A demokrácia a közösségi érdekegyeztetés és döntéshozás legegyüttműködőbb és legkevésbé kirekesztő eszköze, ha egyáltalán politikai egyenlőséget akarunk. Nem tudunk egyszerűbben és emberségesebben konszenzusra jutni az eltérő, de egyenjogú érdekekkel kapcsolatban, mint a többségi elv követésével. A demokrácia a politikai (érdekképviseleti) szabadság egyenlőségből fakad, de nemcsak az egyenlőség korlátaival korlátozott. Kezdettől fogva érvényteleníti a demokrácia hitelességét, hogy nem a fejlődés ügyében alkalmazzuk, hanem (összességében és lényegében) belpolitikailag és külpolitikailag is igazságtalan társadalmakat működtetünk vele és embertelen célokra irányítjuk. A demokráciát - ugyanúgy mint az antidemokráciákat - jellemzően a társadalmi egyenlőtlenségek stabilizálására (növelésére!) és a más társadalmak legyőzésére, elnyomására, kihasználására alkalmazzuk, végsősoron élvetegségből. Egyelőre még mindig nem több a demokratikus társadalom, mint egy (a kistulajdonos szakemberek nagy kiterjedésű középosztályával megerősített) világhódító hadsereg a tulajdonos elitek kezében. Értékcélja és az egyenlőtlen egyenlőség érték-ellentmondása miatt helyesebb lenne "áldemokráciáról" beszélni a történetileg létrejött demokráciákkal kapcsolatban, de nem kellene megfosztani ezeket a politikákat a kitüntető "demokratikus" jelzőtől csak azért, mert nem ideálisak, ha legalább fejlődnének és demokratizálások lennének. A létező demokráciák "fejlődése" azonban a társadalmi és a globális egyenlőtlenségek növekedésének irányába és az emberiség alfajokra kényszerített (szegregált) kasztosodása felé mutat. A demokráciának a társadalmi szakadékok kinövésére, kigyógyítására kell irányulnia a közös társadalmi mobilitás, a sportszerű társadalmi versengés és a közös gondoskodás, kreativitás és fejlődés céljából. A fogyasztói és/vagy hatalmi osztályérdekekre szűkített egyeztetés csak áldemokrácia, ami szükségszerűen felszámolja magát. Az áldemokráciában egymásnak feszülő és a társadalmi konszenzust eltűrő osztályérdekek egy pillanatra sem pihennek, hanem egymás ellen manővereznek a háttérben. Amint lehetséges, meggyengítik a konkurens osztályok alkupozícióját és tovább erősítik a sajátjukat, vagyis folyamatosan az adott patthelyzet és az adott demokrácia kiküszöbölésén, lerombolásán munkálkodnak egymás rovására. A társadalmi osztályok saját kultúrája, szervezettsége, szemlélete és motivációja határozza meg, hogy mennyire elszántak és ügyesek az osztályharcban, azaz mennyire lustálkodják el az érdekvédelmüket vagy mennyire vannak résen. Az osztályok szelektíven/kontraszelektíven kialakult összetételéből és természetéből adódik, hogy az uralkodóbb osztályok tudatosabb hatalmi harcot vívnak mint az "alacsonyabb" osztályok és ügyesebben kerítik be és ügyesebben fosztják meg alkupozíciójuktól a konkurens osztályokat. Egyik osztály sem akarja többé az áldemokráciát, ha úgy érzi, hogy nem szükséges vagy nem lehetséges többé a társadalmi alkudozás. Főként az erősebb osztályok kezdeményezik és számolják fel sikeresen a gyengébb osztályok áldemokratikus érdekérvényesítését. Formálisan a gyengébb osztályoknak vagy a kisebbségeknek kedvez az áldemokrácia, amennyiben és átmenetileg valóban számításba veszik valamiért (valamennyire) és beengedik a társadalmi döntéshozásba, vagyis a nyílt antidemokráciával egyértelműen az alsóbb osztályok és a kisebbségek veszítenek a legtöbbet, akkor is, amikor egy gondoskodó vagy saját diktatúrát követelnek. Ha a társadalmi tápláléklánc csúcsán élősködő elit nem manipulálná előrelátóan az alsóbb osztályok mozgalmait, akkor a "vesztesek" nem az antidemokrácia éppen rájuk nézve sokkal veszélyesebb "félmegoldását" követelnék világszerte, hanem a demokratizálás fokozását és elmélyítését. (Az alsóbb és messzemenően önállótlan, felkészületlen és "megvetett" osztályok tényleges hatalomátvételére semmi esély, hiszen önállótlanok, felkészületlenek és elszigeteltek. Kizárólag egy konkurens (külföldi vagy alvilági) elit segítségével érhet el átmeneti és látszólagos győzelmet, de a korábbiakkal azonosan kezdetleges cél (a fogyasztás) és a hagyományos eszközrendszer (a hatalmi harc, az erőszak) miatt, vagyis az igazi progresszió híján nem nyerheti meg a jövőt. Az antidemokratikus kezdeményezés a legreflexívebb, a legszervezettebb, a legkezdeményezőbb és a legönállóbb osztályból, a tulajdonosi elitből indul ki és ugyanúgy "eszkalálódik" mint az elit áldemokratikus és minden más politikai kampánya. Az elit érdeke és expanziós lehetőségei határozzák meg azt, hogy áldemokratikus vagy antidemokratikus hatalomra törekszik. Napjainkban , a globális exxpanzió lelassulásának és elakadásának az idejében történetesen nem tűnik többé szükségesnek sem a középosztály, sem a demokrácia. Az alsóbb osztályok engedelmesen illeszkednek a kampányba. (Még soha nem sikerült másként demokratizálás a történelemben, csak egy "közös" hódítás tervének előjátékaként.) Nem az áldemokrácia és az antidemokratikus fordulat között kellene választani. A kiürített, hamis demokrácia és az antidemokrácia (a hatalom-koncentráció) alternatívája egy hamis dilemma: a valódi, társadalmi fejődésre irányuló, progresszív demokrácia az igazi alternatívája a hamis demokráciának és a hatalom-koncentrációnak. Az antidemokratikus kezdeményezesek beteljesedésén belül már majdnem mellékes, hogy a demokrácia eltörlése nyílt vagy álcázott. Az alsóbb osztályok azért nyíltan antidemokratikusak, amikor antidemokratikusak, mert nincsenek eszközeik az álcázott hatalom-koncentrálásra. Ugyanakkor azért álcázott az uralkodó osztályok hatalom-koncentrációja, mert számtalan eszközt alakítanak ki az áldemokratikus alkudozás kiüresítésére és az antidemokratikus hatalomgyakorlás sikerességére és rejtésére. Az alkupozíciók gyökeres megváltozása miatt egyre többen beszélnek a "demokrácia és a diktatúra" dilemmájáról, a világszerte terjedő és előretörő antidemokratikus kezdeményezésekről, de szándékosan vagy naivan hamis képet mutatnak a bajról. Pl. egy (viszonylag régi) Economist cikk szerint a "demokrácia" válságának oka:
A cikk szerint "demokrácia" válságát a következetes liberalizmus tudná gyógyítani a "kisebb állam", a "fékek és ellensúlyok", a "technokrácia / közvetlen demokrácia egyensúly" és a "pártfinaszírozási átláthatóság" programjával. Hosszú ideig, a több mint 200 kommentből egy sem hiányolta a fejlődést és a fogyasztáson túlmutató közös célt. Elhiszik, hogy a publikáció a realitásról tudósít. A cikk nyomán a hozzászólók szerint is tömeges, elvi alapú és bizonyított a "demokráciától" való elfordulás, bebizonyított Kína sikeressége és a kínai sikeresség globális csodálata, de a nyugat külpolitikai sirkertelensége is (!?) a diktátor-kergetés forgatókönyvéről nem is beszélve (a valódi kulcsszereplőket és mechanizmusokat is beleértve). Az Economist cikk arra is jó példa, hogy miként vezetjük félre egymást a demokrácia és általában a hatalomgyakorlás valódi mechanizmusait illetően. Hatékonyan teszi látszólagossá a célközönség alkupozícióját és könnyebben irányíthatóvá magát a célközönséget. Futószallagon, naponta tucatjával készülnek az adott cikkhez hasonló szövegek, amelyek az egyházi és kormányzati közleményekhez hasonlóan lezárják a gondolkodást és eltemetik a mélyebb problémákat. Szinte egyikünknek sem tetszik az, ahogyan "haladunk", de még mindig nem vettük komolyan azt, hogy hová igyekszünk. blogika
12 Comments
relatív
11/1/2016 21:56:09
Gondoljunk bele, az emberiség ( mint azonos faj ) mennyiben eltérő igénnyel léphet fel, melyet az egyes, történelmi ismereteinkben szereplő, eddig létező rendszerek valósítottak meg.
Reply
blogika
11/1/2016 21:56:33
Szerintem az életképes emberi lények felismerik az érdekeiket és idővel/tapasztalattal a közös fellépés és a közös érdekek elsőbbségét is. A közös érdekek felismerésén túl már némi plusz érettség és bölcsesség is szükséges az egyetemes (mindenki számára jó) érdekek (az értékek) felismeréséhez, elsőbbségéhez és akarásához.
Reply
relatív
11/1/2016 21:57:18
Úgy értem kölcsönösen értjük egymást, és a kivezető utat sem kell keresnünk ( egyértelműen az egyes ember szocializációja, ami a kialakított rendszer következménye ) a változtatás egyértelmű, erre kialakított eszmerendszer IS van.
blogika
11/1/2016 21:57:54
Köszönöm.
Reply
relatív
11/1/2016 22:00:08
Értem, és én sem hiszem, hogy kész, megvan a megoldás, tehát ugorjunk rá, és meg van oldva a jelenleg ismert össze problémája az emberiségnek.
Reply
blogika
11/1/2016 22:00:37
Igen. Egyetértünk abban, hogy "lehetséges" a közérdek és a globális közérdek is. Abban is egyetértünk, hogy mindez mára sajnos nem nyilvánvaló. (Döbbenetes, hogy a közgondolkodásunk mennyire az elején van a legfontosabb kérdések megközelítésének.)
Reply
ejmiakő
11/1/2016 22:01:52
Ezt te írtad, vagy idézed?
Reply
blogika
11/1/2016 22:03:51
Milyen alapon vádol meg plágiummal?
Reply
ejmiakő
11/1/2016 22:04:28
Nem vádoltam, csak kérdeztem.
blogika
11/1/2016 22:05:23
Nem igaz, hogy "csak" kérdezett. Úgy szerkesztette-körítette, hogy gyanúsítás legyen. Ez egy lekezelő, verbális megfélemlítési kísérlet és nem demokratikus. (Ezért is térek vissza rá utoljára, mert a témába vág.)
Reply
Geo
11/1/2016 22:06:05
Azt hiszem, az okozza a gondot, hogy nem határozzuk meg pontosan a demokráciát, így azután könnyen belekeverjük a különböző megjelenési formákat, a demokratizmusokat.
Reply
blogika
11/1/2016 22:06:34
A demokrácia történeti formái mögött van egy közös logika és azt érdemes a demokrácia lényegének tekinteni, hiszen a lényeg a természetéből adódóan meghatározó logika. Nem a polgári demokrácia, nem a demokrácia különös formája a lényeg, hanem a megalapozott definíció magja, pl. a demokratizmus. A demokrácia elidegenedése sem érthető meg a többségi elv lényegessége nélkül.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:Antiliberális "Harmadik Világháború" A politikai realizmus... Maffiacár Van új kormány "Orwell" kontra "Huxley" "Egységes", tehát megrepedt A Világkaszt Pártállamegyházi... Kibekkelhető országrontás? Bevezetés a hatalomtechnikába Antidemokratikus demokrácia Paradox önkényuralom DIY Kormányzati Kisokos Bábok választása Zokogó krokodilok Minek az igazságosság... Gyarmatosít vagy korrupt Az őssejt társadalom vége A farkastörvény A szent tekintélyuralom TÉMÁK:
All
"Nem az igazság számít, hanem a győzelem.” (Adolf Hitler) RAKTÁR:
November 2015
"Nem számít, hogy mekkora a hazugság; ismételd elég gyakran és a tömeg igaznak fogja tekinteni." (John F. Kennedy) "A kezeket mosni a hatalmasok és a hatalom nélküliek konfliktusában azt jelenti, hogy a hatalmasok oldalán állni és nem lenni semlegesnek." (Paulo Freire) “A világon minden a szexről szól, a szexet kivéve. A szex a hatalomról szól". (Oscar Wilde) "Ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) |