A ténylegesen létezett proletárdiktatúrák szerint mindenekelőtt egy forradalmi elmélet szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk küönböztetni a "forradalmit" a "nem forradalmitól" és felismerjük pl. a forradalmi elmélet másodlagosságát a forradalmi gyakorlathoz képest. Állítólag volt ilyen forradalmi elmélet, bár kezdettől fogva számos verziója versenyzett a kizárólagosságért és még a dominánsnak kikiáltott példány tolmácsolása sem volt egységes és egyértelmű. Ma ellenségesen vagy kínosan hallgat mindenki egy ilyen elmélet lehetőségéről vagy létezéséről és nem azért, mert időközben egyértelműbb és hatékonyabb lett az elképzelés, hanem ellenkezőleg. A "forradalmiság" egy értékprobléma és mint ilyen, sokkal inkább logikai (elvi) kérdés, mint tapasztalati. Érdekes módon, még ma is sokan beszélnek - nemcsak általában, hanem kifejezetten politikai értelemben és a baloldali hagyományokhoz is kötődve - egy "forradalom" lehetőségéről vagy lehetlenségéről, miközben igényt sem tartanak a "forradalmiság" meghatározására (egy forradalmi elvrendszer vállalására). A tudatlanságunk és a dezorientáltságunk ilyen mismásoló "vállalása" tulajdonképpen több kibontakozással kecsegtetne, mint a zavaros fogalmak és jelszavak önelégült szajkózása, ha valóban elégséges mértékben megdöbbennénk végre, elcsöndesülnénk egy pillanatra és nem nyilatkoznánk mégis "forradalmi helyzetről" és "forradalmi gyakorlatról" úgy, mintha az elmúlt, több mint másfél évszázadban mi sem történt volna egy "forradalmi elmélet" általában vett és puszta lehetőségével. Nem egyszerűen konyha-szociológiai okok, ötletek és tippelések alapján nem lehet ma "forradalmi" a helyzet, hanem azért, mert egyszerűen nincs semmilyen forradalmi eszme és célkitűzés. El sem jutunk addig a kérdésig, hogy hányan ismerhetnek, követhetnek, akarhatnak és támogathatnak egy forradalmi változást, mert nincs ilyen elképzelés. Nincs új szintézis, nincs átfogóbb és mélyebb társadalomfilozófiai belátás, nincs korszerű válasz a csődre és már ezért sem lehetséges progresszív mozgalom. Ott tartunk, hogy egy korszerűbb és működőképes forradalmi tervnek már az akármilyen lehetősége sem egyértelmű. Ami a laikusokat illeti, esélyük sincs kellő magasságból a kellő mélységig belátni és megbontani a többszörösen összetett problémákat. A társadalomtudományi szakembereket pedig elnyeli a fenálló hatalmi rendszer foltozgatására fordított napszámos közmunka. A "változásokat" akaró mozgalmak és pártok nem akarnak eléggé gyökeres és nem lejárt szavatosságú változást, és úgy töltik az idejüket a "politikai marketingről", "átszervezésről", az "utcára vonulásról" és a "nép közé vegyülésről" ismételt vitákkal, hogy nagyvonalúan átsiklanak az "eladandó/eladható termék", elképzelés hiánya felett. Az téved a legnagyobbat, aki azt hiszi, hogy van ilyen érvényes elképzelés. Már régen észrevette volna az egész világ, ha lenne. (Nem mellesleg, [1] ha nem tudja megérinteni a világot, akkor gyakorlatilag valóban nincs ilyen, [2] ha nem koncentrál a gyermeknevelésre, akkor nem csinál jövőt és egyáltalán, teljességgel haszontalan, mi pedig garantáltan vakon és "hatástalanul" vergődünk tovább a bajban.) A másik figyelemre méltó lehetőség, hogy a forradalmak nem az elméletek miatt és nem az elméletek alapján robbannak ki, akkor sem, ha eméletekben (vagy elméleteknek látszó szövegekben) kommunikálják magukat. Ebben az esetben viszont az önkéntelen bábulétünk puszta mellékhatása és egyszerű vonakodása egy "forradalmi helyzeten" merengeni, mert egyáltalán nem létezik egy külön intézkedésre és döntésekre váró "forradalmi helyzet", hanem csak magának a forradalomnak a fatális bekövetkezése vagy elmaradása, amiben a részvevők egy számukra ismeretlen mintázat alapján előbb cselekszenek, azután magyaráznak. Kevesen szeretnek gondolkodni egy felelős cselekedet előtt, még kevesebben teszik ezt valóban önállóan és tájékozott körültekintéssel, miközben a megmozduló tömeg morajlása vagy a mozdulatlan tömeg némasága szinte teljesen elnyeli a szavaikat a tényleges történések során. Az talán mégis meglepően jól hat, ha minél kevesebb "forradalmi pózzal" próbálunk berendezkedni minél folytonosabb forradalomra, hogy ne kelljen már időről-időre (általában az utolsó pillanatokban, sőt a katasztrófák bekövetkezése után) azt keresgélni, hogy megint mikor felejtettünk el éretten és igényesen élni. blogika
2 Comments
Wolk
10/1/2016 02:44:45
Igaznak vélem, hogy az európai demokráciákban nincs szükség forradalmakra, mert adott a demokratikus intézményrendszer keretein belül, hogy a polgárok akarata érvényre jusson.
Reply
blogika
10/1/2016 02:45:34
Köszönöm a hozzászólását. Nem értek vele egyet.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|