Folyamatban vannak. Különböző, párhuzamosan futó, részben vagy egészen összefüggő háborúk rendszere a jövő háborúja. Meghatározó, globális életforma és kultúra a hadviselés. Hadigazdálkodás, katonai tudománypolitika, művészetpolitika, informatika, hálózat, nyelvkutatás, társadalompolitika és nevelés. Egyre kevesebb hagyományos starégiai céllal, egyre inkább csak taktikai célokkal és lényegileg öncélúan. Totális és szürreális - a győzelem nem a befejezése, hanem a végtelen folytatása. Az örök háború a jövő nyílt társadalomszervezése. Aszimmetrikus és hibrid - a leggyengébbek ellen irányul, magasan szervezett és titkolt specialisták és kis csoportok lazán szervezett, esetleges tömegeivel nemcsak fegyveres akciókban, hanem bármilyen műveletben, amivel túlélhető károk okozhatók az ellenségeknek. Az is vereséget szenved, aki nyer. Nemcsak veszteségei lesznek a győztesnek, hanem belebukik a győzelem következményeibe. Minden harcoló erő elveszíti az egyensúlyát és a stabilitását az ellenségei nélkül. A jövő háborújában megszűnik a béke lehetősége. A jövő háborúja kontraszelektálja a békére képes politikát és a békében is kormányképes társadalmi erőket és kultúrát. A jövő háborújával szemben csak a háború egy másik formájára lehet képes az emberiség, mint alternatívára. A jövő háborúja az "élet értelme", ripacskodás és póz, a tényleges és a befejezésre törő harc látszata. Nyilvánosságnak játszott színpadiasság, szenzációhajhászás és szélsőségesség. Elsősorban nézettségi, népszerűségi és presztizsharc, csupán másodsorban valódi harc. A traumája nem az embertelenség és az igazságtalanság, hanem csak a megélt jelentéktelenség és megélt hazugság. Nem a közvetlen anyagi-hatalmi érdekellentétek, és főleg nem a nélkülözés vagy az értékek, hanem a jövő háborújának a lélektani elfajulása vezet az emberi világ globális (a véletlen körülményektől függően részleges vagy tényleges) önmegsemmisítéséhez, licitálásból és lélektani piramis-játékból. A jövő háborúja a jelenkori világháború természetes és szerves folytatása és globálisan totális, civilizációs kibontakozása. Elsősorban személyes érvényesülés, másodsorban céges érdek, harmadsorban osztályharc és negyedsorban közigazgatási hagyomány. A jövő háborújának eszközei alkalmazhatatlanul hatékonyak, beláthatatlan következményekkel, kiszámíthatatlan győzelemmel és felfoghatatlan kultúrális-társadalmi visszahatásal, ezért a csöppet is előrelátó (előre látni akaró) hatalmak számára alkalmazhatatlanok. A jövő háborújának fizikai eszközei csak a lebutított, a haditechnikailag zsákutcás, de a hadigazdálkodásilag és a kultúrálisan optimális társadalomszervező eszközök lehetnek a jövő háborújának hatalomtechnikai-társadalomtechnológiai (nem fizikai) eszközeinek az előrejelzései alapján és azok hadműveleti stabilitásának (egyáltalán a kiszámíthatóságnak) az érdekében. A haditechnikai újítások legfontosabb szempontja az előállító rendszer és szervezet stabilitása és biztonsága, nem pedig a beláthatatlan, civilzációs forradalomhoz (pl. a polgárosodáshoz, a gyökeres társadalmi és jogi átalakuláshoz) vezető hadművelet-szervezési fejlődés (pl. a tömeghadseregek létrehozásának a hatása az iparosításra és a polgárosodásra). (Pl. Jól mutatja a cégszerűen szervezett magánhadseregek vagy a cyberhadseregek nyomásgyakorló jelentőségét, politikaformáló erejét és lázadási kockázatát Edward Snowden vagy az "Iszlám Állam".) Ennek ellenére kialakítják a nukleáris fegyvereknél hatékonyabb-használhatóbb stratégiai ("végső megoldásra" képes) tömegpuszító fegyvereket is, amelyek legfontosabb tulajdonsága, hogy automatizáltak és speciális eszközök nélkül érzékelhetetlen a jelenlétük, a működésük és a hatásuk is (!). A nanoméretű, genetikailag irányított tudatmódosító eszközök a legcélszerűbbek az ellenőrzött stratégiai tömegpusztításra. A jövő háborúja feltétlenül "forradalminak" mutatkozik. A jövő háborúja ugyanúgy nem független az osztályharc jövőjétől, ahogyan egyetlen korábbi háború sem független az osztályok közötti harcoktól, csakhogy különböző rétegződést, különböző közrehatást, különböző háborút és más jellegű változásokat ígérnek a tapasztalatilag leírható fogyasztási és a logikailag elkerülhetetlen hatalmi osztályok. A fogyasztási osztályok fogyasztási háborút ígérnek, amelyben a háború egyszerre fogyasztó szubjektum (öntörvényű), fogyasztott termék és fogyasztási mód. A hatalmi osztályok a hatalmi harc jövőjét vetítik előre, aminek lényege az egymás elleni (szigorúan embertelen, igazságtalan, diszfunkcionális és irracionális) kasztosodás az együttműködő (szigorúan emberséges, igazságos, funkcionális és racionális) kasztosodással szemben. A tásadalmi rétegződés elkerülhetetlen és minden olyan kísérlet, amelyik mégis gátolni próbálja, az elsősorban önáltatás vagy képmutatás, másodsorban öngyilkosság. Hosszabb távon a társadalmi rétegződés mindenképpen egy (A) szegregációs és átjárhatatlan vagy (B) (egy pl. teljesítmény alapon és fejlettség alapon) funkcionális és átjárható kasztosodásba tart. A hagyományos és a történetileg létezett/létező osztályharc mindeddig maradéktalanul a hatalmi harc része maradt (annak pl. egyszerre a gyümölcse és a magja) és minden természetes osztály a természeténél fogva, szükségszerűen műveli. Csak egy (speciálisan az osztályharc és a hatalmi harc ellen tudatosan szerveződő) osztály (egy osztály, ami egyébként nem létezett és nem létezik, és ami éppen a maga társadalmi kísérletében születik meg és lesz egy önálló osztállyá), csak az lehetne képes kiszervezni a társadalmat a hatalmi harcból (az osztályharc osztályaiból és társadalmi rétegződéseiből) és mintegy átszervezni önmagába, mint társadalmi prototípusba. (Nemcsak egy pártban fognak össze bizonyos emberek, hanem egy társadalmi prototípusban, mint életformában és életstílusban.) A vallási, etnikai és nacionalista mozgalmak valójában egy (hatalmi) osztályharc hadseregszervező / tömegszervező eszközei. A vallási, etnikai és nacionalista háborúk sem mások lényegileg, mint osztályháborúk (nagyon törékeny és átmeneti véd és dacszövetséggel és némi konszenzussal bizonyos osztályok között, alapvetően a mindenkori leggyengébb osztályok rovására) - az új életforma megszervezése helyett a nyers hatalmi harc fenntartása és életformája. Fegyvereik között kéjjel pózoló, lélekölő férfiak és az iskolamészárló tahók női rajongói és támogatói - minden vallásban, etnikumban és országban, csak más-más színekben, eszközökkel és közvetettséggel. A jövő valamennyi háborúja forradalminak próbál látszani. A jövő háborúinak kedvenc póza a forradalom (valamilyen "értékek" és "civilizáltságok" nevében) - minél aljasabban és ócskábban a megszokott hatalmi harc pillanata az a háború, annál inkább. A valódi forradalom többé már nem a háború, hanem a munka, az új társadalomszervezés és nevelés. A valódi forradalom a háborúzás alternatívája. x Bár a nembeli elidgenedésben elfajult neveléspolitika miatt gyorsan fogy a nembeli mozgásterünk, egyelőre még mindig elég kreatívak, rugalmasak és változtatás-igényesek az emberiség újabb generációi ahhoz, hogy elkerüljük az önmegsemmisítő jövőt és ez a jövőnk ne a háborúról szóljon (a hatalmi harcot is beleértve). A gonosz a butaságból fakad és a legjobb ellenszere az értelmi intelligencia fejlődése, aminek az érzelmi intelligencia az alapja, ami viszont az empátia fejlődésétől függ elsődlegesen. A nemzetközi (kultúrák közötti, szemléleti rendszerek közötti) érintkezések, a kereskedelem, az utazások és a nemzetközi kommunikáció általánossá válása (1) egyfelől a filozófiai önreflexióig vezető önmegismerést és az önfejlesztő szellemiséget segíti elő, (2) másfelől az empátia fejlődését. A jogállamiság elterjedése az erőszakos karakterek elszaporodását szorítja vissza. Terjed a direkt empatikusságában és szelídségében megbecsült nőiesség elismerése és közigazgatási hiányolása. Terjed a közös nevezők, a közös érdekek, a kölcsönösség felismerése egészen az egyetemes (mindenkinek egyformán előnyös) értékek akarásáig. A modern technológia használata és tömegtársadalmi élet nagy rendszereinek működtetése rákényszerít a racionalizálásra, a racionális döntésekre és a logikusság megbecsülésére. Igaz ugyan, hogy a globálisan jellemző tekintélyelvű és a tekintélyuralmak felé terelgető neveléspolitika ellentétes ezekkel a spontán szocializációs hatásokkal, de a nevelésügyi kontraszelekció még nem hézagmentes és nem képes teljesen kiküszöbölni a pozitív erőket. A kártékonyan részvétlenséget támogató, koncentráció romboló és akár epileptikus merevséget és görcsölést is okozó játékok mellett több olyan más számítógépes játék is terjed világszerte, ami jellemzően felerősíti az empátiát, az összpontosítási és/vagy a kombinatorikai-logikai képességet és a komplex-önreflexív szemléletmódot. Ugyanez a reményt keltő ambivalencia igaz a gyerekeknek és a fiataloknak iparszerűen gyártott, szórakoztató műsorokra és műalkotásokra (pl. történetekre) is. Egyelőre még a neveléspolitikai kísérletek is bíztatóak, pl. a finn vagy egy-egy brit törekvés, amely a szájaló-utánoztató-megfeleltető (intellektuális-individuális-aszimmetrikus) nevelés helyett egy teremtő-műveltető-együttműködő (emócionális-tanulóközösségi-kölcsönös) nevelés rendszerét szeretné bevezetni. A jövő háborúja nem a harciasság elleni harcban fog megszűnni, ha egyáltalán, hanem a teremtők teremtésében. A jövő háborúja az empátia-nevelés kontra tekintélyelvű szemlélet terjesztésein fog eldőlni. Említeni sem kellene, hogy Magyarország - köszönhetően a maffiává csődült-téblábolt magyar társadalom politikai ízlésének - a maga részéről pártállamegyházilag is koncepcionálisan gonosz irányba, egy végetelenített harcba, háborúba, és önfeláldozó mártírium-kultuszba, az önmegsemmisítő és közveszélyes ripacskodás és pózok felé rángatja a gyerekeket és a jövőt. blogika
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|