"Darabokban ugyan, de a harmadik világháborút éli meg az emberiség." Ferenc pápa - 2014 szeptember 13. - a Fogliano Redipuglia olasz katonai temetőben "Bizonyos értelemben ez a harmadik világháború, amelyet különböző helyszíneken vívnak." Ferenc pápa - 2015 június 6. - a szarajevói Kosevo stadionban "A francia fővárosban történtek a világ különböző részein folyamatban levő harmadik világháború részei." Ferenc pápa - 2015 november 14. - telefon nyilatkozat a TV2000 katolikus, püspöki televíziónak A Második Világháború majdnem véget ért Messzire jutott az emberiség, amikor a huszadik század hatvanas éveiben a porletárdiktatúrán túli társadalmi progressziót kereste. Világszerte, egymástól függetlenül is felfedezték a kisközösségi önkormányzatok közvetlenül demokratikus utópiáját, a szövetkezetek és a munkástanácsok vegyesgazdálkodásának (kisközösségeken túli méretekben tervgazdálkodás, kisközösségi méretekben piaci szabályozás) alkotás-központú és környezetkímélő kultúráját. Csakhogy a hidegháború világelitje - a nyugati és a keleti államapparátusok mögött egyaránt, harmónikus egyetértésben és együttműködésben - megakadályozta a próbálkozásokat. Álglobalizációval (globalizált önzéssel), magával a hidegháborús "szükségállapottal" és a futószalagon gyártott álforradalmak kampány-termékeivel fékezte meg a valóságos globalizációt (a globális szolidaritást) és a valóságos kulturális forradalmat. Első lépésben kizárták az "emberséges" és "szakszerű" közgondolkodásból az eszményeket és az elvi következetességet általában. A "józan emberség" és a "méltányos szakszerűség" etalonjává tették a "politikai realizmust" (az embertelen és önellentmondásos machiavellizmust). Úgy állították át a tudománypolitikát, a nevelésügyet és az oktatáspolitikát (a hangadó szakértők és az "érvényes" szakirodalom [kontra]szelektálásával), hogy tabusították a forradalmi szempontokat. A tudományipar, a nevelésipar, az oktatásipar konferenciái, értekezletei, szerkesztőségei, hírügynökségei és a létrehozott "szakmai testületek" (a titkos szolgálatok, a hadseregek, a rendőrségek és a bürokráciák is) 7/24-ben tekerték és tekerik a világkasztosítás felé a globalizációt. A valóban kritikus és a tabusított humanizmust is felvető tanulókat-hallgatókat egyszerűen visszabuktatták/visszabuktatják a biomasszába. A forradalom utánpótlását megszűntették, a forradalom társadalmi bázisa kihal. Az emancipációs harcok és a társadalmi szolidaritás komoly összekapcsolásában a szociálliberális mozgalmak jutottak a legtávolabb. A szociálliberális kísérlet annyira ígértes volt, hogy meg sem lehetettt volna buktatni a saját gyengesége és gyarlósága nélkül. A szociálliberalizmus azonban a "gyakorlatiasnak" és "megengedhetőnek" nézett egzisztenciális és elméleti megalkuvásokkal a képmutatásig és az önfelszámolásig korrumpálta magát. A bátor és kreatív újítások helyett ostoba rafináltsággal vette át és őrizte meg mindenből a legrosszabbat, a politikai realizmus machiavellizmusát, a liberalizmus relativizmusát és a szocializmus anyagiasságát és paternalizmusát. Mindennek a tetejébe kirívóan rossz szülőnek bizonyult, aki a nagy sürgölődésben és forgolódásban eszméletlenül átengedte a gyermekeit és az unokáit az ellenségeinek. Ez a legutóbbi bűne volt a világ és önmaga ellen a saját "kegyelemdöfése". A szocialista és szolidaritás-törekvések pontosan abban az ütemben gyengülnek világszerte, ahogyan a gazdagenerációik kihalnak. A liberális és emancipációs-harcok szintén abban az ütemben zsugorodnak, ahogyan az utolsó mohikánjaik elfogynak. A szociálliberális mozgalom ráadásul még a szocializmuson és a liberalizmuson belül is egy üldözött kisebbség, még azoknál is gyorsabban olvad semmivé. A társadalmi kasztosításért rajongó "jobboldalisággal" ellentétben, a valóságos emberi egyenlőségért küzdő "baloldaliság" politikai taktikussága és következetlensége - még a machiavellizmussal együtt is, vagy éppen azért - alúlról űrtávcsövezi a béka ülepét. A progressziós törekvések aggasztóan/elgondolkodtatóan ritkán voltak képesek összefogni. (Mintha egy "közös ellenség" és a "gyűlölet" ügyesebb kovácsa lenne az emberi együttműködéseknek.) Többnyire spontán hiúsággal és féltékenységgel támadtak egymásra a progressziós kísérletek és nehézség nélkül kijátszhatták őket egymás ellen a kasztosító uralkodó osztályok. Ha nem számoljuk ütésnek a szocializmus kommunista megújulását, akkor a szociálliberális belháborúban a liberalizmus ütött elsőként. A hidegháború alatt a liberalizmus segítségével roppantotta meg a szocialista mozgalmakat a fasizmus, és csak ezután, a huszonegyedik században fordult a zombiként kóválygó, bosszúért hörgő szocializmus a kiszámítottan odakészített, fasiszta érvek, útjelzések és "leleplezések" kitapogatása után a liberalizmus ellen. A humanizmus, a racionalizmus, a felvilágosodás és a marxizmus nagy ígéretei helyett (az emancipációs-liberális és a szolidaritási-szocialista hagyományok ötvözése és következetes tovább lépése helyett) "komcsizással" árulta el, döfte hátba és nyírta ki a hatalommegosztást követelő liberalizáció a társadalmi szolidaritást (a markába röhögő és büszkén kasztosító jobboldaliság javára). A hatalommegosztás és a valódi demokratizálás helyett "liberálfasizmusozással" árulja el, döfi hátba és nyírja ki a társadalmi szolidaritást követelő szocializmus az emancipációs erőfeszítéseket (a markába röhögő és büszkén kasztosító jobboldaliság javára). Az utánpótlás nélkül maradt, fragmentálódott, atomjaira robbant és szenilissé vénült progressziós szándék menthetetlenül hülye lett. Az elfajult szocializmus és az elfajult liberalizmus fogatlanul egymást püfölő zajongását mégis muszáj eltakarítani a következtesen jobboldali és valóban fasiszta tömegkommunikáció útjából. Egykori lázadásuk és hősies áldozatvállalásaik minden veszélyes nyomát el kell takarítani a kultúrából, ki kell retusálni a történelemből és tabusítani kell az emancipációs és szolidaritási kritikusságot. Ez a történelemformáló és globális hadművelet minimum egy saját világháborút igényel és nem bízható minden a célpontok marakodására, ostobaságára és önfelszámolására. (Pedig hatékonyan írtják-bénítják egymást a liberalizmus és a szocializmus. Direkt a szocializmus "végzetesen önhitt világmegváltása" és tervezései ellen fejlesztette ki a liberális politikai kommunikáció a machiavellizmus relativista verzióját és a gátlástalan gúnyolódással szórakoztatóvá varázsolt ignorálást és presztizsbeszédet (érzelmi-verbális hatalmi harcot). Hol vannak már a "csúsztatás" és a "terelés" gyermeteg trükkjei? A hírhedten intelligens és kreatív liberalizmus maga köré vonta a relativizálást védelmező és a logikai kritikusságot ellehetlenítő "politikai korrektség" (pc) golyóálló védőfalát, majd állig felfegyverkezett a fölényeskedő sznobizmusból és a laza bűnözőbeszédből hibridizált, kamaszos trollkommunikáció tömeg- és közbeszéd-pusztító atomcsapásaival. Mindennek a tetejébe, a "pc" liberalizmus a "konteo" szégyenbélyegével tabusította és stigmatizálta minden politikai összeesküvés mérlegelését. Most éppen a liberalizmus ellen használja az egész világ ugyanezeket a retorikai eszközöket és fegyvereket. Nagyüzemi mértekben blokkolják és zúzzák szilánkokra a liberális érvelést a mindenféle (értsd: érzelmi) kritikusságot és vitatást is tiltani rendelt "politikai korrektség" abszurd követelményével és azzal a legközönségesebb trollkodással, amit a trágár bűnözőbeszéd, a gúnyos szobizmus vagy a kamaszos csapongás, személyeskedés, ripacskodás és mellébeszélés alapjáraton is biztosít. A konteókat megbélyegző, de előkelősködő és rosszul álcázottan hiú liberalizmus a saját csapdájába esett: nem vehet tudomást az ellen szervezett összesküvésnek sem a céljáról, sem az eszközeiről, sem a puszta létezéséről.) Valóban nem a liberalizmus jelenti be a liberalizmus ellen forduló világháborút. A "zsidó liberalizmus Harmadik Világháborúja az emberiség ellen" A putyini-orbáni bennfentesek és más ügynökök tudni vélik, hogy a zsidók (pl. Soros György) uralta Nyugat 2014 tavaszán megtámadta a világot, főképpen az orosz-kínai szövetséget, a Dél-kínai-tengertől a Közel-Keleten át Ukrajnáig és ténylegesen kirobbant a Harmadik Világháború. Századvéges eleganciával, talponállós rutinnal teszik túl magukat a bökkenőn, hogy a zsidók nem kevésbé megosztottak mint mások, hogy a globálisan legbefolyásosabb emberek döntő többsége angolszász, hogy a hírekből felcsipegetett bizonyítékokat éppen a világuralom hírügynökségei potyogtatják, hogy több kampány fut a liberálisnak csúfolt, de fasizáló tömegkommunikációban a "zsidó Nyugat" ellen, mint mellette, és hogy a "liberális Nyugat" még annyira sem tudja népszerűsíteni magát, mint egy közepes minőségű zabpehely, ellenben egyre többen utálják másodkézből. (Egy nappal a liberális kongresszus budapesti szolidaritási-demonstrációja után, a Parlamentből két napja kitiltott RTL az újságírói szolidaritásra emlékeztet az eredetileg öt nappal korábban és éjjel bemutatott műsor koradélutáni megismétlésével, Rangos Katalint és a szociálliberális újságírás mestereit kérdezve az újságírói szakszerűségről.) A közvéleménnyé tett elképzelés szerint a sátánnak született zsidók a nyugati hatalmak segítségével akarják rátenni a kezüket az orosz és a kínai kincsekre és a független orosz-kínai szövetség nélkül akarják uralni a világot. Ezért provokálják Ázsia szelíd óriásait, ezeket a területi terjeszkedéstől, a más népek leigázásától és a saját népeiknek az elnyomásától betegesen írtózó Kínát és Oroszországot, és ezért hozták létre a gonosz fanatikusok terrorseregeit (pl. a Közel-Keleten), hogy háborúba rángassanak végre mindenkit, a keleti ellenségeket és a saját szerencsétlen hátországukat egyaránt. Nem kellett sokat erőlködnie a putyini-orbáni propagandának, néhány hónap alatt tömegek ismerték fel világszerte, hogy a sátánnak született zsidók "a liberalizmussal fasizálják a világot". Bennfetes IQ-bajnokok leplezik le kötetlenül szökdelő logikával, hogy miként vezet pl. a joguralom, a hatalommegosztás, a hatalmi ellensúlyok, a szabadságjogok, az önkormányzatiság, a racionalizmus és a felvilágosodás hagyománya és az evolúcióelméletig elpimaszodott tudományosság megkövetelése és a tekintélyuralmi megoldások eltökélt kizárása egyenesen a tekintélyuralmi, modern, rendi kaszttársadalom korporatív fasizmusának a világuralmi poklába. Egyre többen és egyre indulatosabban követelik a szétroncsolt szabadságjogok és demokrácia minden maradékának a hiánytalan eltakarítását és egy atyaian gondoskodó diktatúrának a kiskonyha centrális erőtérben kovácsolt vasöklét, ami odacsap végre és rendet tesz az életben (értsd: kényszermunkára küldi a buzikat, fakanálhoz és lepedőre parancsolja a szukákat, reverendák tövébe a taknyosokat, eltűnteti valahogy a szomszédot a más színű majomszabásúakkal együtt, közmunkába szigeteli a söpredéket és rezsicsökkent). Szóval "kitört a Harmadik Világháború a liberálisok miatt". Harmadik Világháború a szabadság, az egyenlőség és a testvériség ellen A hatalmi harcra redukált, nemzetközi politika sakktábláján nem állnak érzékelhető méretű, progresszív figurák, csak a következetes és a következetlen kasztosítók, egyik oldalon az egymással konvergáló, fajvédő-eugenetikus világrend és a technokrata-kibernetikus világkormány, a másik oldalon a versenyeztető-individualisták kivénhedt maradékai. Jobb híján az utóbbiak nyújthatnának még egy kis ideig egy kicsivel több esélyt egy esetleges progresszióhoz. Ezek az utóbbiak, a következetlen kasztosítók, a szociálliberálisok, úgy is, mint önellentmondásos/álságos demokraták, a nettó vesztesei a Föld minden táján a szakadatlan, de újabban "harmadiknak" titulált háborúzásnak. Nem nagyhatalmak, nem rasszok, nem kultúrák és nem vallások vívják a szüntelen világháború legújabb szakaszát, a "harmadik világháborút", hanem a jobboldali erők nemzetközi együttműködése a baloldali erők nemzetközi együtt-nem-működése ellen. A világszerte tapasztalható harci cselekményeknek egyetlen világméretű és látványos következménye van: a szociálliberalizmus eltakarítása (a társadalmi szegregáció globális súlyosbodása és a szabadságjogok militarizált felszámolása) Magyarországon, Európában, Oroszországban, Amerikában, Ázsiában és gyakorlatilag az egész bolygón, ahol egyáltalán előfordult. Az elnyomottak elleni, háborús folyamat jobboldali (globális és hangadó) kommunikálása is egységes: az elnyomottak tömeges halálának és megnyomorításának az oka, az elnyomottak túlzó igényei a jólétre (!) és a túlzásba vitt (a "fenenagy") szabadságra (!). Az uralkodó osztályok nemcsak a szociálliberalizmus emancipációs és szolidaritási törekvéseit igyekeznek most betiltani, hanem a szervezett terror és a háború rémségeivel elgyötört, de "végül megmentett" és hálás elnyomottak életszínvonalát és szabadságjogait is "szakszerűen" visszacsökentik a "józan" mértékre. Érthetetlen, hogy egyáltalán miként volt lehetséges a történelemben a szociálliberalizmus megjelenése. x - fontosnak hitt kiegészítések, ömlesztve - Vivere militare est. (Az élet háború.) A háború a parazita elitek együttműködése a hatalom nélküliek ellen, a nagyobb hatalomért. A háborúkhoz szükséges eszközök fejlesztése uralja az emberiség elidegenült kultúráját. (A szado-mazochisztikus játszmák presztizs-világán és normarendszerén keresztül még az ösztönéletet és a szerelmi életet is.) A politikai-jogi reformok, a gyermeknevelés, a tudományos felfedezések és a művészeti kreativitás mind a hatalmi harc szolgálatában, végsősoron a katonai ütőképesség növelésében jutnak esélyhez és bontakoznak ki. Maga az államalkotás, az ókori "magaskultúrák" kaszttársadalmai és birodalomszervezése a parazita uralkodó osztály katonai hatékonyságának a taktikus racionalitását követi. Ezen az expanziós versenyen belül engedik meg a saját hátországaiknak (a tágabb, de egészen konkrét értelemben hadseregként funkcionáló társadalmaiknak) a katonai kapacitások bővüléséhez vezető fejlesztéseket, az "alja nép" tömeghadseregeinek a megengedésétől kezdve a flottaépítéseken és az iparosításon át a tudományos "felvilágosodásig", a közoktatásig és a szabadságjogokig (eredetileg a gyarmatosítási szabadságig!). Az uralkodó osztályok háromféle hadseregszervezést alakítanak ki az évezredek során. (1) A vérvonalakat tenyésztő (modern verziójában a rasszista, fajelméleti, eugenikai), mezőgazdasági ihletésű, nemesítési program a legősibb. (2) A tudásigényes (a nagy hatótávolságú, navigációs és időzítési pontosságot, magas színvonalú hadmérnöki munkát és fejlett nyilvántartásokat, fejlett állami adminisztrációt igénylő) háborúk azonban viszonylag korán, már az ókori birodalmakban felvetnek-kikényszerítenek egy technokratikus, népművelő tervezetet. (3) A modern világgyarmatosítás össztársadalmi (a valódi rátermettséget egy valódi versenyeztetésel felkutató, nagy rugalmasságot, kreativitást, tanulási és improvizációs készséget követelő) háborúiban koncentrálódott hatalmi harc hozta felszínre a társadalmi mobilitást megengedő, individualizáló és versenyeztetéses tervezetet. Összefoglalva, három alapvető, politikai projekt generációkon, földrészeken, kultúrákon, etnikumokon és vallásokon is átgázoló hadikultúrája és machiavellizmusa hatja át az uralkodó osztályok parazita tülekedését: a fajtenyésztő-hibridizáló-kasztosító-konzervatív (ALFA), a tervezéses-technokratikus-utópisztikus-szocialista (BÉTA) és a hatalommegosztó-individualizáló-versenyeztetéses-liberális (GAMMA) tervezetek. Ó borzalom, már megint nem bírja kihagyni az ufókat... A "Harmadik Világháborúnak" elnevezett szakaszban az ALFA és a BÉTA tervezetek szövetsége tünteti el a történelemből a GAMMA tervezet maradékait és ezzel a lépéssel a tervezetek mögött manipuláló földönkívüli erők konfliktusában is részt vesz, földönkívüli bűnbakokat és "közös ellenségeket" is igyekszik felhasználni a hadseregek emberi állományának a leépítéséhez, a szociálliberalizmus eltüntetéséhez és túlnépesedett "biomassza" kormányozhatóvá szanálásához. Az ehhez szükséges speciális (földönkívülieket "leleplező") kampány-háborút szintén 2014-ben indította be, az "emberrabló" és "emberevő" (!?) földönkívüliek tematikájával a középpontban, pl. a Russian Today riportjaiban, valamint a History és a NatGeo interneten is terjesztett sorozataiban. A földönkívüliek ellenséges / szövetséges megkülönböztetése - természetesen még a kampányokban is - attól függ, hogy melyik tervezet jut szóhoz. Egyre kevésbé jut szóhoz pl. Greer és csapatának a "szürkékre" gyanakvó és a "plejádián-darkonoid" barát liberalizmusa, ellenben egyre gyakrabban jut szóhoz pl. Simon Parks (brit munkáspárti képviselő) "plejádián-drakonoid" vádló és a "szürkék" iránt barátságos konzervativizmusa. "Semmi vész". Bíztató jel a földönkívüliek hivatalos kiszivárogtatásának és az egyéb népművelő kampányoknak már a puszta ténye is, amennyiben azt bizonyítják, hogy még a legrosszabb tervezetek is számolnak (a biztonság kedvéért?) egy gondolkodásra képes és megművelendő "néppel" és egy kozmikus fejlődési szakasszal. Igen valószínű, hogy egy adaptív hadsereg komplex technológiáját csak egy komplex társadalommal lehet működtetni a jövőben is (a katonai döntéshozás totális automatizálása a fejlesztésektől a célképzésen át a taktikai prioritásokig minden egyéb politikai döntéshozást is maga alá gyűrne, különösen egy hadikultúra automatizálásában). Szóval a mindenkori és az egykor majd bizonyosan űrutazó fiataloknak játsza magát a hatalom és miattuk emlegeti egyre gyakrabban a földönkívülieket is. Nagyon valószínű, hogy nem lehetséges olyan hatalom, amely élvezhető a fiatalok öröme nélkül. A fiatalok öröme nélkül minden hatalom megunja magát és a fiatalok is megunják magukat más fiatalok (és általában a jövő és általában mások) öröme nélkül. (Az orbáni maffiaállam is a fiataloknak abba a tömeges kilátástalanságába és keserűségébe fog belefulladni, amit az aljasságaival felduzzasztott.) A mindehatóságra törő, rafináltabb jobboldaliság ezért idővel és a tartós dicsőségért éppen annak fogja hazudni magát, amit most tűzzel vassal kiírt. A maximum három generációs őrület után megvalósítják (megpróbálják majd megvalósítani) a most megbénított progressziót a saját utódaiknak. A földönkívüliek életciklusa lassabb, nagyobb intervallumokban és hosszabb folyamatokban gondolkodnak, nekik erre még a szemük sem rebben. Tisztán látják az ökológiai összeomlás időbeli kiterjedését csökkentő világgazdasági és világpolitikai káosz előnyeit és nem kételkednek a regenerációnkban, a valódi kijózanodásunkban és a felnőtté érésünkben. A megrontott kultúrák kozmikusan tipikus és gyógyulás előtt álló gyermekbetegségének látják a tragédiánkat. Nem a mi háborúink miatt fáj a fejük és nem is a "Harmadik Világháborúnk" miatt, hanem egy sokkal mélyebb dilemmák mentén izzó és apokaliptikusabb (galaktikus) háború miatt. Napjaink fegyveres konfliktusai az ENSZ és a Stockholmi Békekutató Intézet szakértői szerint is bizonyítottan és kiemelkedően a civileket sújtják egyre inkább. A terror nem kevésbé. Az már csak hírmorzsákból látszik, hogy egyetlen szervezett politikai erőt sem mészárolnak világszerte olyan szisztematikusan és nagyságrendben, mint a progressziót kereső-követelő (többnyire tanuló) fiatalokat (pl. Norvégia, Mexikó, Törökország). Ők a "legveszélyesebbek" a machiavellizmus sátáni színjátékára. A Vatikán és a "béke pápa" (a putyini-orbáni-USA/republikánus propagandával egybehangzóan) meghírdeti a Harmadik Világháborút és közben a tekintélyuralom bűnös megvetőit, a vérontások szabadszájú (netán falfirkáló, rockzenész vagy karikatúrista) provokatőreit hibáztatja a borzalmak kiterjedéséért, ahogyan pl. a büszkén antidemokratikus nolblogtér is az áldozatok kárára vigyorog a muszlim terroristák géppisztoly sorozatain. A politikai kritikusságra vetemedő művészek és értelmiségiek, pláne a társadalmi és lelki játszmákra érzékenyebb bölcsészek a legutálatosabb lények közé tartoznak a jobboldali világnézetben és most egyszerre veszik el tőlük az életet a fizetett zsoldosokkal, az élhető élet minőségét a fizetett zsoldosokra hivatkozó statáriális intézkedésekkel és vádolják meg mindezért magukat az áldozatokat. (A valóban baloldali trottyoknak mielőbb be kellene indítaniuk egy ingyenes "forradalmár képzőt".) Világháború van. Hogy már a "harmadik", vagy csak egyáltalán "a" világháború, ez a szóhasználat a politikai szándéktól függ, nem mindenki szeretné láttatni a teljes világ igényével vívott hatalmi harc ősi és szakadatlan folyamatának a harci cselekményeken és a rövid szüneteken is átható, történelmformáló logikáját. Most mindenesetre az amúgy is harmatos, szociálliberális vívmányokat darálja be az önmagára hivatkozva kiterjedő háború, miközben ismételten és előretekintően zsidózik és gyíkemberezik, nemcsak Magyarországon, de kormánypártilag, az utcákon és a tömegkommunikációban is. Qui desiderat pacem, praeparet bellum. (Sic vis pacem para bellum. Ha békét akarsz, készülj háborúra.) Putyin, Orbán, az USA katonai-ipari komplexuma és a republikánusok, a maffiaállamok, a klerikalizmus és egyetlen tekintélyuralom sem lehet meg a folyamatos háborúzás nélkül. Háború-paraziták. A tartósan sikeres parazita hatalom szétesik a háborús készülődés és a háborúzás társadalomszervező műveletei nélkül. Eközben azonban, a tartósan sikeres parazita uralkodó osztály szükségszerűen létrehozza a legveszélyesebb ellenségét, a saját hadseregét és elsősorban a hadsereg (ezen belül persze az állam) feltörekvő vezetésének a "középosztályát". A nemzetközi parazita verseny és a kölcsönös expanziós bizalmatlanság miatt a hadseregbővítésnek és a hadsereg felé tett, egyre komolyabb engedményeknek évszázadokig nem volt jelentős és tartós hatalomtechnikai alternatívája (bár nagy ritkán kisegítették egymást a konkurens uralkodó osztályok akár azon az áron is, hogy az egymás ellen vívott háborújukat kellett felfüggeszteniük, valamilyen parasztlázadás vagy népfelkelés miatt, és ez csak a speciálisan ostoba paraziták esetében vezetett olyan kontraproduktív és rövidlátó kapacitás- és hadseregszűkítéshez, mint pl. a második jobbágyság). A hatalmi harc és a világhatalmi expanzió teljes története ezért, egyelőre és alapjában véve két, egymást részben átfedő korszakra osztható, (a) extenzív-hadseregnövelő-gyarapító és (b) intenzív-hadseregcsökkentő-koncentráló szakaszokra. A "diadalmas" hadseregnövelés elidegenült haditársadalmai bámulatos progressziónak élik meg az elért engedményeket, anélkül, hogy az alávetettségük valaha csökkent volna, valójában szakadatlanul nőtt és nő az uralkodó osztályok előnye. (Egy-egy parazita kapcsolatrendszer háborús bukása és másikra cserélése, mint pl. a "proletárforradalmak" idején, nemhogy csökkentette az elnyomottságot és a kiszolgáltatottságot, hanem súlyosbította. A hatalom birtokosai természetesen /erőszakosan cserélődnek, de a hatalom mindig növekszik. A proletárforradalmakkal helyzetbe került új uralkodó osztályok is modernizálták a hatalmat, stabilizálták a kizsákmányolást és szervezik immár leplezetlenül a következő háborúzást, teljes egyetértésben a régebbi parazitákkal.) Sokan hiszik, hogy a kapitalista uralkodók a kommunista uralkodók engedményei miatt tettek jóléti engedményeket, pedig ennek elsősorban nem a kommunizmushoz van köze, hanem a tudományos-technikai és informatikai forradalom társadalmi szükségleteihez. Egyáltalán nem kísértette meg a nyugati elnyomottakat és hadseregeket a szovjet elnyomottak és hadseregek életszínvonala, de még a szovjet szakszervezetek érdekérvényesítő ereje és pl. még a szovjet munkavédelmi biztonság sem ejtette ámulatba a nyugati munkásosztályt, legfeljebb a haramadik világ gyorsabb, olcsóbb és koncentráltabb modernizációt kereső vezetőit. Az engedmények története évszázadokkal a szovjetrendszer születése előtt elkezdődik és akkor is folytatódott volna, ha Oroszország a direkt kapitalizmussal próbálkozik a huszadik században. Az életszínvonal emelő engedményekhez világszerte bőven elég volt, hogy a tudományos-technikai és infromatikai forradalom emberi, kulturális, tömegkommunikációs és közigazgatási igénye és a katonai racionalitása megjelent. Sokan hiszik manapság, hogy a nagyhatalmak hadseregnövelési érdekei ellentétesek egymással, pedig már a hidegháborúban is evidens volt - gyakran feldolgozott téma lett az szépirodalomban és a filmművészetben -, hogy a "héják" (a háború pártiak) támogatják az ellenséges "héják" érdekeit és a "galambok" (a háború ellenesek) segítik az ellenséges hatalom "galambjait". A kapitalita uralkodó osztályok végül a szocialista modernizációval is megbékültek és együttműködtek azzal, miután egyértelműen kiderült számukra, hogy egyáltalán nem progresszív és nem is veszélyes. Kína elképesztő modernizációja nem lett volna lehetséges a kapitalista uralkodóosztályok meghatározó közreműködése (renkívüli méretű beruházásai) nélkül. A brutális tempóban kibonatkozó japán militarizmus közvetlenül a kínai és az amerikai militarizmusok megerősödésének köszönheti az újjászületését. A hadikultúrák egymást éltetik és a közmondásos hollókhoz hasonlóan, nem vájják ki egymás szemét. Az uralkodó osztályok még az ellenséges uralkodó osztályok háborús bűnöseit is felmentik, vagy elrejtik és jómódban tartják, amennyire lehetséges. Senki nem üt királyt a sakkban sem, sőt egy király a közvetlen közelébe se mehet egy másik királynak.
A mindannyiunk rovására "harmadik-világháborúsított" antiliberalizmus mindazonáltal átgondoltan láthatatlan és nem számít, hogy a biomassza egy-két atomjában átvillan egy pillanatra a valóságosabb helyzetkép. "Mindazonáltal"... csak most kezdődött... és még nincs vége.
3 Comments
blogika
31/10/2016 03:59:08
Reply
CsipkeRózsa
31/10/2016 03:59:36
Reply
blogika
31/10/2016 04:00:09
Köszönöm.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:Antiliberális "Harmadik Világháború" A politikai realizmus... Maffiacár Van új kormány "Orwell" kontra "Huxley" "Egységes", tehát megrepedt A Világkaszt Pártállamegyházi... Kibekkelhető országrontás? Bevezetés a hatalomtechnikába Antidemokratikus demokrácia Paradox önkényuralom DIY Kormányzati Kisokos Bábok választása Zokogó krokodilok Minek az igazságosság... Gyarmatosít vagy korrupt Az őssejt társadalom vége A farkastörvény A szent tekintélyuralom TÉMÁK:
All
"Nem az igazság számít, hanem a győzelem.” (Adolf Hitler) RAKTÁR:
November 2015
"Nem számít, hogy mekkora a hazugság; ismételd elég gyakran és a tömeg igaznak fogja tekinteni." (John F. Kennedy) "A kezeket mosni a hatalmasok és a hatalom nélküliek konfliktusában azt jelenti, hogy a hatalmasok oldalán állni és nem lenni semlegesnek." (Paulo Freire) “A világon minden a szexről szól, a szexet kivéve. A szex a hatalomról szól". (Oscar Wilde) "Ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) |