Hol volt, hol nem volt, két generációval ezelőtt, a hidegháborút még a jövőért vívták a szuperhatalmak. A Szovjetunió és az USA akarva és akaratlanul is bátorította, nevelte, csalogatta, győzködte a legtávolabbi jövő horizontján is túl figyelő fiatalok millióit. Népszerű lett a sci-fi, az űrhajózás, az emberiség testvérisége, a közös felfedezések és kalandok végtelen története. A tudományos kutatás is a tömegsport és az amatőr művészeti mozgalmak természetes lakótársa lett a kollégiumokban. A jövőt elsősorban fiatalok vitatták és sürgették. A '60-as években az emberiség fiatal volt, de már nem gyerek, hanem igényes és veszélyesen vagány felnőtt. Diplomaosztás után azonban a csajok és a srácok szétszéledtek és a gyanútlan tétovasággal beálltak a varázstalan hülyeségek sorába, jólnevelten elhelyezkedtek a fedélközben és határozott keménységgel húzni kezdték a megszokások evezőit. Országra és nemre való tekintet nélkül, egymás után váltak színtelenné, képmutatóvá, erőtlenné és magányossá. Megfutamodtak, korrumpálódtak és korrumpáltak, soha nem rakták össze a jövőbe vezető csillagkapu féltve őrzött darabkáit. Az álmaikat és a barátságaikat aprópénzre váltották és megszottyadtak. Gyermekeiket elhanyagolták. Most vén trotty nénikék és bácsikák duzzognak, nyamnyognak értetlenül az emlékeiken. Becsapottan és szomorúan szopogatják az izmusok pépesített közhelyeit, esetleg alszanak. Időről-időre felhorgad bennük valami tűz be nem tartott ígérete, de akkor is csak a múlt címkézésén tépik egymás ritkás és szétmálló haját, soha többé a jövő tervein és szépséges vízióin. A leckét megtanulták, nem csinálnak magukból bohócot soha többé. Hatalom talán van, valószínűleg az se, de jövő biztosan nincs. A játszótárs után sóvárgó, ügyetlenül és fantáziátlanul unatkozó unokák, dédunokák horrorisztikusan tudatlanok és senkinek sincs kedve változtatni ezen. Egyik vénségnek sincs mersze egy ekkora bukás tonnáit egy másik, ártatlanka generáció nyakába akasztani. Eltompult érzékekkel ténfereg, bambul minden öreg a tévéző tiszavirágok zizzent felhőjében. Az árván maradt fiatalok pedig nem sokáig bámészkodnak, hanem időben lelépnek. Meg sem próbálják a baljóslatú jövőt fürkészni, nem csatlakoznak a pépesített problémák mikrózásához, biztosan nem kémlelik a horizontot valamilyen plakát-hős ciki pózában, hacsak nem poénból, mert viccnek még elmegy. A közönséges magány a számukra természetes, csodálkozni való nincs, szelfikkel és kölcsönös megjelölésekkel lazítható, a keserűség apróra gyártott örömökkel izesíthető. YOLO. A művészet már csak egyéni túlélési kísérlet. A sportolás nem kevésbé. A tudományos kutatás szintén. A fedélközben tömegnyomor és helyhiány van, a várólista a kikötőknél is mélyebbre nyúlik a szeméthegyek közé. Szabadság nem létezik, szerelmet csak a hülye kockáztat, nem marad erő és kedv máshoz, mint az egyre véresebb és tömegesebb erőszakhoz. De. Amíg élünk nem késő. Beszélgessünk a szépséges jövőről, a szabadság és az igazságosság még soha nem látott, új látomásairól és csináljunk hozzá kedvet az előkapart emberségünkkel és az örömünkkel. x Márciusban az amerikai intervenció beéri Ukrajna nyugati részével és megegyezik Putyinnal Ukrajna felosztásában. Putyin fel akarja emelni a honfitársait, ezért felkarolja a tanulást, a művelődést és az önkormányzatiságot. Kína úgy dönt, hogy mégsem csinál mérgező sivatagot Ázsiából. Afrikában feloszlik a Boko Haram, a Közel-Keleten feloszlik az Iszlám Állam, a gyermekkatonákat élményfürdőkben és állatsimogatókban gyógyítják és Orbán Viktor őszintén megbánja az eddigi kormányzását, visszaadja titkos dobozkájából a szabadságot, a demokráciát, a köztársaságot és a közoktatás szekularizációját, sőt, Putyinhoz hasonlóan támogatni kezdi az önkormányzatiságot, majd rátesz még néhány lapáttal és gazdaságpolitikai elsőbbséget ad a szövetkezeti tulajdonnak és gazdálkodási formának. A kioltott életek és az elgonoszult évtizedek iszonyatos folyamát ugyan még Obama, Putyin és Orbán Viktor együtt sem tudják visszacsinálni, de megfékezik. Az emberiség - mint minden civilizált, kozmikus kultúra - beköltözik a bolygója felszíne alá, helyreállítja (engedi helyreállni) az élővilág épségét és gazdagságát, űrhajózni kezd és teremtőket teremt, imádja a melót, meditál a nembeli öregedés bonyodalmain, a magasabb dimenziók funkcióján és végtelenül szeret. blogika
4 Comments
hídavatás
18/1/2016 19:32:38
Khm. Nem káromkodásnak szántam, és nem is Önnek zsémbes uram, hanem válaszként a "The Future" táblára.
Reply
blogika
18/1/2016 19:33:08
Magyar nyelven már akkor is inkább ilyen táblákat "terveznek", amikor másutt még akad egy-két "The Future". Előrébb járunk és letisztultabbak vagyunk.
Reply
Geo
18/1/2016 19:46:23
Hogyan lehet elkerülni, hogy az emberiség visszaessen az ősközösségi - vagy annál is rosszabb - állapotába? Egy ilyen negatív szcenárió felvázolása valószínűleg mozgósító lenne.
Reply
blogika
18/1/2016 19:51:17
Nem egy disztópia hiányzik a legjobban.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|