Több okból haszontalan a "jobboldali" vagy "baloldali" címkézés. Értelmetlen, mert önálló iparág lett a politikai alapdilemma eltorzítása, a hamis alternatívák rossz vitatásának rossz vitatása és a kiszámítottan csúsztatott fogalmak félrevezető rendezgetése. A "jobboldaliság/baloldaliság" címkék elveszítették az eredeti, célratörő és tájékoztató erejüket és a mellébeszélés eszközei lettek, amióta bizonyítottan zsákutcába vezetnek. Értelmetlen a címkézés, mert elenyésző kisebbségbe kerültek azok a "tudatos fogyasztók", akik komolyan vennék a címkéket (ha lehetne), mert elvi alapon szavaznának. Egyelőre elapadt az elvek irtánti "kereslet" és újabban csak retorikai szempontból használatosak mint "megbélyegzések". Ezek ellen a címkék ellen szól az is, hogy hamis alternatíva a társadalmi versengés kétféle megszüntetése. A "nyílt" jobboldaliság aggaszt a leginkább. Jobban aggaszt, mint az "álbaloldalnak" nevezett, képmutató (és ezzel már többszörösen képmutató) jobboldaliság, mert az öntelt és cinikus embertelenséget könyörtelenebb és társadalmilag minden szempontból súlyosabb fenyegetésnek tartom, mint a zavarodottan mismásolót és az ügyetlenkedőt. Az "álbaloldali" (a képmutatóan jobboldali) politika egy súlyos ostobaság és egyértelmű rossz, de a "nyíltan" jobboldali politika (akármilyen "okos" és "becsületes" látszólag) mélyen gonosz és a bűnében való önelégültsége miatt sajnos megbocsáthatatlanul az. A "baloldaliság" csak azért nem aggaszt, mert a tiszavirágnál is rövidebb életű és ijesztően gyorsan "álbaloldalisággá", majd jobboldalisággá fajul. (A történetileg megvalósult egyenlősítések gyakorlatilag az első pillanatoktól kezdődően következetlenek voltak és lényegében igazságtalanul szervezték a társadalmi mobilitást, még akkor is, amikor elvszerűségre törekedtek.) A jobboldaliság lényege a kasztosítás, a társadalmi szakadékok elmélyítése, a végletes önzés rendszere, amelyben az igazság kritériuma az erőfölény és a hatalom, az a politika, ami az erőviszonyokat állítja be értékviszonyoknak. A jobboldali célok öncélúvá gerjesztik az erőfölényért vívott hatalmi harcot, időről-időre tovább feszítik és taktikailag kikényszerítik a hatalomkoncentrációt. A kasztosítási törekvések összefonódnak a származás és a születés szerint való megítéléssel, és a tettek és a teljesítmények szerinti megítélés hátrébb sorolásával vagy mellőzésével. Az erőviszonyoknak ez a kultusza elválaszthatatlan a tekintélyelvű szemlélettől, a tekintélyuralmi rend akarásától és a lélekölő gyermekneveléstől. A következetes jobboldaliság abból a "szociáldarwinizmusból" (és/vagy az "isteni kiválasztottságból") indul ki, hogy az erősebb az értékesebb és úgy használhatja a gyengébbet, ahogyan akarja. Ebben a felfogásban a hatalom arányában lesz kiváló vagy silány (kiválasztott vagy jött-ment) mindenki (azaz pl. "mindenki annyit ér, amennyije van"). De az erősebbek nem fordulhatnak akárhogyan egymás ellen, mert az erősebbek versenyénél fontosabb a gyengébbekkel szembeni összetartásuk. A jobboldali társadalom "együttműködési rendszerében" a szigorú rangsorban álló, egyre magasabb és egyre szűkebb kasztok az alacsonyabb kasztok irányában egyre kiterjedtebb és "egymásba skatulyázott" szövetségeket használnak a mindenkori legutolsók és a kívűlállók ellen. Újabban "centrális erőtérnek" nevezik a folyamatosan koncentrálódó hatalmat és az annak a folyamatosan egy magasabb centrumot kereső és kiterjeszkedő rendszerét. Ez egy rendezett harc a gyengébbek (legfőképpen a szegényebbek) ellen, amiben egy folyamatos önfelszámolásban ég a legalacsonyabb kaszt felől meggyújtott társadalom, mint egy gyújtózsinór. Mindenki harca a mindenkori "utolsók" ellen. A jobboldaliság "együttműködési rendszere" csak az expanziójában, az erősebbek vetélkedéséhez biztosított mozgástér-növekedésében és a veszteségeket utánpótló hódításaiban látszik szilárdnak és tartósnak. Ha az expanzió bármilyen okból elakad, az erősebbek szövetsége megbomlik és a magasabb kasztok önfelszámolásával folytatódik a társadalom és a teljes rendszer önfelszámolása. (A "fejlettebb" országok relatív szegényedése is ilyen önfelszámolás azután, hogy a gyarmatosítás és belső ellentétek exportálása elakadt.) Minden egészséges emberi lény az örömkiterjesztésnek örül. Az igazságosságra rádöbbent lény az öröm korlátlan és egyetemes kiterjesztésének örül és nem tartja lehetségesnek a mások szenvedéséből épített örömöt. A jobboldaliságra rákényszeredett lény a rendezett és az erősebbet kiszolgáló örömkiterjesztésnek örül, amit az adott öröm kizárólagossága (monopóliuma), korlátozottsága, különlegessége és a mások szenvedése emel magasabbra. Ezt a jobboldali együttélési (önfelszámolási) formát éppen a jobboldaliság hatalmi harcából fakadó társadalmi szorongás gerjeszti. A "fortélyos félelem" "fortélyos félelmet" gerjeszt, még az önfeláldozó dicsőségvágyra megtanított szolgák esetében is, akik a magasabb erőt félik és rettegnek a hatalom rosszallásától. A "nyílt" jobboldaliság tudatosan fogalmaz homályosan, akarattal hoz létre gumiszabályokat a "méltányosságnak" becézett önkény nevében, megtervezetten tartja bizonytalanságban a környezetét és szándékosan lebegteti a legrosszabb lehetőség esélyét is, mert ezzel is az erőfölényét építi. A "nyílt" jobboldaliság annyiban nyílt, hogy nem különösebben titkolja az önkényét, de egyáltalán nem nyílt a végső és a tartalmatlan önzését illetően. A jobboldaliság szükségszerűen machiavellista és "gyakorlatiasan" képmutató. Az "álbaloldaliság" alakoskodó jobboldalisága azért kétszeresen képmutató, mert az eredeti jobboldali sumákoláson és titkolódzáson felül egyenesen az ellenkezőjét (a szociális érzékenységet) állítja önmagáról. Nem elég, hogy kapitalista és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését támogatja, ezt nem az erőfölény és a szociáldarwinizmus nyílt tiszteletével teszi, hanem egyetemes emberbarátságnak és humanizmusnak nevezi. A "nyíltan baloldali" és titkon jobboldali "álbaloldaliság" azonban paradox módon a jobboldalnak árt a legtöbbet. Azon túl, hogy csak az egyébként is jobboldali választókat képes megtéveszteni és megosztani, az "álbaloldal" kontraproduktívan belezavarodik a kettős szerepbe és merő önzésből, akaratlanul, egyszer-egyszer, részlegesen lelelplezi és hátráltatja a "nyílt" jobboldalt. Viszonylag régóta léteznek a jobboldali embertelenséggel és igazságtalansággal ellentétes törekvések, de mivel soha nem sikerült még megtörni a hatalmi harc társadalmi csapdáját és soha nem sikerült egy tartós és valóban igazságos társadalmi berendezkedést létrehozni, ezért a jobboldali farkastörvények világában előbb-utóbb mindenkinek egyszerűbb és könnyebb egy jobboldali megoldást keresni a fenyegetettségre. A jobboldali élet-halál harc és a túlélésért vállalt pánikszerű embertelenség olyan természetes egyszerűséggel következik be, mint a gravitációnak köszönhető zuhanás és a színháztűzben egymást taposó tömeg. Bár a fejlődés rétegei megállíthatatlanul gyarapodnak, mindezt gyászos lassúsággal teszik, többnyire a közös és tömeges veszteségek súlyos döbbenetei nyomán, egy új és viszonylag népes generáció érkezésével. Sokkal nehezebb a jobboldaliság és a baloldaliság rossz dilemmáján túlmutató igazságosságot vállalni, mert az egy érzelmi intelligenciáig (a tevőleges együttérzésig) fejlődött értelmi intelligenciát előfeltételez. Véleményem szerint bátorságot, sőt, lelki érettséget és jelentős felkészültséget előfeltételez egy olyan intézményrendszerre törekedni, amelyben sportszerű társadalmi versengés van, ahol a társadalmi jogok és kötelességek (a felelősségek és a szabadságok) társadalmi rétegei között bárki felemelkedhet pusztán a saját munkájából és a teljesítménye alapján, amelyben garantált, de nem pazarló, hanem egyénre szabott szolidaritással vigyáznak egymásra az emberek és amely a valódi fejlődésre és a (nem relativisztikus) igazság megközelítésére irányul a gyermekneveléstől a környezetvédelemig, a hatalom lehetséges legnagyobb megosztása (a döntéseknek a lehető legalacsonyabb szintre bízása) mellett. (És amely "mennyországban" majd remélhetőleg viszonylag ritkán követnek el hasonlóan nyakatekert mondatokat.) A jobboldaliság és az oda visszacsúszó baloldaliságok jellemzően egy közös ellenséggel szervezik meg magukat és nem egy közös fejlődés közös víziójával. A jobboldaliság nulla összegű játszmát játszik - hiszen a jobboldali szemléletben az élet értelme és a boldogság végül az elkülönült örömszerzés, a fogyasztás -, amelyben egymás konkurenciája mindeki és annyit nyer a egyik, amennyit a másik veszít. Az igazságosság pozitív összegű játszmát játszik - hiszen az érett szemléletben az élet értelme végül a minél egyetemesebb örömszerzés, a teremtőket teremtő kreativitás -, amelyben annál többet nyer mindenki, minél többet nyer a másik. Mindebből az is látszik, hogy a jobboldaliság és az oda visszacsúszó baloldaliságok atavisztikusan ösztönösek, míg a valódi igazságosság egyelőre csak tanulható. Egy igazságos berendezkedés nem volna lehetséges az intézményesítetten folyamatos és nyilvánvaló önfejlesztés nélkül és nem volna lehetséges az önkormányzatiság szakadatlan maximalizálása és a társadalmi sportszerűtlenségek szüntelen minimalizálása nélkül. A legkevésbé sem igazságos politika pl. a hatalom koncentrálása és a társadalmi egyenlőtlenségek korlátlan növekedésének a megengedése (pl. a korlátlan tőkehalmozás, vagyis a kapitalizmus és a kapitalista "versengés" elfogadásával). Tulajdonképpen még egy rendkívüli állapot sem indokolhatná, hogy eltérjenek az igazságos társadalomszervezéstől és konfliktuskezeléstől. A szakemberek továbbképzésével és a legújabb technológiák segítségével különösebb gond nélkül kialakíthatók volnának pl. a polgári védelem, a honvédelem vagy a büntetésvégrehajtás (általában az elkerülhetetlen kényszerítés) olyan rendszerei, amelyek nem sértik az igazságos értékrendet, távlatilag is működőképesek és éppen ezért egyáltalán működőképesebbek, mint a hagyományos kényszerítési eljárások. Már a számítógépesített közigazgatással is könnyedén megkerülhetők lennének a társadalmi szolidaritás és a nagy ellátó rendszerek olyan régi dilemmái, mint pl. az újraelosztás-pazarlás, a decentralizálás-centralizálás vagy a fejlesztés és a szisztematikus korrupció. Számos, nem alaptalan legenda mesél arról, hogy az ellenérdekelt világcégek hogyan titkolnak el csodás megoldást garantáló találmányokat, de csak kevesen tudják az érintett szakértőkön kívül, hogy a közigazgatás nem azért igazságtalan és átláthatatlan, mert nincsenek és nem lehetségesek jobb eljárások, hanem mert a hatalmi harc érdekviszonyai kizárják az emberséges, hatékony, folyékony és átlátható megoldásoknak már a létező javaslatait is. (Többnyire még a jónak mondható törvényeket és eljárásokat is rutinosan megszegi a hatalom.) Ehhez az igazságossághoz azonban egy tájékozott, felelős és intelligens részvétel szükséges, ami azonban csak azért hangzik elkeserítően irreálisnak és gyermetegnek, mert az uralkodó jobboldali kultúra az ellenkezőjére nevel minden generációt, és folyamatosan irtja a fiatalság spontán igazságvágyával együtt ébredő és számottevő társadalmi igényt. Nem szavazhattam az igazságosságra, mert nincs politikai mozgalma. Ismerek ugyan igazságos embereket, nem is keveset, de szükségszerűen (!) túl kevés a valóban igazságosságra törekvő honfitársunk ahhoz, hogy saját pártunk és elégséges társadalmi támogatottságunk lehessen. Maradt a kisebbik rossz, a gyorsan párolgó "baloldal" és az "álbaloldal" sunyi jobboldalisága, amelynek a következetlenségei között legalább időt nyerhetett volna minden lélek (pl. biztosan tompítottak volna valamit a fokozódóan tekintélyelvű és lélekirtó nevelésügyön). Az a butaság fel sem merült bennem, hogy - egy komolyan megszervezett és félremagyarázhatatlan bojkott hiányában - meg se próbáljak résztvenni az intézményesen elcsalt szavazáson, hiszen az adott körülmények között már csak nyernünk lehetett vele. Győzelmet (?) vagy információt (!). Aki attól tart, hogy egy választás önmagában legitimál bármit is, az még mindig nem érti, hogy a jobboldaliság világában az erő és a hatalom legitimálja önmagát és minden egyebet, többek között azt is, hogy mi számít legitimációnak és mennyire. Az a szempont, hogy pl. egy (intézményesen elcsalt) választás legitimálja a rezsimet (továbbá a rezsimnek a megszerzett és az önmaga számára önkényesen kitágított mandátumát/megbízatását is) az csupán az elfajult hatalom (pl. egy esküszegő és puccsista hatalom) szempontja és kizárólag egy jobboldali legitimáció felfogás azonosulhat vele. Végül tehát az álbaloldal kínálatából választottam a nagyobbikat (a "kormányváltó összefogást" az "LMP"-vel szemben), hogy segítsek a következetes vagy egyenesen szélsőséges jobboldaliság lassításában, az arra alkalmasabb erők egyesítésében. A társadalmi igazságosság valódi problémáját (Miként sportszerűbb a társadalmi versengés?) a jobboldalivá szervezett nyilvánosság elkerüli, elhallgatja, gátolja, gyakran éppen azzal a trükkel, hogy a "valódi baloldaliságot" (a tapintatos egalitarizmust?) hiányolja. Kizárólag győztes és vesztes jobboldaliságokat látunk a neten és a tévében egymással vitakozni (sajnos pl. a NOL, az ATV és az AN is jobboldali a maga módján). Ezért próbálom jelezni, hogy a feladat nem az, amit a jobboldali tömegkommunikáció szuggerál. Nem a "jobboldaliságról" (a szegregáló versenykorlátozásról) vagy a "baloldaliságról" (a nivelláló versenykorlátozásról) kellene vitatkozni, hanem a sportszerű "versenykorlátozásról". blogika
45 Comments
dada
10/1/2016 07:52:57
Hogyan lehetne "sportszerűen" korlátozni egy versenyt?!
Reply
blogika
10/1/2016 07:53:44
Ahogyan a sporszerű sportban történik.
Reply
nobody
10/1/2016 07:58:15
Az ellenzék a legkisebb mértékben sem baloldali.
Reply
blogika
10/1/2016 08:00:14
A "baloldaliság" fogalmát a történetileg konkrét baloldali világmozgalom szervezte az egyenlősítés köré. Ez sem az alapkérdésében, sem az alapválaszában nem progresszív szerintem. Ha Őn úgy definiálja újra a "baloldaliságot", hogy "minél több ember minél nagyobb fogyasztása (jóléte) az elsődleges cél", akkor egyetértek Önnel abban, hogy valóban ezt akarja a baloldal, de szerintem ez sem progresszív önmagában és főként nem mindenekelőtt.
Reply
blogika
10/1/2016 08:01:16
A "nyílt" jobboldaliág és a "titkolt" jobboldaliság között "csupán" a szélsőségesség a gyakorlati politikai különbség a "nyílt" javára. A "nyílt" verzió már olyan gyermeknevelés, ami még a "kognitív disszonanciát" is kiküszöböli a gonoszság útjából. A kaotikusabb eszmék gyengébbek és sokkal kevésbé veszélyesek. A kövezetesebb eljárások sokkal hatékonyabbak. Szerintem.
Reply
woldemort
10/1/2016 08:08:55
Kitűnő cikk.
Reply
blogika
10/1/2016 08:10:14
Köszönöm.
Reply
woldemort
10/1/2016 08:20:19
Nos, NEM. A szociáldarwinizmus szerint valamely, különféle jegyekkel leírt nép-, társadalmi csoport vagy réteg BELSŐ TULAJDONSÁGAI alapján sikeresebb a társadalom hosszútávú életében, mint mások.
blogika
10/1/2016 08:22:05
Önnek is köszönöm a komoly hozzászólást!
Reply
KériSzépen
10/1/2016 08:11:38
A versenykultúra nem létezik. Tehát nem valami baj van vele, hanem nem jött létre ez a társadalmi intézmény, mert ez intézmény, nem közjogi, mint az alkotmányosság intézményei, hanem társadalmi.
Reply
blogika
10/1/2016 08:12:12
A versenykultúra olyan amilyen. Tagadhatatlan a sportkultúrában és pl. a pályáztatási intézmények kultúrájában vagy akár a konfúciuszi verseny-vizsgák rendszerében. Szerintem a különféle társadalmi versengések jogi szabályozásán keresztül jogi kultúrája is van. Még Magyarországon is van versenykultúra (pl. a korrupció vagy a választási versenyeztetés is a része, azok minden jogi szabályozásával egyetemben).
Reply
KériSzépen
10/1/2016 08:13:39
Bár lennének konfúciuszi praxisaink, bár lennének, mert az,ahogy Kína a joguralom teljes hiányában szó szerint jobban teljesít, abban én nem mást látok, mint pont a konfúciánus, funkcióval alaposan ellátott, ezért erősen moralizált kínai (állam)hatalmat. (Még akkor is,ha ez nyugati szemmel furcsa. Persze hol itt nálunk a nyugati szem ?:-))
Reply
blogika
10/1/2016 08:14:32
Köszönöm a komoly kommentet!
Reply
KériSzépen
10/1/2016 08:15:44
A poszt nagyon jó, a T.Blogger nagyon jól ír. Ritka ez, és irigylem is ezért.
vasgereben
10/1/2016 08:17:39
Egyetértek. Az írás jó, sőt mi több, hetek óta az egyik legjobb írás itt a Nolblogon.
Reply
blogika
10/1/2016 08:18:49
Minden "bátorítást"/"támogatást" köszönök!
Reply
el campesino
10/1/2016 08:23:17
"a "tudatos fogyasztók", akik komolyan vennék a címkéket (ha lehetne), mert elvi alapon szavaznának. "
Reply
blogika
10/1/2016 08:26:53
Természetesen nem értek egyet. Az elvi alapú választás nem azonos az agymosottsággal. Lehet agymosott az, akinek elvei vannak, de nem ettől agymosott és nem biztos, hogy agymosott. A címkék, nevek (kulcsfogalmak) sem haszontalanok, ezért is alakítjuk ki őket eredetileg. Pl. a "nemzeti" címke sem volt mindig torzítot, manipulált és már-már káros. Látom, hogy Ön másként érti (idéző jelben is írja) az "elvet", de én értékesnek tartom egy viszony vagy öszefüggés logikai tisztázottságát, függvényét, elvét.
Reply
maxval bircaman HFQJBLWX
10/1/2016 08:28:32
Jobboldal: a fő érték a jogegyenlőség és a szabadság.
Reply
blogika
10/1/2016 08:30:22
A jobboldal privilégiumokat hoz létre és kasztosít. Alapjaiban semmisíti meg a jogegyenlőséget és a szabadságot. Az nem jogegyenlőség, hogy mindenkire ugyanaz a jog vonatkozik, amit csak egy kivételes feltétel segítségével lehet érvénesíteni. Ebből következik a föként mentességekben értett politikai szabadság mértéke...
Reply
vasgereben
10/1/2016 08:31:06
Van azonban egy észrevételem: ez pedig az, hogyha a magyaroknak - legyen az bár értelmiségi, vagy csak értelmes ember - sulykolnak valamit, rosszindulatból akár, vagy lejáratás céljából, vagy karaktergyilkossági szándékból, azt egész egyszerűen átveszi, szinte gondolkodás nélkül.
Reply
blogika
10/1/2016 08:31:47
Nagyon fontos, amit ír. Köszönöm.
Reply
vasgereben
10/1/2016 09:36:36
Abban egyetértünk, hogy a civilizáció kialakulása óta a jobboldaliság volt mindig a mérvadó: az emberek közti hierarchiára alapozott tekintélyuralom. Amikor ezt nem akarták bizonyos társadalmi csoportok elfogadni, netán fel is keltek ez ellen, mert igazságtalannak érezték hátrányos helyzetüket, netán kizsákmányolásukat, azt, hogy megalázzák, kihasználják őket - nos az ilyen megnyilvánulásokat már nevezhetjük baloldalinak.
Reply
blogika
10/1/2016 09:37:45
Ha létezik "álláb", márpedig létezik, mert pl. az amőbának is van, akkor álballáb is lehet. De ez a "szóvicc" persze csak arra jó, hogy kimutassa az alkalmazott analógia alkalmatlanságát az álbaloldallal kapcsolatban.
Reply
blogika
10/1/2016 09:38:45
A logika többféle (különböző szintű, különböző vonatkozású) oppozíciót ismer pl. az arisztotelészi logikában (vagy ugyanabban halmazelméletileg) és nem biztos, hogy a háborús ellenségek egyben ellenségei a háborúnak is. A FIDESZ-KDNP sem lesz baloldali attól, hogy a Jobbiktól ténylegesen balra áll.
Reply
blogika
10/1/2016 09:43:18
Drukkolok minden humanistának, akkor is, ha a jobboldali és akkor is ha a baloldali nyelven, és a jobboldali vagy a baloldali korlátok döntögetésével iparkodik az igazságosság felé.
Reply
alfonc
10/1/2016 09:44:23
Érdemes- az össze-vissza kutyult fogalmakat tisztázni, vagy keressünk helyette másokat?
Reply
alfonc
10/1/2016 09:45:07
és
Reply
alfonc
10/1/2016 09:46:54
Tetszik nekem ez a sport - társadalom párhuzam, sok jó hasonlatra ad majd lehetőséget, de sajnos nem hiszem, hogy a problémákat sikerülne lefedni vele.
Reply
blogika
10/1/2016 09:47:48
A politikában szerintem a politikai problémák közös és legmélyebb gyökerét kell megtalálni mindenekelőtt, azután találni kell egy működés-esélyes de "gyökeres" megoldást. A szakembereken kívűl valószínűleg a kutya sem fogja érteni, de az "eredményt", a célt viszont biztosan. Ha a mágiát nem számítjuk, akkor mindenekelőtt népnevelési és kommunikációs probléma, hogy milyen fogalmak és jelképek segítségével szervezik meg az adott célok "kapcsolatrendszerét" és hatékony támogatását.
Reply
blogika
10/1/2016 09:48:28
A legnagyobb belátások nem az individuumokban kapják meg az alapjaikat, hanem a nyelvekben és a kapcsolatrendszerek közgondolkodásában. Az egyének csak "kikotyogják" amit a közösségük már régen sejtett, ami "a levegőben lógott". Ha szembenézünk a világ sportszerűtlenségével, minden közösség és kultúra megtalálja a saját kapcsolódását és szavait a legfőbb cél vagy a legfőbb eszköz megnevezésére.
Reply
blogika
10/1/2016 09:49:13
Nem az lesz a probléma, hogy nem lehet újat mondani a sportszerűségről és az igazságosságról, hanem az, hogy megtalálják-e egymást időben azok, akik értik, hogy miről van szó és mit tudnak majd kezdeni "magukkal".
Reply
woldemort
10/1/2016 09:50:25
No, akkor tennék még egy kísérletet, csak a gyakorlat szintjén. Én arra gondoltam, hogy a szociáldarwinizmus lehet a jobboldal belső mozgatórugója (azt hiszik magukról - nem minden eredményességi ok nélkül -, hogy különbek másoknál), de a külső, ideológiai beágyazás mindig kívülálló okokra hivatkozik.
Reply
blogika
10/1/2016 09:51:57
Annyira figyelmetlen vagyok vagy annyira tapintatosan kaptam a hozzászólásban a "véleménykülönbségeket", hogy sajnos nem is látom. Az újabb kérdések és szempontok ellenben átjöttek és nagyon köszönöm.
Reply
blogika
10/1/2016 09:52:43
Ha teheti, kérem, hogy Ön is segítsen továbbra is az észrevételeivel, amiket előre is nagyon köszönök. (Gondolhatja, hogy Önt sem szeretném korlátozni a véleménnyilvánításban - nem akarom és nem is tudom -, de az ismeretlenség okán már szinte "rémülten könyörgök", hogy tartson ki Ön is a mostani konstruktív stílusánál és Ön se kezdjen fölényeskedni és személyeskedni, mert - ha elkerülhető - nem szeretném Önt is elveszíteni. Cserébe természetesen ígérem, hogy én is mindent megteszek a bántó reakcióim elkerüléséért és remélem, hogy ezt személyes "exkurzust" nem veszi bántónak. Bocsásson meg a méltatlan gyanúsításért, de más látogatóimnál már előfordult, hogy az egyébként érdekes észrevételeiket kényszeresen gorombaságokkal ízesítették, pedig "a cél szentesíti az eszközt" elv nem működik.
Reply
blogika
10/1/2016 09:57:37
A progressziós törekvések is mindig azután szorulnak háttérbe, miután a mozgalmuk valamilyen "csoda" folytán mégis a hatalom közelébe jutott vagy egyenesen megszerezte a hatalmat. Szerintem az öncélúvá gerjesztett hatalmi harc görcse nemcsak a jobboldalt uralja.
Reply
KerekesZs
10/1/2016 09:53:29
Egy élmény volt olvasni :) Hogy "sportszerű" legyek, ennél a mondatnál képzeletben feltartottam a tenyeremet, hogy csapj bele:
Reply
KerekesZs
10/1/2016 09:54:22
Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol mindenki szabadon bontakoztathatja ki egyéni képességeit a maga örömére, amitől persze mindenkit az alkotás és adhatás öröme telít, így a társadalom hasznára. Ahol az agyunkat nem szorítja béklyóba az "enyém" kényszerképzete, úgyhogy ez semmiképpen sem egy polgári társadalom, mert az bizony a magántulajdon szentségén, az enyém kényszerképzetén nyugszik, azaz a felvilágosult társadalom nem lehet polgári, legalábbis a szó mai értelmében biztosan nem..
Reply
blogika
10/1/2016 09:56:00
Köszönöm a kedvességét.
Reply
blogika
10/1/2016 09:56:35
A sportszerűséggel arányosan lehetetlen a szegregáció és az igazságtalanság egyáltalán, illetve a sportszerűséggel arányosan nincs társadalmi szorongás és nincs a szorongásból fakadó "dezertáló stratégia" (pl. a következetes és nyilvánvaló önzés bármilyen formája). A naiv utópizmus nem ebben a függvényben lehetséges, hanem a sportszerűség puszta esélyével kapcsolatban (amennyiben már kifutottunk volna az időből és a tartalékokból).
Reply
woldemort
10/1/2016 09:59:36
1. A véleménykülönbségekről annyit, hogy egyrészt nincs kedvem új frontokat nyitni, másrészt annyit, hogy a vitában egy alapvető fegyver az, hogy az egyik partner eltér a tárgytól és rövidesen már egész másról beszélnek, konkrétan arról, amiről a vitapartner akar.Ez számomra nem volt cél, mert - ahogy láttam - egy időben elég sok vas volt itt a tűzben.
Reply
blogika
10/1/2016 10:00:16
Köszönöm a megértését és a tapintatosságát.
Reply
blogika
10/1/2016 10:00:55
A királyság akkor sem lesz igazságosabb, ha a király aranyat szór az ablakából a születésnapján és náhány hónapra enyhít némelyek nyomorúságán. Szerintem a 100 napos program csak "időhúzás" volt a progresszió és az igazságtalanság folytatásához egyaránt, de nem volt progresszív, a lényegi és katasztrofális viszonyokat érintetlenül hagyta. Akkor lett volna progresszív, ha pl. olyan ütemben törvénykezett/alkotmányozott/intézkedett volna, mint 2010-ben a FIDESZ-KDNP csak éppen az ellenkező irányába. A FIDESZ-KDNP pedig nem ígéret nélkül jutott a mandátumok kétharmadához 2010-ben, hanem a kormányváltás ígéretével. Ez valóban szánalmas, sőt kétségbeejtő politikai nívó (a terveik eltitkolása és a puccsal kiterjesztett felhatalmazásuk fényében pedig hazug is), de ígéret.
Reply
woldemort
10/1/2016 10:01:48
Hát ez kezd kifulladni, de talán nem is baj.
Reply
blogika
10/1/2016 10:04:35
Számomra túlságosan fontos a bejegyzésemben felvetett probléma ahhoz, hogy untasson és mindenképpen bajnak tartom, ha Bárkit untat. Szerintem vannak olyan súlyos ügyek, amiről - a beszélő szándékától és képességeitől függetlenül - makogva sem lehet "jelentéktelenül" beszélni. (Fárasztóan persze igen.) Ezzel együtt - bár köszönöm "jól" vagyok és bírom szusszal -, egyáltalán nem erőltetem, hogy minden ugyanebben a kommentsorozatban jöjjön elő, hiszen Mások is publikálnak és én is mepróbálok még érinteni néhány újabb részletet. Én már ebben a kommentsorozatban is többször meghagytam Másnak az utolsó szót, ha nem érvelt vagy nem "támadott", amelyekre azonban illik reagálni a "házigazdának".
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|