Napjaink globális rendszerének lényege a kiszámított, eltervezett és súlyosbodó társadalmi igazságtalanság, a kasztosítás. A rendszerkritikának a modern rendiség és az újfasizmus helyett kell jobb társadalomszervezési megoldást mutatnia. A fasizmus, a kasztrendszer és a társadalmi szegregáció korábbi kritikái a szándékuk ellenére visszakanyarodtak a fasiszta célokhoz (pl. a liberális szociáldarwinizmus) vagy a fasiszta eszközökhöz (pl. szocialista machiavellizmus).
A fasizálódás gyorsan változik és egyre sikeresebben integrálja az antifasiszta (pl. vallásos, vagy liberális, vagy szocialista, vagy anarchista) ellenállást. A gondolkodás eszközeivel közreműködő rendszerkritkának újra és újra összegeznie-szintetizálnia kell a helyzetet és egyre átfogóbb kontextusban kell egyre szélesebb rálátást adnia a kiterjedő elidegenedésre. A rendszerkritika legnagyobb problémája, hogy bonyolult és utálatos. A rendszerkritikának egy módszerkritikával kell kezdenie, mert maga a tudományosság és a tudományos kritikusság is zsákutcába jutott. A racionalizmus értékválságát félresöprő értékelméleti irracionalizmus szándékosan is terjesztett és önmagától is virálisan terjedő kultusza sokkal könnyebb kitörési kísérletnek látszik, a növekvő válság egyre kevésbé türelmes, egyre kevésbé tájékozott, egyre kevésbé bölcs tömegeinek és hangadóinak a növekvő kétségbeesésében. Eljött a neoracionalizmus és a neofelvilágosodás kora. Új alapokra kell építeni a tudományosságot, a célkitűzést és a kritikusságot, hogy igazságosabb társadalmi rendszereket tudjunk kialakítani. Nincs más esélyünk a globális problémák és a globalizálódott irányítási válság idején. Ezzel a helyzettel függ össze a rendszerkritika második legnagyobb problémája, hogy a rendszerkritkai ellenségei szorgalmasabbak, mint a barátai és előbb végzik el az újra-alapozást, mint az arra hivatottak. A fasizálódás legfontosabb hadművelete, hogy kihasználja a racionalitás átfogalmazásának és az értékek átértékelésének égető időszerűségét, hogy bebetonozza és genetikussá mélyítse az irracionalitást, a tekintélyelvűséget és hatalompolitikát. Az összegző rendszerkritkának elsősorban egy új módszerre és új rendszerelméletre, másodsorban egy új rendszerre szükséges rámutatnia.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rendszerkritikai nehézségek Gondoskodó tömegek Merre van az előre? TGM a tintahal Az a harc volt a végső A jövő háborúi és forradalmai Csöndes forradalom... Neveléstechnika Kit érdekel a jövő? TGM a Vezér Ki hekkeli meg végre a Tömeget? Találkozási pont Egészséges hanyatlás A marxi értékelmélet kritikájához Forradalmi helyzet, elmélet... Egy "baloldali" szavazó A baloldaliság mítosza progresszió TÉMÁK:
All
RAKTÁR:
November 2016
|