Az ókori tekintélyuralmi hatalmak perifériáján választott saját utat a Nyugat azzal, hogy az önfejlesztő hatalommegosztás és az önfejlesztő szabadság hatalomtechnikáját választotta. Ha egy társadalom karaktere "nyugati", akkor majdnem biztosan a hatalommegosztás, a szabadság és az emberi és polgári jogok egy bizonyos minimuma miatt az. Sehol sem élhető meg annyi kölcsönös szabadság és ebből táplálkozó egyetemes emberi méltóság - akár intézményesen, akár a hétköznapi egyéni szokások szintjén - mint a Nyugaton. Sehol sem élhető meg olyan intézményes, tömeges és hétköznapi egyéni "jelentéktelenség", mint Keleten és nem számít, hogy jobbról vagy balról táplálják tekintélyuralmi berendezkedést. Nem minden rossz Keleten és nem minden jó Nyugaton, de az emberiség történelme úgy alakult, hogy a tekintélyelvű szemlélet, a tekintélyuralmi rend és az érdekérvényesítés masszív hagyományát legfőképpen a Kelet ápolja, ellentétben a tekintélyelvű szemlélettől és a tekintélyuralmi megoldásoktól tudatosan távolságot tartó , garanciákkal védekező nyugati kísérlettel. A Nyugat részéről hatalomtechnikailag lenézett vagy fogyasztásilag túlértékelt Kelet az évezredek során mindig váratlanul löttyent rá a kényelmesen terjeszkedő Nyugatra. Az egymással marakodó nyugati hódítók még az iparosodott és globálisan érintkező tömegtársadalmak korában sem érzékeltek a gyengének látszó Keletben a közös ellenséget és különösen nem aggódtak holmi keleti kihívó miatt. Eredetileg a világ összes kontinensét a Nyugat "megnyugtatóan" kiterjedő rablóhadjárata vonta az ellenőrzése alá és a kommunizmus miatt különösen ingatagnak tartott Oroszországban sem láttak különösebb problémát. Nemcsak a hiteri Németország gondolta könnyű prédának Oroszországot, de a háborús koalíció mellett mindvégig kitartó nyugati szövetségesek is sokkal kisebb veszélyt láttak az orosz birodalomban, mint pl. a lényegesen kisebb Németországban. A második világháború után azonban kellemetlen meglepetést okozott a kelet-európai orosz expanzió stabilizálódása. A kifinomultabban agresszív Nyugat rendszeresen félreérti és máig alábecsüli a keletről kerekedő vihart. Oroszország katonai nagyhatalma váratlanul emelkedett ki a második világháborúból, néhány éven belül megtörte a nyugati atommonopóliumot és még a legjelentősebb technikai fejlődéssel is lépést tartott (pl. az űrkutatástól az informatikán, az anyagkutatáson, az energetikán és a miniatürizáláson át a biotechnológiáig). Pedig Oroszország (és általában a Kelet) fenyegető és rövid távú taktikai előnye még csak nem is az ipari kémkedés vagy az asszimetrikus mérnöki hadviselés leleményességében rejlik, hanem a hatalmi harc és a hatalomszervezés ősi, de brutális formájában, a tekintélyuralmi rend erőszak kultuszában és a koncentrált erő koncentrált akarásában.
Az első és a második világháborúban a nyugati gyarmatosítók első és második generációja csapott össze a világ újrafelosztásáért és a világhatalomért. A második világháború óta azonban a Keleten újjászervezett tekintélyuralmi és a Nyugaton szövetséges hatalommegosztó erők harcolnak egymás ellen. Ez egy eddig soha nem látott és ellentmondásos "vallásháború", értékháború és értékválság. Nem vitás, hogy ebben a küzdelemben sok keleti szabadságharcos kockáztatja az életét a kiskirályok nélküli globális demokráciáért és szabadságért, ugyanakkor számos nyugati vezető igyekszik tekintélyuralommá kiterjeszteni és koncentrálni a hatalmát. A Földön szétszóródva élő, agyonszervezett és agyonnevelt embertömegek megosztottan és ellentmondásosan támogatják az egyik vagy a másik oldalt, de napjainkra mégis kirajzolódott a Kelet és a Nyugat közötti geopolitikai frontvonal, harántirányban, Európában és az egész bolygón is, a Baltikumtól az Alpok felé és Észak-Nyugat-Európától az USA déli határain át Ausztráliáig. Nem éppen az "ördögök" és az "angyalok" állnak egymással szemben ezen a vonalon, de a két ellentétes poltikai hagyomány, kultúra és jövő vízió annál inkább.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:Antiliberális "Harmadik Világháború" A politikai realizmus... Maffiacár Van új kormány "Orwell" kontra "Huxley" "Egységes", tehát megrepedt A Világkaszt Pártállamegyházi... Kibekkelhető országrontás? Bevezetés a hatalomtechnikába Antidemokratikus demokrácia Paradox önkényuralom DIY Kormányzati Kisokos Bábok választása Zokogó krokodilok Minek az igazságosság... Gyarmatosít vagy korrupt Az őssejt társadalom vége A farkastörvény A szent tekintélyuralom TÉMÁK:
All
"Nem az igazság számít, hanem a győzelem.” (Adolf Hitler) RAKTÁR:
November 2015
"Nem számít, hogy mekkora a hazugság; ismételd elég gyakran és a tömeg igaznak fogja tekinteni." (John F. Kennedy) "A kezeket mosni a hatalmasok és a hatalom nélküliek konfliktusában azt jelenti, hogy a hatalmasok oldalán állni és nem lenni semlegesnek." (Paulo Freire) “A világon minden a szexről szól, a szexet kivéve. A szex a hatalomról szól". (Oscar Wilde) "Ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) |