1990 óta eltelt egy közel negyedszázad. Megváltozott magyar a társadalom, a gazdaság, a kultúra , a népesség, a korösszetétel, cserélődtek a választó és a választható személyek, mégsem változott a nem választók aránya. A jobboldali és az álbaloldali politikusok "sikereitől" és "kudarcaitól" függetlenül viszonylag változatlan a választási passzivitás és töretlen a masszív jobbratolódás és a radikalizálódás. Lehet, hogy nem mi csináljuk a történelmet, hanem a történelem csinál minket. A magyarországi folyamat is a globális folyamat tipikus esete. Nem a legelső és nem a legerősebb felbukkanása a globális trendnek, de a kommunikációja és tudatosítása miatt mégis egy fordulópont a kényszerpálya megjelenésében. Látszólag egy "elméletet" próbálok előadni, de inkább csak "a" kényszerpályára próbálok rámutatni. Véleményem szerint négy, öntudatlanul érvényesített/követett és egymással összefonódó civilizációs folyamat határozza meg a politikai trendet: (1) a fölényterjesztés, (2) az erőszakterjesztés, (3) az elszegényítés, (4) az elöregítés. Mind a négy folymatot az elfajult hatalmi harc gerjeszti és mind a négy folyamat viszont gerjeszti az elfajult hatalmi harcot és egymást is. Azt hiszem, hogy a politikusainktól függetlenül is sötét és rövid jövőre számíthatunk, ha nem törődünk ezekkel a minket mozgató erőkkel. (1) Az öncélúvá fajult hatalmi harcban spontán természetességgel koncentrálódnak és terjeszkednek az egymással versengő hatalmak. A nem koncentrálódó vagy nem terjeszkedő hatalom koncentrálódó és terjeszkedő hatalmakra esik szét. (2) Egyik hatalomnak sem érdeke a birodalma szűkítése és elpazarlása, ezért a tömeges veszteségekhez vezető katasztrófákat csak egy nagyobb birodalom reményében kockáztatják. A mészárlás lényegében csökkenti a lehetséges birodalmat, ezért inkább a növekvő elnyomás formájában terjesztik ki (teszik áthatóbbá, kidolgozottabbá, teljesebbé és hasznosabbá) az erőszakot. Az elyomás "szelídülése", a kín "finomodása" és a lágyabb (láthatatlanabb) uralmi technikák terjedése önmagában nem a progresszió jele. (3) A hatalomkoncentrálás spontán természetességgel vezet a kasztosodáshoz (a társadalmi egyenlőtlenségek szélsőséges elmélyüléséhez), ami a relatív elszegényedésben jelenik meg. A "szegényedés" alatt nem az abszolút szegényedést hangsúlyozom, nem a vagyoncsökkenésből és nem is a jövedelemcsökkenésből fakadó (és önmagában nem fenyegető jellegű) fogyasztás-csökkenésre hivatkozok, hanem a relatív szegényedést értem alatta (a vagyonok és a jövedelmek koncentrálását és szegregálását, a növekvő kapacitásokhoz való hozzáférés beszűkülését, a már önmagában is tartósan fenyegető jellegű, társadalmi szét- és leszakadozást). (4) A drasztikus és tömeges veszteségeket elkerülő (koncentrálódó, terjeszkedő és kasztosodó) hatalom a gyermekvállalási kedv elapasztásával, valamint a termékenyebb szegények korai és magas halandóságával az idősebb korosztályok javára borítja fel a korosztályok arányát. Az "öregedés" alatt nem egyszerűen az átlagéletkor növekedését értem, amit a legidősebbek egyre magasabb életkora is okozhatna, hanem az idősebb generációknak a fiatalabb genrációkét meghaladóan nagyobb létszámát és a népességen belüli nagyobb arányát, aminek az elsődleges oka az embertelenség kibontakozása és a családalapítási-gyermekvállalási kedv tendenciózus elfogyása. Az öncélúvá gerjedt hatalmi harc azzal szaporítja az idősebbeket, hogy (A) valóságosan tartósítja a hatalomba jutott öregeket, hogy (B) nemkívánatosan hátrányossá és kockázatossá teszi a gyermekvállalást és (C) éppen a jellemzően hatalomszegény fiatalokat terheli túl és pazarolja. Az emberiség fejlődése legfőképpen a következő lélek-generációk előállításában, a nevelés és az oktatás fejlődésében testesül meg vagy szakad meg halálosan. Jó eséllyel tudunk szembenézni bármilyen kihívással, ha a társadalom alkalmazkodóképessége kiváló, mert a társadalmi viszonyaink rugalmasak, mert egyre több önálló, tájékozott és kreatív embert nevelünk. Semmi sem jelent akkora veszélyt az emberiségre, mint az önpusztító-lélekölő-korcsosító nevelési gyakorlat, ami tömegesen akar előállítani korlátolt eszközként használható alattvalókat a tekintélyuralmi szemlélet és a tekintélyuralmi rendszer számára. Az erőviszonyokat értékviszonynak tekintő jobboldaliság közveszélyessége sehol nem látszik olyan tisztán, mint az önkényes főhatalom iránti elvtelen lojalitás tenyésztésében. Az emberiség fejlődése abban állt, hogy a ciklikusan elkorcsosuló, de egymással versengő és lényegileg jobboldali hatalmak, merő önzésből mindeddig a progresszív nevelés javára döntöttek, mert nem merték kockáztatni az egymás ellen kijátszható társadalmi kapacitásaikat. A jobboldali elfajulások egymást követő tragédiái mögött stabilan kitartott a hol itt, hol ott áttörő nevelési fejlődés drámája. Mostanáig. Évezredekbe telt, mire a földi expanziók minden tartaléka végleg kimerült és a haladékok kora lezárult. A ma élő és "globalizált" emberiség abban a kivételes helyzetben van, hogy a bajokat és nehézségeket már nincs hová áthárítani és az ember erkölcsi mulasztásainak a következménye utolérte az egész világot, még a növényeket és az állatokat is. A kör bezárult és eljutottunk a világ pereméig. Csordulásig töltöttük a poharat. Az embertelenség és igazságtalanság állandó súlyosbodása csak azért nem fokozódott már korábban a teljes önmegsemmisítésig, csak azért voltak lehetségesek átmeneti emancipációs mozgalmak és enyhülések, mert az érintett népességek jelentős haladékhoz jutottak egy-egy terjeszkedéssel (az új források bevonásával és a belső ellentétek exportálásával) valamint a tömeges veszteségeket (pl. a nagy járványokat és a háborúkat) követő, erőteljes fiatalodással. A globális expanziónak (és a hatalom extenzív kiterjesztésének) az elakadása lezárja a hatalmak versengését és globális világkasztrendszerbe konzerválja a behozhatatlan előnyöket és hátrányokat. A valódi versengést egyébként is gyűlölő hatalami harc a végjátékához érkezett és végérvényesen a társadalmi szakadékok és az elnyomás növelése (a hatalom soha nem látott koncentrálása és intenzív kiterjesztése) felé fordult (mindenekelőtt az önpusztító alattvaló-neveléssel). Először az emberiség történelmében, éppen a napjainkban, sajnos megtörheti a nevelési hagyományban őrzött emancipációs értékrendet a jobboldali politika érdekrendje, mert a messzebre tekintő és a progresszív nevelést támogató elitek vesztésre állnak a rövidlátó hatalmak hatalomkoncentrációjával és nyájtenyésztésével szemben. Ha nem jut szóhoz a magára döbbent humanizmus és nem jut szóhoz az tényleges együttérzésig megvilágosodott szakszerűség, akkor már csak a jobboldali emberiség önfelszámolása van hátra. Nyílt titok, hogy éveken belül összeomolhat - pl. a környezetszennyezésben, a nemzetközi pénzügyi rendszerben, a fegyverkezési versenyben és nem utolsó sorban a mellébeszélő agymosásban játszott piramis-játékok rendszere. Nincs több természetes tartaléka annak az időnyerésnek sem, amit a más népekkel szemben vállalt, álbaloldali "szolidaritás" biztosított úgy, hogy a közösen gyarmatosító társadalmakban, a közösen megszerzett zsákmányból javítottak az "alacsonyabbrendű", szövetséges osztályok körülményein. Az álbaloldal ideje a zsákmányosztással együtt lejárt és az újraosztó/kifosztó jobboldali radikalizmus söpri félre. Nagyjából a választóktól és a választottaktól függetlenül, tehát viszonylag öntörvényűen és megállíthatatlanul gerjeszti önmagát a jobboldaliság az általa okozott elszegényedéssel és elöregedéssel. A hatalom koncentrálásával fokozza az elszegényedést és az elszegényedéssel erősíti a radikális rendpártiságot (a hatalomkoncentráció támogatottságát). A radikalizmus az elszegényedő vidékeken és az elszegényedő rétegekben a jellemzőbb. Elszegényítés nyomán megnövekedő társadalmi szorongással fokozza a gyermekvállalás ellen ható félelmeket és a kétségbeesett önzést, ami azonban a társadalom elöregedéséhez vezet és megerősíti a konzervativizmus, a kasztosítás, az elzárkózó érdekérvényesítés, az antiszolidaritás és megint az elszegényítés társadalmi támogatottságát. A magyarországi jobbratolódás a globális jobbratolódás része és két fő jellegzetessége a radikalizálódás és a konzrevativizmus erősödése. Az elszegényedésből gerjed a radikalizálódás és az elöregedésből fakad a konzervativizmus terjedése. Magyarországon, a választásra jogosultak tartósan nem választó "egyharmadára" nem a politikai propaganda ügyessége vagy ügyetlensége lehet a magyarázat, hanem a magyar népesség tartósan és többszörösen hátrányos helyzetbe kényszerített "egyharmada". A választási passzivitás nagyjából egybe esik a munkanélküliség (tehát a "társadalmi értékesség" és "esély") területi eloszlásával (még úgy is, hogy a munkanélküliségi adatokat szinte a használhatatlanságig manipulálják azzal, hogy a beleszámolják a külföldre menekülteket, de nem számolják bele a ritkán foglalkoztatottakat és a tartósan [rendszerből kizárt] munkanélkülieket). Ez a szociális megnyomorítottságból fakadó választói passzivitás szisztematkusan és bizonyítottan a jobboldali választási fölénynek kedvez, ezért a jobboldali-konzervatív politika terjeszteni és konzerválni igyekszik ezt a szociális megnyomorítottságot pl. a "közmunka" rendszerrel és az egyébként még létező és szükséges munkahelyek "közmunkásításával" (pl. egyik napról a másikra már csak közmunkásként kell/lehet végeznem az eredeti munkámat). Hiába csökken világszerte az abszolút értelemben és szélsőségesen nélkülözők aránya (mert csökken), valójában fokozódik (mert fokozódik) a vagyon és a jövedelmek koncentrálása és kasztosítása pl. Magyarországon is. A leszakadozó területeken és a leszakadozó társadalmi csoportokban gyorsan nővekszik a radikális (akár erőszakos) megoldások és a hatalomkoncentrálás-rendcsinálás híveinek a száma, kivéve a legelesettebbeket és a legutolsókat, akik már feladták. Ez a folymat őrzi a FIDESZ-KDNP népszerűségét és ez emeli a magasba a Jobbikot. Ebbe az irányba fordul most az MSZP és "mindenki aki még él és mozog". Hiába alacsony még mindig a globális átlag életkor (24,3 év az ezredfordulón), valójában az egész világ öregszik. Magyarországon már 39,7 év az átlag életkor 2010-ben és a népesedési előrejelzés a fiatalabb generációk tendenciózus csökkenését ígéri. A fiatal generációk magasabb aránya nyitottabbá, rugalmasabbá és progresszívebbé teszi a társadalmakat. A fiatal generációk magasabb aránya kedvez az olyan kulturális forradalmaknak, mint pl. a pestis járvány utáni európai reneszánsz vagy a második világháború utáni "nagy generáció" "ellenkultúrája". Ha a tömeges elhalálozás olyan jellegű, hogy egyáltalán marad utána élet, akkor egy tömeges elhalálozás után van esély a fiatalabb generációk felszaporodására, a társadalom megfiatalodására és a progresszió lehetőségének a megújulására. A kasztosító rendszerek és elnyomó játszmák összeomlása esetén a fiatal tömegek természetes egyszerűséggel fordulnak az emberibb, a kellemesebb és értékesebb (a szabadabb és a partneribb) viszonyok felé, ha egyáltalán marad még esély a folytatásra. Az idősebb generációk magasabb aránya, többek között elzárkózóbbá, rugalmatlanabbá és maradibbá teszi a társadalmakat. Az idősebb generációk magasabb aránya kedvez az idejétmúlt és bizonyítottan zsákutcás megoldások merev erőltetésének, a rossz rendszerek megtartásának, az önpusztítás folytatásának és általában a rossz folyamatok nagyobb tehetetlenségi erejének. Az elöregedés alapvető okát abban a jövővel kapcsolatos, hangsúlyozott óvatosságban és pesszimizmusban látom, amit a hatalmi harc (a jobboldali "véd és dacszövetség" lényegi és fenyegető antiszolidaritása) gerjeszt. Nem kisbabának való vidék a jobboldali világ. Elnyomó lesz vagy elnyomott vagy leginkább mindkettő. Ebben a szituációban egyfelől csak az elszántan kemény jobboldaliak, másfelől csak a tájékozatlanabb, tanulatlanabb és meggondolatlanabb emberekek vállalják könnyebben a gyermeket. A tanultabb nők bizonyítottan kevésbé vállalnak gyermeket. A magyar nők is talának maguknak párt, de egyre kevésbé kötnek házasságot (több mint 50% hajadon marad), egyre kevésbé vállalnak gyereket, egyre idősebben vállalnak gyermeket, egyre több gyereket vállalnak házasságon kívűl (40%). A válások száma nem romlik, de nem is javul, stagnál egy viszonylag magas szinten. (Évről évre viszonylag több válás jut egy házasságkötésre, vagyis a házasságok elfogynak.) Mindenki tudja, hogy egyedül rosszabb és hosszabb távon értelmetlen, de ebben a világban mégis a pánikszerű taktikázás dominál, ami szerint "egyedül könnyebb" és "a kisbabára váró élet sötét". Mindezt a széttiport családokban nevelkedett és az ilyen családok között szocializálódott (80 % tartósan traumatizált) gyermek sem tudja/fogja másként csinálni és másként tanítani. (A hatalom szerint ez csak az erőteljesebb, jobban finanszírozott egyházi propaganda és egy kifinomultabb adminisztratív kényszerítés függvénye [pl. szingli-adó, gyermektelenségi-adó, örökösödési szankciók]. Szerintem azonban az önállóságot üldöző, tekintélyelvű, pedofília-tűrő, maffiával üzletelő, luxusban fontoskodó, véres kezű elnyomókkal barátkozó, gyermektelen és nőtlen vatikáni gerontokrácia mézes-mázos propagandája sem tud kedvet csinálni a "fogságban szüléshez", hiába esküdöznek néhány éve - amióta az interneten nagyobb nyilvánosságot kapnak a bűneik -, hogy másként fogják csinálni, mint az elmúlt 1700 évben. A tulajdon elkobzása viszont valóban hatásos lehet, különösen akkor, ha pl. az elitet "védett", a legszegényebbeket pedig "kizárt" kasztá nyilvánítják és csak a középosztályt kényszerítik folyamatos túlnépesedésre.) Az EU és a világ egyik legalacsonyabb termékenysége jellemzi hazánkat, de nem azért mert mi nem szeretnénk családot és gyermeket, hanem mert beláthatatlan ideig rossznak látjuk a körülményeket és kiugróan pesszimisták vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban. A magyar nőknek és férfiaknak egy országosan egybehangzó, személyes és fájdalmas mérlegelése és döntése a maguk és a gyermekeik jövőjéről egy meghatározó "NEM", és ez nagyságrendekkel súlyosabb, lényegibb és folyamatosabb VÁLASZTÁS, mint bármelyik hivatalosan levezényelt (pl. "országgyűlési") választásunk. A tömeges kivándorlásukkal szavazók döntése nem kevésbé beláthatatlanul súlyos következményekkel jár, különösen úgy, hogy jellemzően a fiatalabb, a termékenyebb, a tanultabb, az intelligensebb, a nyitottabb, a bátrabb és a kreatívabb (tehát a legjobban hiányzó) embereink döntenek így. Maradunk mi, az öregebbek, a tanulatlanabbak, a szegényekbbek és egyre kevésbé tudjuk, hogy mi történik velünk és mit választunk, amikor "jobbra" szavazunk vagy "balra" és "radikálisokra" vagy "mérsékeltekre". A magyarországi öregedés és szegényedés "kombója" (a "konstans társadalmi kudarcosság" közvetlen alapélménye, vagy közvetett veszélye) úgy hat ki titkon az országunk szemléletére, hogy az uralkodó közhangulatban, a közbeszédben és a konfliktuskezelési stílusban csökken a nyitottság, a rugalmasság, a kreativitás, a szabadságvágy és a tartós vállalkozókedv, viszont erősödik a képmutatás, a mellébeszélés, a rendpártiság, a presztizséhség és a fejlődés iránti közömbösség. Még könnyebben hajlunk a gyanakvásra, az önirónia hiányára, a komorságra és az érzelmi és azon belül a sérelmi politizálásra. A magyar választók is a globálisan jellemző öntudatlansággal cselekszenek lokálisan. A magyar nemzet és az egész emberiség előtt álló idő kifejezetten nehéznek ígérkezik, amióta egyre népszerűtlenebb a társadalmi szolidaritás és a társadalmi mobilitás, amióta egyre többet kockáztat mindenki, aki egy igazságosabb és emberségesebb megoldást keres az érdekütközésekre. A szorongásból fakadó automatikus megkeményedés egyre szorongatóbb jövőt jósol. Automatikusan, mitha csak bábok lennénk. Véleményem szerint három olyan alapvető körülményt nem mérlegelünk mi, a magyar választók, amelyek dróton rángatnak minket: (1) a "jobboldaliság/baloldaliság" és a valódi igazságosság között feszülő, tényleges erkölcsi dilemmát és értékválasztást, (2) a politikai ízlést meghatározó társadalmi szükségszerűségeket és (3) a politikai ízlés mögött rejlő esztétikai, nyelvi, retorikai dilemmát, csapdát és stílusválasztást. blogika
2 Comments
KériSzépen
11/1/2016 01:32:44
A magyarországi folyamat Blogika,nem tipikus,hanem egyedi. Sőt, én itt még jelzőt is megengedek magamnak: baromira egyedi. Ezért nem hiszem, hogy ennek ma már - négy év után - látható, szerintem is tragikus folyamataiból visszanézve lehetne valami globális folyamatra lelnünk.
Reply
blogika
11/1/2016 01:33:18
Csak a pontosítás kedvéért: minden folyamatban vannak általánosabb (tipikusabb) és különösebb (sajátosabb) mintázatok és ezek együtt teszik az egyediségét. Kár lenne azon vitakoznunk, hogy a magyarországi folyamatokban vannak e globális trendek vagy sem, hiszen nem egy elszigetelt társadalomról beszélünk, hanem egy nagyon is "kitett", integrált és geopolitikailag manipulált társadalomról. A kérdés szerintem nem a globális trendek puszta létezése és nem is az, hogy a globális trendek mélyebben hatnak-e és nagyobb tehetetlenséggel hatnak-e mint a csupán lokális trendek, nem kérdés, hogy elsődlegesebb-e a globális trendeket megtalálni mint a csupán lokális trendeket (hiszen csak az általánosabb tulajdonságok közös nevezői alapján érthetők a különösebb verziók és alesetek), hanem az a kérdés, hogy melyek ezek az alapvető folyamatok pl. a társadalmi igazságosság fejlődése szempontjából.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:Antiliberális "Harmadik Világháború" A politikai realizmus... Maffiacár Van új kormány "Orwell" kontra "Huxley" "Egységes", tehát megrepedt A Világkaszt Pártállamegyházi... Kibekkelhető országrontás? Bevezetés a hatalomtechnikába Antidemokratikus demokrácia Paradox önkényuralom DIY Kormányzati Kisokos Bábok választása Zokogó krokodilok Minek az igazságosság... Gyarmatosít vagy korrupt Az őssejt társadalom vége A farkastörvény A szent tekintélyuralom TÉMÁK:
All
"Nem az igazság számít, hanem a győzelem.” (Adolf Hitler) RAKTÁR:
November 2015
"Nem számít, hogy mekkora a hazugság; ismételd elég gyakran és a tömeg igaznak fogja tekinteni." (John F. Kennedy) "A kezeket mosni a hatalmasok és a hatalom nélküliek konfliktusában azt jelenti, hogy a hatalmasok oldalán állni és nem lenni semlegesnek." (Paulo Freire) “A világon minden a szexről szól, a szexet kivéve. A szex a hatalomról szól". (Oscar Wilde) "Ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) |