A jóllakott kutya a lánc végén lustálkodott. Az éhes farkas a hegygerincen bámészkodott. Hülyén nézett az ökör és felrobbantotta magát a béka. A nyúl és a teknős - magukban a pukkadásig röhögve a másikon - azon versenyeztek, hogy melyikük a sportszerűtlenebb. A közismerten okos holló és a közismerten okos róka, gyakran huzakodott egy tejterméken, amit egyébként mindketten utáltak. A gólya nem szólt bele, inkább lefetyelni próbált a csőrével, hátha legalább ezzel feltűnést ébreszt végre. A hangya egész nyáron gyűjtögetett, a tücsök pedig csak henyélt és muzsikált. Aztán jött a bitang kemény tél, tavasszal egy cunami, nyáron egy napkitörés és megdöglött mind az összes. (A béka már nem volt sehol, a túlságosan belemerült gólya pedig elfelejtett költözködni.) Az ember minden este hümmög ezen, megvacsizik egy állatkát, ismét letiltja a bölcsesség-spammert a fészbukján, azután egy automatikusra állított alkalmazással újra meghívja és újra kommenteli még éjfél előtt: "hüje malyom". Élete delén (ezt nem szívesen vallja be magának) a hümmögő ember arra ébred egy sűrű erdő közepén, hogy rémálomban van. Egy alternatív univerzum öntudatlan összeesküvéseibe csöppen, különlegesen összetákolt, családiasan fenyegető élőlények veszik körül és meg kell ennie egy elektronikus könyvet, szerencsére a hardver nélkül. Ezután kezdik gyötörni hasfájások és a látomások. x - Mi a baj azzal, hogy követték a tanításainkat? - kérdezte a pikkelyes földönkívüli. - Elveszítették az önállóságukat és az értékvágyukat. - felelte a bundás. - Segítsünk rajtuk? - Most tűnt el az, aminek segíthettünk volna. Ami maradt, az menthetetlen. - sóhajtott a bundás, de fel sem nézett az élveboncolásból. - Azért én megnyugtatom őket. - motyogta csak úgy magában a pikkelyes és elindult a raktár felé. - Már nincs mit! - pillantott fel szigorúan a bundás - És jobb volna, ha egyikünket sem látná senki a környékükön... most, hogy megromlottak. - Akkor legalább csak átállítom őket. - kiáltott vissza a csosszanásait megszaporázó pikkelyes. - Még nem fejeztem be! - csapta le az eszközeit ingerülten a bundás - Várj egy kicsit. - És ha addig kinyírják egymást? x Megzápult történelem A geo-bipoláris Világrend rövidzárlata... Látszólag a Nyugat és a Kelet csatája, valójában csak egy gengszterváltási kísérlet. Látszólag a Joguralom és a Tekintélyuralom háborúja, valójában csak a sokadik generációs és az első generációs gengszterek globális összecsapása. A nagy felhajtással küzdő felek messzire elkerülik az értékdilemmákat és a csak a biztonságos távolból zárják rövidre azokat az öncélú hatalmi harc közös érdekében. Ezek a sziámi ikerpárként összenőtt és társadalmilag magasan szervezett bűnözői hálózatok most közös erővel alakítják ki egy világkaszt pártállamegyházi alvilágrendjét. Egymásra utaltan támadják és igazolják egymást a legfőbb hatalomért játszott versengésben és társadalmi ellenőrzés globális eszkalációjában. Úgy püfölik egymást egy kultúrális ellentét közös kultúrájában, hogy körülöttük mindenki más kivérzik és belepusztul ebbe. Ők csak erősödnek. Soha sem volt választási lehetőség. Valamikor az ősidőkben a mindenható és személytelen törvény kutatása és önfejlesztő értékrendje vezérelte az emberiséget. Lényegében egységesen. Egy szerencsétlen jószándékból elkövetett kozmikus találkozás miatt azonban eltorzult, majd örökre eltörött az ember értékszemlélete. A mindenható és személyes erő kultusza és öngerjesztő érdekrendje kezdte vezérelni az emberiséget. Lényegében egységesen. A teremtés teremtését leváltotta az öncélú hatalmi harc játéka. A félelem örvényszerűen mélyülő garvitációs kútjából nincs menekvés. A sokasodó emberek egyre kevesebb részének tűnik fel, egyre rövidebb ideig és egyre kevésbé. A hatalmi versengéshez bőven elég egyetlen frontvonal és egyetlen ellenség. A hatalmi harc szükségképpen bipoláris. "Velem vagy ellenem." Minden más ellentét csak esetleges komplementaritás. A legutóbbi menetben a Rendezett Káosz és a Nyugat zászlaja alatt, a kék sarokból kitáncoló, relativista technokraták és a sokadik generációs bűnözők érdekszövetsége harcol a Kaotikus Rend és a Kelet zászlaját lobogtató, vörös sarokból előtolongó, dogmatikus tekintélyuralom és az első generációs bűnözők érdekszövetségével. A paraziták táplálkozási lánca és a világ lecserélése Az ókori tekintélyuralmi hatalomkoncentrálások perifériáján választott saját utat a Nyugat azzal, hogy az önfejlesztő hatalommegosztás és az önfejlesztő szabadság hatalomtechnikáját választotta. Ha egy társadalom karaktere "nyugati", akkor majdnem biztosan a hatalommegosztás és a szabadság jogok egy bizonyos minimuma miatt az. Sehol sem élhető meg annyi kölcsönös szabadság és ebből táplálkozó egyetemes emberi méltóság - akár intézményesen, akár a hétköznapi és egyéni szokások szintjén - mint a Nyugaton. Sehol sem élhető meg olyan intézményes, tömeges, hétköznapi és egyéni "súlytalanság", mint Keleten és nem számít, hogy jobbról vagy balról táplálják ezeket a tekintélyuralmi berendezkedéseket. Nem minden rossz Keleten és nem minden jó Nyugaton, de az emberiség történelme úgy alakult, hogy a tekintélyelvű szemlélet, a tekintélyuralmi érdekérvényesítés masszív hagyományát legfőképpen a Kelet ápolja, ellentétben a tekintélyelvű szemlélettől és a tekintélyuralmi megoldásoktól tudatosan távolságot tartó és garanciákkal védekező nyugati kísérlettel. Nem végtelen, de hosszú bipoláris világrendre ítélte a főhatalomért marakodó emberiséget az a geopolitikai körülmény is, hogy kettő nagyobb szárazulat van a bolygón kettő jelentékenyebb óceánnal elválasztva. Ha a természeti javak és életforrások eloszlását viszonylag egyenletesnek feltételezzük, akkor egyszerűen a nagyobbik - a Föld esetében ez "Afroeurázsia" - kínálja a nagyobb lehetőséget és hatalmat. De az élhető vidékek eloszlása egyáltalán nem egyenletes és már a maradandó környezetrombolás miatt sem az, ezért pillantnyilag "Óceánia-Amerika" biztosít elvileg kedvezőbb előfeltételeket a globális fölényhez. Ha beszámítjuk, hogy minden birodalom vizek mentén születik és a hajózással (majd a repüléssel és az űrhajózással, tehát a mozgékonyság expanziójával) egyenesen arányos a birodalmak ereje és expanziója, akkor - ha nem roppantja meg semmilyen természeti katasztrófa - már egyértelműen a hajózásból kiemelkedő és mindenki mást megelőző mobilitási (vasúti, repülési, űrhajózási) expanzióval felemelt "Óceánia" az esélyesebb az orwelli életünket uraló napóleoni bipolaritás ideiglenes vezetésére. A Nyugat bölcsőjének számító görög antikvitás óvatos távolságtartással tisztelte a Keletet és tudatosan igyekezett minél többet tanulni tőle úgy, hogy azután minél kevésbé hasonlítson rá. A Nyugat gyermekkorának számító és mindvégig "orientálódó" római birodalom alig különbözött a Kelettől, de ez a csekély eltérés - a joguralom viszonylagos tisztelete és akarása - minden zűrzavar ellenére olyan önálló, lendületes és mély fejődést biztosított Nyugaton, amilyet a joguralmi törekvéseiben rendre elakadt Kelet máig nem ért utol. (Még a római Vatikánban megtestesült, tekintélyelvű világuralmi központ [és önkényuralmi gerontokrácia] szégyene sem képes semmissé tenni a római jog szellemét. Még a manipulált GDP szökkenések mutatványai sem fedhetik el a szervilizmus és a környezetvédelmi felelőtlenség elképesztő és szisztémás szakadékait és sivárságát Keleten.) A Nyugat felnőttkora (vagyis a joguralmibb kultúra napóleoni kibontakozása - jellemző paradoxon) egyértelműen a kapitalizmus, a globális felfedezésekben áradó expanzió, a racionalizmus, a felvilágosodás és az iparosítás korszakaiban érkezett el, amely felnőttséget csak azért ismerte meg végül a hatalommegosztást és a joguralmat továbbra is alulértékelő Kelet, mert a Nyugat erre rákényszerítette. A bipoláris világrend titka az ellenséggel összeragasztott hatalom technológiája. Attól a pillanattól kezdve azonban, hogy a hatalomnak nem az ellenséggel összeragasztott embertömeg a fundamentuma és attól a pillanattól kezdve, hogy sem az adott embertömeg, sem az embertömeg adott összeragasztása nem nélkülözhetetlen többé, a biopoláris világrend is okafogyottá válik és eltűnik, mintha nem létezett volna soha. És ennek a hatalomtechnikai fordulatnak a régen rettegett pillanata most elérkezett. A kedvezményezetteknek egy viszonylag szűk köre szempontjából technikailag cserélhetővé, pótolhatóvá és leváltható vált az egész emberiség. És ami a legszörnyűbb, az emberiség szanálása a kedvezményezettek szempontjából egyenesen elkerülhetetlen hadműveletté érett. Ezt is megértük. A bipoláris világrend vége egyúttal a Nyugat és a Kelet klasszikus alternatívájának is a vége. Nem szükséges és nem is lehetséges többé választani az önkényuralmi és a joguralmi tömegszervezések között. A Kelet és a Nyugat egymáshoz képest született, virágzott, öregedett és most együtt buknak, hanyatlanak a horizont mögé a közös alkonyatban. Már nem egyszerűen arról van szó, hogy az energiahiány, a különleges nyersanyagok hiánya, az ivóvíz hiány, a környezetrombolás és a mélyszegénységbe és mélytudatlanságába zárt százmilliók további pásztorkodása lehetetlenné robbant, hanem arról, hogy a sarokba szorult és önjelölt pásztorkodók az egész és számukra is közvetlenül katasztrófális problémát le tudják végre cserélni valamilyen kezelhetőbbre. A bipoláris világrend hátsó udvarában és a technológiai versengés sufnijában több fontos titkot megfejtettek, amelyek most hatalomtechnikai fordulatot okoznak még a mai generációk életében. A "tudás fájának" (az automatizált és önfejlesztő információ-feldolgozásnak) és az "élet fájának" (az automatizált és önfejlesztő bio- és géntechnológiának), valamint a tértechnológiás energetikának a felfedezéseivel és kialakításával új lehetőségek nyíltak a hatalomszervezés előtt. Szükségtelenné vált a viszonylag szabad vagy a lassan, de biztosan emancipálódó tömegek megtűrése és a politikai alkudozás, hiszen az örök ifjúsághoz jutott kiválasztottakat bőven kiszolgálják az önfejlesztő gépek. A világ lecserélése azonban nem egyszerű. A hipertrófiás hatalmi apparátus és a hátországa, a szakértői-középosztály hatékony ellenállást mutathatnak. Majdnem biztos, hogy csak egy ellenszérummal irányított globális járvány "káoszában" és egy azt felügyelő rendkívüli állapotban lehet végrehajtani az emberiség szanálását. A világháború eszközére csupán a káoszhoz és a rendkívüli kényszerítések olajozottságához van szükség. A hadművelet csak azért késik, mert biztosra kell menniük és korántsem kizárólag a betervezett áldozatok haláltusája okozhat gondot. A kiválasztott kedvezményezettek jelentős részének vagy akár a többségének az ellenállását is el kell altatni és le kell szerelni, ezért csupán egyetlen dobásuk van. Egy összeesküvés mind felett A relatív túlnépesedés már önmagában a hatalomkoncentráció fokozására kényszeríti a hatalmakat. A népesedés és a hatalomkoncentráció együttesen vezet az egyre kiterjedtebb, de egyre kevésbé komplex irányítási rendszerek túlterheléséhez, az energia pazarlásához és a vészes (egyszerre abszolút és relatív) energiahiányhoz. Napjainkban hatványozottan nő az energiaigény és a relatív energia-drágulás az egész világon. A kormányok kapkodnak a felmérhetetlenül drága, halálos és zsákutcás, de a közvetlen ráfordítás szempontjából mégis a "legolcsóbb" és "leghatékonyabb" nukleáris energia teljes betiltása és fokozott fejlesztése között. A titokban tartott, olcsó, környezetbarát - és a nukleáris energiánál legalább négy nagyságrenndel hatákonyabb - tiszta energiát egyetlen hatalom sem vezetheti be, mert az olcsó energia azonnali elterjedése megfordítaná a hatalomkoncentrációt, a túlnépesedést. Az olcsó és bőséges energia önmagában megosztaná a hatalmat, demokratizálna, sőt felelős gyermekvállaláshoz vezetne pl. a minden nő számára elérhetővé váló művelődésen keresztül és végősoron megingatná a hatalomkoncentrálást, a túlnépesedést és az öncélú hatalmi harc jelenlegi kedvezményezetteit. Egyetlen valódi hatalom sem engedheti meg a bőséges és tiszta energia használatát, mert nem tudnák globális katasztrófa nélkül, biztonságosan kezelni pl. a nagy erejű, mobil energiapajzsok mögé bújó, de pl. időjárásmódosításra és földrengéskeltésre is képes gonosztevők ezreit. Hasonló okból nem engedhetik meg a normális esetben egyébként az együttérzést erősítő telepatikus kommunikáció bevezetését sem, mert túlságosan gyenge vagy agresszív hozzá az individualitások döntő többsége. Az öncélú hatalmi harc butításal és a társadalmi szorongás elmélyítésével kényszeríti a világot a gyermeteg felelőtlenségre, az önállótlanságra és az egyre olcsóbb szolgasereget előállító túlnépesedésre. A túlnépesedés növekvő munkanélküliségbe, elszegényedésbe és radikalizálódásba vezet. A várható élettartam növekedése jelentősen megnöveli az idősebbek arányát a sokasodó emberiségen belül, ami viszont a szorongás, a kreativitás hiány, a bátortalanság, a konzervatív és idejétmúlt megoldások erőltetésének a kulturális özönvizével borítja el a maradék jövőt. Világszerte nővekszik a népesség, a munkanélküliség, mélyül a társadalmi szegregáció, fokozódik a kiszolgáltatottság és a nyomor, nagy mértékben fejlesztik az egyre nagyobb börtönöket és az internáló táborokat, miközben egyre több ember tölti az életét rács mögött. A rendőrséget világszerte militarizálják és a tömeges polgári engedetlenség erőszakos leverésére készülődnek. Az elitek nem képesek többé a régi módon uralni a helyzetet és a folyamatokat. A megkínzott és elkorcsosított emberiség önmaga útjában áll. Túlságosan sok (felelős!) "jóakaró" látja úgy, hogy le kell cserélni, szanálni kell a csak önmaguk ellen használható, amúgy nagyjából haszontalan, mitöbb a hatalmi harcot is ön- és közveszélyesen a magasba tartó tömeget és új lapot kell nyitni a történelmünkben. A valóság természetesen nem így működik, az önjelölt játékmesterek egy cseppet sem különbek a sakkfiguráiknál, ezért az ilyen és a hasonló tervek csak az iszonyatot súlyosbítják. Létezik olyan erő, amelyik valóban segíteni szeretne és valóban segít, de a segítsége lényegében emészthetetlenül "keserű" és rendszerint azonnal kiöklendezi szinte mindenki, aki próbálja. A lelki béke megtalálásának és a maradéktalan halál szelíd elfogadásának a lelki technikája bármilyen körülmények között, akár a poklok poklában is, egyáltalán nem hangzik vonzónak, sőt még egészségesnek sem abban a világban, ahol a "Megváltó", a "Fény", a "Magasabb Rezgések" és a "Vízöntő Korának" az eljövetelét a döntő többség úgy érti, hogy kolbászból lesz a kerítés, korlátlanul szexelhet, zabálhat és henyélhet örök fiatalon, izzadás és hasfájás nélkül, vagy az ő lábai elé borul mindenki de legalább is alapos bosszút állhat végre némelyeken egy "lángtenger" vagy egy "poklok tava" alkalmazással. Fájdalmasan mindegy, hogy azok, akik megtehetik végül, vajon félresöprik-e a bipoláris világrendet vagy sem, hogy a bipoláris világrend nyíltan kesztyűbábozik pl. a magyar belpolitikával (ami értelemszerűen és egyáltalán nem is létezik, mint valami önálló izé) és van-e pl. a magyar politikusoknak saját víziója vagy nincs és vajon melyikük népszerűsítése sikeres, hiszen a több évezredes kontraszelekció gyümölcseként egytől-egyig kifejletten és éretten bunkó és gonosz mindegyik, összességünk válogatott színe-java. A hülyeség kozmikusan zsibbasztó ereje van velünk és élvezzük - Gyakorolj! - intette Yoda nagymester Kenobi mestert. - Minek? - csodálkozott Kenobi - Azt hittem, hogy a jediknek nem szokása. ... Hová keveredtem...? - Gyakorolj, hogy azután is mondhassak neked ilyeneket, ha meghaltam. - Még mindig nem értem a poént. Mire jó az nekem? Ami azt illeti, egyáltalán nem hangzik túl jól... - Ha a jedi szolgálati szabályzatba beveztjük a kötelező halottnézést, akkor a te hatalmad sem ér véget soha és gyakran beszólhatsz majd a halálod után is. - Jaaaa! ... Értem.... Bazmeg! Nem semmi vagy töpörtyű! - Na ki a Yoda? Na ki? x x - Ez giccs. - De illeszkedik. - Na jó. Tünés innen... blogika
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:Antiliberális "Harmadik Világháború" A politikai realizmus... Maffiacár Van új kormány "Orwell" kontra "Huxley" "Egységes", tehát megrepedt A Világkaszt Pártállamegyházi... Kibekkelhető országrontás? Bevezetés a hatalomtechnikába Antidemokratikus demokrácia Paradox önkényuralom DIY Kormányzati Kisokos Bábok választása Zokogó krokodilok Minek az igazságosság... Gyarmatosít vagy korrupt Az őssejt társadalom vége A farkastörvény A szent tekintélyuralom TÉMÁK:
All
"Nem az igazság számít, hanem a győzelem.” (Adolf Hitler) RAKTÁR:
November 2015
"Nem számít, hogy mekkora a hazugság; ismételd elég gyakran és a tömeg igaznak fogja tekinteni." (John F. Kennedy) "A kezeket mosni a hatalmasok és a hatalom nélküliek konfliktusában azt jelenti, hogy a hatalmasok oldalán állni és nem lenni semlegesnek." (Paulo Freire) “A világon minden a szexről szól, a szexet kivéve. A szex a hatalomról szól". (Oscar Wilde) "Ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) |