös függését és "szakamai színvonalát" nemcsak a rákosan burjánzó bürokráciájuk silány és romló hatékonysága minősíti közvetlenül, hanem a kormány tudománypolitikájának, oktatás- és neveléspolitikájának és médiapolitikájának az agyhalott igenlése is közvetve. Úgy látszik, hogy pl. a Mészáros Lőrinc-imitátor Giró-Szász András és Török Gábor "szakmaiságát" és "tárgyilagosságát" nem zavarja különösebben a tudományos és művészeti szakmai autonómiák felszámolása, a hivatalos statisztika és hírszolgáltatás súlyos megbízhatatlansága és az egymagában ordító kormányzati tömegkommunikáció és médiumok színvonaltalansága. Egykor "függetlenek" voltak, de ma már "profik". Nemzetközi verzió A független politikai elemző egyetemes etalonját [sic] mutatja be éppen a mai napon a "444", nagyjából ugyanazzal a témával kapcsolatban, amihez ebben a blogban is hozzá merészeltünk szólni éppen tegnap. A látatlanban is egyetértő kérdésekből és válaszokból kiderül (a mikrofonállvány-álinterjú mintapéldánya), hogy csak a buta fontoskodás és a hiú kavarás fújja fel és mutatja rendkívülinek a statáriális és katonai intézkedések és alkotmány-felülvizsgálati rohamok gátszakadását Európában és az akörül kirobbant, média kampányokat. A csomómentesre homogenizált beszélgetés szerint: (1) A Nyugat hétköznapjai nem militarizálódnak, a szabadságfok nem romlik drasztikusan, (2) az Iszlám Állam és szövetségeseinek a terrorja, beleértve a menekültáradatot, nem okoz jelentős változást az életben. A nyugati szakszolgálatok ügynökeit is megszégyenítően tájékozott és magabiztos, "független" szakértő szerint, a veszteségek számszerűsége a lényeg és aszerint nyilvánvalóan eltörpülnek az Iszlám Állam okozta európai veszteségek a történelem más áldozataihoz képest, tehát nincs itt semmi látnivaló és tennivaló. Ezt kérem, az érintett és velünk játszadozó hatalmak sem üzenhették volna szebben. Köszönjük a nemzetközi "függetlenségnek", hogy ilyen gyorsreagálású professzionalitással a segítségünkre rohantak és köszönjük a kedves és "független" sajtó közreműködését ebben... Voltaképpen nem haszontalan a hivatásos és hangadóvá szervezett "függetlenekre" világszerte jellemzővé lett kritikátlanság. Az életünkről előadott, "nincs helyzet" elbeszélés némiképp megnyugtatóbb, mint a tekintélyuralmak áldozatokat hibáztató, "helyzet van és engedelmeskedj" elbeszélése. blogika
2 Comments
CsipkeRózsa
10/1/2016 03:52:39
"Csak azért nem okoz gondot a független gondolkodók hiánya, mert társadalmi igény sincs rá."
Reply
blogika
10/1/2016 03:53:23
Köszönöm a finom iróniát.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
|