Vélemény a kósza hírek alapján... x Rousseau mítikus kerítésépítőit nem számítva, minden idők legnagyobb és leggyorsabb privatizációját hajtotta végre a Szovjetunió 1992 és 1996 között. Saját szakembereinek a tiltakozását is félresöpörve, a ténylegesen kb. 105 trillió Rb nemzeti vagyont azonnal a kb. 1%-ában határozta meg és mint a sokkal könnyebben felvásárolható 1,5 trillió Rb-t osztotta szét "egyenlően" a szovjet elit úgy, hogy nagyjából 150 millió szovjet állampolgárnak (az újszülöttektől az aggastyánokig mindenkinek) adott fejenként egy 10 000 Rb-es tulajdonjegyet. Létrehoztak 168 db beruházási alapot (befektetés-kezelő irodát), amelyek valóságos vállalatok résztulajdonához (részvényszerzésekhez) rendelték a rájuk bízott, "kitöltetlen" tulajdonjegyeket. A szervezett orosz alvilág volt azonban a legaktívabb privatizáló és - pénzmosási-legalizálási céllal, illetve előrelátásból - egyszerűen felvásárolta az utcán a részvények 80%-át és a jegyzett tőke 55%-át. A szervezetlen, megosztott és nélkülöző kisemberek tulajdonjegye-részvénye önmagában egyébként is súlytalan volt gyakorlatilag, hiszen csak a részvények 10%-a felett kaphatott volna beleszólási jogot a "cége" döntéseibe és a megjelenés a legtöbb esetben még technikailag sem volt könnyű a gyakran késve megüzent és elérhetetlenül messze megrendezett részvényes közgyűléseken. A nép egyszerű és szervezetlen gyermeke tehát egy befektetés-kezelőre bízta a jogosultságát - ami után többnyire nem osztalékot kapott, hanem csak az értesítést, hogy maradéktalanul bukta a befektetést -, vagy inkább áron alúl elkótyavetyélte a tulajdonjegyeit az utcán egy helyi bűnözőnél, valamilyen bűncselekményből származó és szabadesésben inflálódó pénzecskéért cserébe. A szovjet népet hátbatámadó Szovjetunió A cégek értéke a frissen megvásárolt részvényeik értékével együtt meredeken zuhant. A volt szovjet vállalatoknak csupán az 5-10%-a volt képes (törekedett) nyereségre és osztalék fizetésére. A beavatott vezetők és jelentősebb tulajdonosok új cégekbe szervezték ki a használhatónak látszó értékeket avagy soha vissza nem fizetett hiteleket vettek fel a saját zsebükbe, de a céges értékek terhére, úgyhogy az eredetileg biztonságosnak látszó részvények is tömegesen buktak nullára, mert a mögöttük álló értéket tovább "privatizálta" egy sokkal szűkebb pártállami-alvilági kör. (A pártállam és a szervezett alvilág szoros és a legmagasabb szintig ható összefonódása - aminek a Galina Brezsnyeva kontinentális kirejedésű férfi-háremében egymásra talált gyapot- és gyémánt-maffia csak a legviccesebb és alig kilátszó csúcsa lett - már a brezsnyevi stagnálás idején világszerte borzongva emlegetett közhely volt.) A kommunista állami és pártvezetők hivatalos privatizációs retorikája, miszerint a részvényadásos társadalmi privatizációval egy erős, tulajdonosi középosztályt és a társadalom közvetlen, felelős tulajdonlását szükséges létrehozni pl. a vezetői-állampolgári felelőtlenségek és az antidemokratikus politizálások megállítására (a gazdaság modernizálása, versenyképessége és hatékonysága javára) totálisan csődöt mondott, mint ideológia és látványosan sikeres lett, mint manipuláció. A privatizáció és a liberalizálás nemhogy nem mentette meg az összeomló szovjet gazdaságot, hanem egyenesen gyorsította a szétesését és jelentősen súlyosbította a versenyképtelenségét. Középosztály helyett a szervezett alvilág, a titkosszolgálatok, a párt-, a nagyvállalati és az állami vezetők legyőzhetetlen oligarcháit és azok maffiaállamát hozták létre, mindennek az élén a privatizációt vezénylő Anatolij Csubajsz által kiválasztott és felemelt és a privatizációt "bebetonozó" Vlagyimir Putyinnal. Nem csoda, hogy mindenki hallgat erről az újabb, történelmi megbicsaklásról. Az önkritikátlanság minden verzióját sokkolja. Sokkolja a retusáló kommunistákat, a liberalizáló sznobokat, a korporációs megoldások fasisztáit, az "ártatlan Nyugat" támogatóit és "Putyin cár" rajongóit mind, általában mindenkit, aki fejlődés helyett valamilyen visszalépést ("helyreállítást") tervezget. Utálják a Szovjetunió valódi szétbontásnak az adatait és legyintenek a Szovjetunió összeomlását követő (1992-1996) katasztrófára - hiszen csak egy "lerágott csont" vagy az aktualitását veszített "tavalyi hó" -, hogy ne kelljen szembenézni ezzel a közös gyermekükkel vagy a tükörképükkel, az új orosz elit és politika valódi, (aljas és fenyegető, de nem túl intelligens) bűnöző természetével. A maffiacár birodalma Putyin magánvagyonát mostanra kb. 200 milliárd $-ra becsülik, ami nagyjából megfelel a második, a fegyveres szervezetek vezetőinek is koncot dobó, azokkal kiegyező (és jóval szűkebb) privatizációs hullám teljes nagyságának, amelyben és kezdetben ugyancsak 200 milliárd $ vagyont (77 db kohászati üzemet, 85 db gépgyárat, 66 db kőolaj- és gázipari céget és 65 db vegyigyárat) vásároltak fel egy addigra már összelopkodott 7,2 milliárd $-ért cserébe. (Nehogy azt higgyük, hogy az ipari méretű országrablás elkerülhető egy tekintélyuralmi rendszerben [pl. akár a magyar maffiaállam és Orbán Viktor kapcsolatrendszere részéről]. A feudális anarchia egy cicaharc az öldöklő maffiaháborúhoz képest, ha nem a kormány és nem a legfőbb vezető a legnagyobb zsivány. Az erő csak az erőből ért és kizárólag erőviszonyokban érzékeli és élvezi magát. A Szovjetunió szétrablása idején, csupán az újsághírek alapján, hetente minimum egy vagy inkább több üzletembert gyilkoltak meg a privatizációval kapcsolatban. A bűnözés és a hétköznapi életet elborító "civil" erőszak tombolása soha nem látott méreteket öltött. Csupán az ismerté vált bűncselekmények száma évi 2,8 millióra nőtt, ezen belül átlagosan 200 000 gazdasági bűncselekmény vált köztudottá évente, de mindez még a szakértők szerint is csak a jéghegy csúcsa. A túlterhelt rendőrség még úgy is bevallottan messze lemaradt a bűnözési hullámtól, hogy évente 12,5%-al javított a gazdasági bűncselekmények felderítésén. A társadalmi élet szinte valamennyi területe kriminalizálódott és "terrorizálódott". Oroszországban lett a legmagasabb az egy főre eső bűncselekmény az egész világon és Oroszországban ölték meg a legtöbb rendőrt évente. 1996-ban Kazahsztán 25-ször több hasis gyárt mint a világ összes többi hasis gyártója együttvéve. Az orosz Belügyminisztérium szerint Kb. 4000 főbb bűnözöi csoport osztota fel egymás között a volt Szovjetuniót. 1996-ra a szovjet vállalatok 66,7 %-a magántulajdonba került és a kb. 150 millió részvényesből már csak 40 millió maradt. A fekete gazdaság elérte a GDP 40%-át. A gazdasági bűnözés okozta (hivatalosan becsült) kár csupán 1996-ban 10 trillió Rb. A szervezett bűnözés kezére került a kereskedelmi hálózat 66%-a, a vállalkozók 40%-a, köztük 400 bank, 47 tőzsde és kb. 1500 állami vállalat. A szervezett bűnözés az illegális jövedelmeinek kb. a felét költötte az állami szervek korrumpálására (szemben a korruptságáról nevezetes brezsnyevi korszakkal, amikor ez az arány még csak kb. egyharmad volt). Putyin rozsdamentes népszerűségének legfőbb titka - a kőolaj világpiaci drágasága és a petrodollárok áradása mellett - a privatizációs terror, a társadalmi kivérzés, a szélsőséges nyomorúság és a létbizonytalanság okozta sokk, valamint az örök hála, amit a fizetések kifizetése és a privatizáló bandák elcsendesülése iránt érez minden "muzsik". Putyin személyi kultusza és a bűnözőcárok luxus élete csekélyke védelmi pénznek látszik ahhoz az isszonyathoz képest, hogy az alvilág urai az utcán unatkoznak és szórakoznak mások közvetlen gyötrésével és gyilkolásával, úgyhogy továbbra is örömmel megfizeti ezt az apróságot az orosz maffiától és a nélkülözéstől rettegő orosz társadalom. A közhiedelemmel ellentétben Putyin nem az orosz alvilágot állította le, hanem éppen a privatizáció felülvizsgálati kísérletét és a vonatkozó nyomozásokat, és pláne nem csinált semmit vissza belőle, hanem az élére állt és a fegyveres szolgálatok (a "szilovikok") maradék tekintélyével (áruló csatlakozásával) eladta az orosz népnek a maffiát, mint nemzeti érdeket. Putyin nem fékezte meg a szervezett orosz alvilágot, hanem feltuningolta és sínre rakta. Putyin a maga vitathatatlan "szakértelmét" a szervezett orosz bűnözés átszervezésében csillogtatta. (Mindez természetesen nem sikerülhetett volna a tömegkommunikáció teljes kisajátítása, az alig leplezett választási csalások és pl. az oligarchák után nyomozó újságírók szisztematikus likvidálása nélkül.) A Szovjetunió felszámolása során a fejlett országokban is növekvő állami szerepvállalással ellentétes irányba próbált menekülni az orosz gazdaság. A leszegényedett és a maffia eszközévé korcsosodott állam még annyi pénzt sem tudott/akart költeni az iskoláztatásra (az iskolarendszer valemennyi szintjére), az egészségügyre, az infrastruktúra fejlesztésére és általában bármilyen közcélra, hogy ezek a rendszerek legalább a szovjet idők színvonalán működőképesek maradjanak és ne zárjanak be, ne roskadjanak össze. A privatizáció nyomán az ipari termelés 50%-al zuhant vissza (súlyosabban mint a nagy világgazdasági válság idején bárhol). A tudományigényes ágazatokban 80%-os lett a visszaesés. Új terméket csak a cégek 5 %-a hozott létre és új technológiát csak a cégek 5% -a vezetett be. A mezőgazdaság 35%-ot zuhant, egészen az 1950-es évek színvonalára. A vetésterület és az állatállomány harmadával, felével csökkent, miközben a gigantikus és kielégítetlen kereslet ellenére a mezőgazdasági vállalatok 75%-a veszteséges lett. De gyakorlatilag minden gazdasági ágazatban példátlan a hanyatlás. Ivan M. German orosz közgadászprofeszor privatizáció-elemzése hivatkozik John Ross brit parlamenti tanácsadó 1994-es, megdöbbentő észrevételére: „Az elmúlt két év alatt Oroszország erőteljesen megnövelte az energiahordozók és a fémek kivitelét. Emellett azonban mind az energiahordozókból, mind a fémekből egyre kevesebbet termelnek az országban. Minek a rovására lehet növelni az exportot? A hazai ipari ágazatok ellátása terhére. Az export növekedett, de a belőle származó jövedelmek csökkentek. Természetesen mi magunk törtük le az árakat. Most a Nyugat megkímélheti saját kőolaj-, szén- és fémlelőhelyeit. Ezek úgy nyugszanak, mintha a bankban lennének. És amikor Oroszország tartalékai kimerülnek, akkor ... Ez a tőke Oroszországból való kiáramlásának első formája. A második forma: az eltulajdonított pénz, havonta mintegy 2 milliárd dollár, Nyugatra kerülése. Ezeket a nyugati iparba fektetik be. Oroszország veszteségeket szenved, méghozzá hatalmas mértékben. Az ország egész eddigi történetének legnagyobb ipari csődjét éli át. Gyakorlatilag békeidőben ez az ipari gazdaság legnagyobb összeomlása, amely valaha is végbement a történelem során...” Putyin 1999-ben veszi át a főhatalmat, éppen azután nem sokkal, hogy 20 milliós éhségtüntetésig jutott a Szovjetunió utódállama, az orosz csatlósokat megszervező Független Államok Közössége (amiből Grúzia kilépett és aminek az alapokmányát egyetlen Ukrán vezetés sem (!) volt hajlandó aláírni). Éppen Putyin hatalomátvételétől kezdődően, soha nem látott mértékben, a hétszeresére drágul a kőolaj a világpiacon, amire Putyin a privatizált orosz kőolajkereskedelem reprivatizálásával (államosításával) reagál és az államkincstárba visszairányított petrodollárokból úgy van lehetősége látványosan konszolidálni az orosz "energetikai szuperhatalom" gazdaságát, a társadalmi békéjét, hogy közben csökkenti a profit megadóztatását, javítja az életszínvonalat és a statisztikáik szerint, 2011-re megáll a közel hat évtizede tartó népességcsökkenés. (Az orosz GDP tekintélyt parancsoló növekedése már Putyint megelőzően és az ő döntéseitől függetlenül megindul az 1998-as világválság után [az olajár növekedés megkezdődésével] és később is alapvetően az orosz irányítástól függetlenül, a kőolaj ára szerint hullámzik. 2012-es ENSZ adat szerint ismét fogyásnak indult Oroszország népessége.) Ki győzte le a Szovjetuniót? A szovjetrendszert nem győzte le senki. Önmagában és önmagától szakadt be és roskadt össze. Sem az űrfegyverkezési verseny, sem a rúbel elleni támadás, sem az olajár manipulálása, sem az orosz alvilág CIA részéről elkövetett, nagyvonalú kisegítése, semmilyen külső hatalom, semmi sem volt képes megroppantani a Szovjetuniót, kizárólag ő maga tudta előállítani az őt felszámoló pokoli erőt. A mai napig büszkén vigasztalják magukat a kommunisták egy viccel, miszerint "a szakértelem csak egy kommunista trükk", pedig a szovjetrendszer odítóan nem becsülte, sőt sorvasztotta a szakértelmet. A személyes lojalitás még a tetszőlegesen kiforgatott dogmatikai lojalitást is megelőzte, nemhogy a szakértelmet. (A "putyinizmus" és az "orbanizmus" ebből a szempontból is egy töretlen folytatása ennek a hagyománynak.) A legfontosabb terveket és döntéseket (a legfontosabb beruházásokat és/vagy a nevelési-művelődési célokat) a saját, önző, hatalomtechnikai szükségletei szerint határozta meg az uralkodó kapcsolatrendszer. Nem kivételesen, hanem szisztematikusan likvidálták a valódi vitatkozókat és a természetesen feltörő kreativitás tömegesen és rendszeresen zátonyra futott az igazgatás féltékenységén, alibizésén és lustaságán. A rendszer logikáját túlélő (művészeti és tudományos) szakértelem világraszóló (ideológiáktól függetlenül is eltakarhatatlan) sikereiről nyílt titok volt, hogy csak a kivételes hősiesség és a vak szerencse rendkívüli "balesetei". A szovjetrendszer hétköznapjai a túlcsordulásig teltek a szakmaiság félresöprésének a rémtörténeteivel, a "jó kapcsolatokkal" ügyeskedés cinkos megbecsülésével, a teljes rendszer irgalmatlan nehézkességével és csikorgásával és a könnyfakasztóan röhejes, hétköznapi abszurditásokkal. (Pl. Schmittelő Pál szakmaisága kiválóan illusztrálja a kádárkori és az orbánkori vezetés szoros rokonságát ezen a területen.) Hiába a népművelés ragyogónak látszó statisztikája, az analfabetizmus átmeneti és részleges felszámolása, ha az olvasni és írni megtanított élőlény nem olvashatott és nem írhatott szabadon és kreatívan, mert szigorúan megbüntették. Milliók számára lett hozzáférhető a klasszikusok egy cenzúrázott köre, de nyíltan és kolletívan senki sem vonhatott le azokból más következtetést, senki sem vitathatta másként, mint a hivatalos verzió. A Szovjetunió eleve kritikus szakemberhiánnyal és lojalitás-mániával kezdte a pályafutását, majd megfélemlítéssel és mennyiséggel igyekezett minőséget elérni. A második világháború vértengeréből kimászó (a győzelem megszervezésésére és kiaknázására azonban minden szempontból képtelen) sztálinizmus annyira alkalmatlan igazgatási rendszer volt, hogy az már a tekintélyuralmi Szovjetunióban is tűrhetetlenné vált hatalomtechnikailag. A demokratizálást azonban mégsem engedhették meg és egy minimális vezetéstechnikai korrekció után, a "hruscsovi" korszerűsítési kísérlet néhány éve belefulladt a "brezsnyevi" stagnálás, korrupció, urizálás és kontraszelekció - álatalában a brezsnyevi hatalomtechnika - alvilági évtizedeibe. A Szovjetuniót a tekintélyuralmi rendszerek logikájából következő korrupció és szakszerűtlenség játszotta át a szervezett alvilág "hatalomértő" kezeibe. A korrupt rendszer kontraszelekciója, önzése, szakszerűtlensége, ordítóan rossz "tervgazdálkodása" és rugalmatlansága vezetett a természeti kincsekben gazdag Szovjetunió nagyon alacsony termelékenységgel és magas pazarlással művelt (stagnáló) gazdálkodásához, a globális túlterjeszkedéséhez és a magát a külföld tőkének kiszolgáltató deviza-éhségéhez. A totális összeomlás előtti utolsó pillanatokban, maga a Szovjetunió vezetése árulta el a szovjet népet és maga a Szovjetunió szervezte-segítette a kelet-európai pártvezetők, titkosszolgálatok és állami vagy vállalati vezetők kollektív "privatizációját" és népárulását. A süllyedő hajó kapitánysága minden számottevő és mozdítható értéket magához vett, kifosztotta még az utasok és a szállítmányok poggyászterét is, majd elsőként hagyta el a süllyedő roncsot, a fedélközbe zárt rabszolgák millióit hagyva maga mögött. Komplett országokat vettek át "szocialista megőrzésre", ahogyan az őket vigyorogva-vihogva elismerő, jól szórakozva csettintgető, hibbant publikum a 8-as fémcsavarokat, a csirketápot és a gémkapcsokat mentette haza (a lezárt fedélközbe!) tonnaszámra. Maga a szovjethatalom választott a saját hatáskörében egy új, egyszerűbb és hatékonyabb hatalomtechnikát a maffiaállam kialakításával, anélkül, hogy erre bárki rá tudta volna kényszeríteni kívűlről. A szovjetországok "elitje" a gorbacsovi "peresztrojka" privatizálását választotta a gorbacsovi "glasznoszty" hatalommegosztása nélkül. A Szovjetunió kontinentális visszaszorulása és a NATO globális előre nyomulása legfőképpen nem a NATO ügyességének köszönhető, hanem annak, hogy a kilencvenes évek első felében könyörtelen belső marakodással töltötte minden idejét és energiáját a szervezett bűnözéssel összefonodótt, volt szovjet elit (a gazdasági, állami és pártvezetők köre). Az önmagát nemzeti burzsoáziává kinevező nemzeti maffia népellenessége és hazaárulása vezetett oda, hogy Oroszország népesedési, műveltségi és gazdasági kilátásai talán még soha nem voltak ennyivel gyengébbek, mint a konkurenciáé. Oroszország még az EU-nál és Németországnál is gyengébben van jelen más kontinenseken, az USA erőfölénye minden területen nőtt és Szibéria egyre inkább Kínához kötődik gazdasságilag és kultúrálisan és egyre kevésbé Oroszországhoz. A putyini maffiaállam csak úgy volt képes az új tulajdonosi kör árulását és hatalomátvételét konszolidálni, hogy súlyosbította a kontraszelektív és kontraproduktív tekintélyuralom korruptságát és alkalmatlanságát, ahogyan ez a minden titkolódzásukon és statisztika-hamisításukon is átlátszó és a nemzetközileg is észrevehető vállalkozásaikból kicsúfoskodik (pl. egy különösen "költséghatékony" olimpiai játék visszaélései, vagy az orosz energiaipar kiugró, csak a kínaihoz mérhetően környezetromboló-pazarló üzemeltetése). (Az orosz csúszópénz befolyása a nemzetközi szervezeteket is megmérgező korrupció egyik elsődleges forrása. A nyugati partenerek, akiket ügyesen megtalál magának, kb. annyira "progressszívek", mint pl. Berlusconi, a "Mici", a FIFA vagy a neonáci mozgalmak.) A világtörténelem legnagyobb értékre elkövetett rablását és hazaárulását próbálja stabilizálni katonai eszközökkel az orosz maffia Putyinja a Kaukázusban a kaukázusi maffia ellen és Ukrajnában az ukrán maffia ellen, a mindenféle alvilági konkurencia ellen általában. A neonáci szimpatizáns ukrán maffia nem fogadta el az orosz maffia berendezkedési kísérletét Ukrajnában és még azelőtt szakított az amúgy neonácikat támogató orosz maffiával, mielőtt az sikeresen felszámolta volna őket. Az orosz maffiaállammal nem szomszédos, magyar maffiaállam még nem érzékeli az orosz maffiaállam lankadatlan nyomulásából fakadó fájdalmakat, de az ukrán maffiaállamnak elkerülhetetlenül kérnie és fogadnia kell a középosztályokkal temperált és kifinomultabb NATO bűnözők tolakodó intervencióját, hogy megvédhessék a saját "privatizációjukat" Putyin baráti körének "privatizációjától". Az ukrajnai háború egy népek életével játszott maffiaháború. A másként közveszélyes NATO persze nem kevesebbet kockáztatott egy szájtátással és kimaradással, mint a maffiaháború kiterjedését és a maffiaállmok globálisan is ütőképessé váló összefogásának a kiterjesztését és helyreállítását a volt szovjetblokk teljes területén - ahogyan pl. ez Magyarországon is bekövetkezett -, majd azon túl is, akár valamennyi kontinensen. x Mindehhez nincs több köze az alibiként hivatkozott marxizmus hibáinak és erényeinek, mint pl. a legalább olyan mélyen ható és reflektálatlanul is keresztény gyökerek hibáinak és erényeinek. Miként a hatalommániás katolicizmus kifejezett távolodás a kereszténységtől és miként a racionalizmus és a felvilágosodás képtelen volt hatalomra jutni a polgári forradalmakban, ugyanúgy pl. a marxizmus is lemaradt a szovjetrendszer működtetéséről. Csakhogy nem az eszmékért érdemes aggódni, hanem azokért az értékekért, amelyekért az eszmék is aggódnak és amelyeket ezek az ügyetlen eszmék csak annyira tökéletlenül közelítenek meg és tapogatnak ki. De a maffiacár sztorija tipikusan nem az értékekről szól, hanem az erőről és az erő kultuszáról. blogika
27 Comments
nyúlürege
18/1/2016 21:00:39
***** nagyon jó összefoglalás - legalábbis nekem tudatlannak.
Reply
blogika
18/1/2016 21:01:10
Fontos "mellékszál", nagyon köszönöm.
Reply
blogika
18/1/2016 21:01:45
Putyin dollár százmilliókkal tömi az orosz ortodox egyházat, hivatalosá tette az egyházi ünnepeket - a személyi kultuszához tartozik tehát, hogy a teljes orosz ortodox egyház a putyinizmus mellett agitál -, "egyszóval" "újjászületett Jézusban". A hírhedten "antikrisztusi" KGB-s múltja egyáltalán nem játszik. Egyébként az orosz ortodox egyház korábbi vezetője (II. Alekszej) "Feketerigó" fedőnéven aktív KGB ügynök volt, közvetve Putyin beosztottja-alkalmazottja. Csak a halála után, 2009-ben állították Kirill metropolitát az orosz ortodoxia élére és a nyugati elemzők (pl. David Satter) szerint nagyon nagy valószínűséggel Kirill-nek még mindig van egy másodállása (főállása?) az FSZB-nél, mert korábban ő is KGB ügynök volt, dokumentáltan. Putyin "páli fordulatának" legfőbb agit-propagátora napjainkban maga Kirill főatya.
blogika
18/1/2016 21:02:49
ha majd orosz maffia leszek
Reply
aLEx
18/1/2016 21:03:10
Kedves Blogika! Ezt érdemes volt elolvasni! Ilyen jó összefoglalással a szovjet rendszer összeomlásáról és Oroszország azt követően megélt fejlődéséről ezidáig még nem olvastam.
Reply
blogika
18/1/2016 21:03:45
Tudom, hogy ciki ez a blog, ciki nálam kommentelni és az itteni írások esetleges elismerése inkább szarkazmus. Ravaszkodva próbálok úgy tenni mégis, mintha a pozitív komment is volna annyira őszinte, mint a sokkal jellemzőbb rágalmazások és az útszéli sértegetések. A szerintem komoly téma/probléma érdekében naivitás nélkül, de köszönettel újra és újra belemegyek a "játékba".
Reply
pietnik
18/1/2016 21:04:19
Honnét szedte,honnét?!
Reply
blogika
18/1/2016 21:05:05
Sokan hiszik, hogy nem a tettek számítanak, hanem a származás. Ők pl. rasszisták.
aLEx
18/1/2016 21:05:43
Köszönöm a választ! Bevallom, hogy magánemberként egészen megrettentem, amikor az orosz maffia a magánéletemben kopogtatott. Ezt úgy reagáltam le, hogy teljesen kizártam magamból az érdeklődést is az oroszországi változások iránt. Valószínűleg hiba volt... Hiszen fontos volna érteni, hogy mi zajlik a világban.
Reply
blogika
18/1/2016 21:06:13
A rendszerváltásban nem "kialakult" ("létrejött"), hanem átalakult egy létező, politikailag is szervezett bűnözői hálózat Magyarországon is. A hatalmas vagyonok egyáltalán nem legális tevékenységgel jöttek létre. Tényszerűen és logikailag sem, hiszen a szovjetrendszer törvényei valamennyi szovjetországban eleve lehetetlenné próbálták tenni a különösen nagy jövedelem és vagyonkülönbségeket. A kapcsolati tőkével elkövetett szisztémás visszaélés mellett a fekete és a szürke gazdaságban felhalmozott pénztőkének is döntő szerepe volt a privatizáció megdöbbentő aszimmetriájában és a nép kisemmizésében.
Reply
blogika
18/1/2016 21:06:45
A börtönkultúra, az alvilágrend és bűnözői szemlélet uralkodóvá válása egy szintén nagyon fontos "mellékszál" (kultúrharc) az egész történeten belül és az alvilági-utcai stílussal megfertőzött zombik még a blogterekben is tömegesen kóvályognak.
blogika
18/1/2016 21:07:59
Akiket fájóan érint az orosz privatizáció és az orosz maffiaállam kritikája, azok az ovodás "spicli" trükkjét veszik elő az eltereléshez, "jó, jó, de más is csinálta és még többet". Az Orbán kormány felkutatta az euórpai jogrend maradék szégyeneit (bőven akad) és rájuk mutogatva (máskor büszkélkedve) bevezette és gyarapította a máshol kivezetés előtt álló és fogyatkozó szabadságtiprási megoldásokat. A bűnözők és elnyomók háborújában az egyik bűnöző/elnyomó szörnytettei nem tisztázzák és mentesítik a másik bűnöző/elnyomó szörnytetteit, hacsak azt nem akarja állítani valaki - de akkor ezt kellett volna állítania - hogy kizárólag vagy lényegében csak az egyik oldal rossz, a másik csak derekasan védekezik. A CIA bűnei - túl sok van - nem mentik a KGB/FSZB bűneit és viszont. Ilyesmire még utalni és ennek még a halvány látszatát sugallmazni is butaság.
Reply
blogika
18/1/2016 21:08:31
Akkor sem érdemes hamisan tanuskodni, hazudni, csalni és handabandázni, ha a lényeget érintően igazunk van. Persze, ha nincs igazunk és ebből sejtünk is valamit, akkor nincs más esélyünk csak a vagdalkozás.
Reply
blogika
18/1/2016 21:09:09
Tipikus "hamis zászlós" művelet ostobán és visszataszító modorban szidni valamit. Sokaknak és ráadásul az értékesebbeknek csinál kedvet a szidott dologhoz.
blogika
18/1/2016 21:09:50
A kummunisták rendszere soha nem létezett a kommunisták nélkül. A kommunista rendszerekben rangsora volt a kommunistáknak aszerint, hogy ki mondja meg a másikról, hogy ki az igazi kommunista. A sor élén állók rabolták ki a kommunista rendszerekből a javak javát. A kommunista rendszer soha nem volt igazságos és még okos sem, mert önként, sőt erőszakosan azt állította elő önmagából, amit. Hiába kezdenék újra pl. Kölnben, Párizsban, Londonban vagy Szentpéterváron, ismét hatalmi harcba fulladna az egész. Könnyen lehet, hogy több kommunistát öltek meg az egymással acsarkodó és egymásra féltékeny kommunisták, mint az ellenségeik együtvéve. Bármelyik kommunista fanatikus felkiállthat, hogy "aki nem jól csinálta, az nem is kommunista és csak az a kommunista, akire én mondom", de ez gyermeteg megoldás és nem vezet előrébb. Nem bírja felismerni a szisztémás problémákat és alaptalanul nevezi ki magát mértékadó kommunistának (minél tapasztalatlanabb és vagdalkozóbb, annál könnyebben). A rendszerváltás kritikája azért marad el, mert a kapitalizáló csalók behúzódhatnak a kapitalizmus-kritika önkiritikátlansága mögé.
blogika
18/1/2016 21:10:55
Kézenfekvő, hogy vannak különbségek a szovjet-blokk országainak a privatizációi között, de mindegyikben döntő szerephez jutott az orosz privatizátorok (szovjet-rendszercsődnek köszönhető) áttörése az állami és pártvezetésen belül, a tőlük kapott (pl. kelet-európai pártvezetéseknek adott és ott is a privatizátorok javára egyensúlybontó) "zöld" jelzés, valamint az illegálisan felhalmozott tőke bevonása-beömlése a gazdaságba a privatizáción keresztül - gazdaságilag, politikailag és kultúrálisan is katasztrofális (a jövőre nézve végzetes) következménnyel. Szerintem a sikeresebb kelet-európaiaknak és pl. a balti utódállamoknak sem emberiek a kilátásaik, de ezt csak a kapitalizmusra jellemző jövedelem-eloszlás logikája alapján hiszem, valójában konkrétan meg kellene vizsgálni az egyes országok szegregációs tendenciáit. A burkolt és nem exportált belső igazságtalanság még a feudális jellegű vagy egyenesen "családi-törzsi" arab "olaj-paradicsomokban" is nyilvánvaló, ahol pedig szinte mindenkinek "bőven dől a lé". Nem csak arról van szó, hogy a pénz nem minden, hanem legfőképpen arról, hogy merre halad tovább az emberiség és miféle társadalmi sportszerűségre neveli a következő generációkat.
blogika
18/1/2016 21:11:37
A szocializmust nepotizmus jellemezte. Erről rengeteg tanulmány született már akkoriban és nyílt - sajnos a kínjában elviccelt - titok volt mindenki előtt. Minden szinten általános volt a teljesen közönséges lopás, csempészet és a korrupció. Tudomásul veszem, hogy Ön ezt tagadja vagy nem látja ebben a legmagasabb szintig vezető és politikailag is aktív (pl. a privatizációt kikényszerítő) szervezett bűnözést, de - elnézést, de nyilvánvalóan önkényesen és elbágyadva - most nem megyek bele az ennyire életidegen "narrációk" megbeszélgetésébe. Szerintem olyan evidenciákról van szó, amivel kapcsolatban inkább az ellenkezője volna "vádemelés" és azt volna szükséges bizonyítani. Kérem, hogy ne a putyinizmusról szóló bejegyzésemnél várja tőlem a kádári nepotizmus kimerítő adatolását és leírását, ha már pl. Moldova György könyvei sem rémlenek.
blogika
18/1/2016 21:12:10
A FIDESZ-KDNP második kormánya és puccsa előtt csak maffia volt, de nem volt még tényleges maffiakormány, mert a törvények és az eliten belül valóságosan működő ellensúlyok (amivel a FIDESZ-KDNP már az ellenzékben is maximálisan visszaélt pl. a legfőbb ügyész felhasználásával) megakadályozták ezt. Tendenciózusan haladt a magyar szerevezett bűnözés a maffiaállam felé, de csak a puccs segítségével érte el azt.
blogika
18/1/2016 21:12:48
Hát persze. Nyilvánvalóan nem érdeke az FSZB-nek és köze sincs egy EU-t megpuccsoló és az USA-tól eltávolító politikának a NATO-tól való megvédéséhez és nem fog ezért ismeretlen ügynök keveredni a "cigány-gyilkosságokba" és ha kiderülne, hogy az MSZP egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb bázisát jelentő MAL-t szabotázzsal juttaták a FIDESZ-KDNP kezére, akkor az becsületes nyilvánosságot kapna. Az atlantisták szisztematikus gazdasági-jogi bekerítésének, ellehetetlenítésének - aminek a Simicska elleni leszámolás csak egy utolsó mozzanata - biztosan semmi köze a gázbiznisszel fizető és a MOL-on keresztül a horvátországi gázkikötőre (valójában az EU-val szembeni gázmonopólium bebiztosítására) vadászó, orosz maffiaállam befolyásához.
blogika
18/1/2016 21:14:47
Az orosz maffia csak Putyin, a magyar maffia csak Orbán uralmával tudta megszervezni a maffiaállamot. Hogy kerül ide egy "kádári maffiaállam" vitatása? Kádár idejében - bár a jogállamiság machiavellisztikusan átlépett eszköze volt a politikának - a jelentős politikai ellensúlyok és a magántulajdon jelentős korlátozása is erősen megfékezte a politikailag is szervezett és rendszerjellemző bűnözést. A létrehozott szocializmus korruptsága nem vicc és nem kicsiny. Ha tagadja ennek a rendszerjellemzőnek a létezését, akkor nemcsak a bejegyzésemből nem értette meg az egyik lényeget, hanem ugyanúgy nem érti a mindent átitató protekciózás, korruptság, umbulda, csencselés és csalás politikailag védett és a legmagasabb szintig érő hálózatának kommunista elveket kiforgató súlyos logikusságát és jelentősét, ahogyan a liberálisok sem hajlandók észrevenni a jogegyenlőség kapitalista kiforgatását és végzetes hiányosságait.
blogika
18/1/2016 21:15:39
Kommunista az, aki annak nevezi magát és a kommunizmust jellemzi, hogy ki nevezi magát kommunistának, ugyanúgy mint az összes többi ideológia és vallás esetében. Ráadásul a kommunista mozgalmakban rangsora volt annak, hogy kinek van több joga megmondani, hogy ki a kommunista és pont azok árulták el a tökéletlen eszmét, akiknek a legtöbb joguk volt ömagukat nevezni a legjobb kommunistáknak. A kommunista ideológia értelmezése-olvasata sem egyértelmű és meg is ölték egymást a kommunisták, mert kommunistábbnak gondolták magukat a másikkal szemben, akitől megtagadták, hogy kommunista volna, hiába esküdözött még a halál árnyékában is. Nincs általánosan elfogadott (csupán politikailag manipulált) definíció a "kommunistára" és abból is sokféle verziót hoztak létre. Nem teljesen relativisztikus, de mégis bűnösen és sumák módon homályos a "kommunistázás" abból a célból, hogy progresszív kritika és önkritika helyett rendszeresen kivételt képeznek minden komolyabb és kifogásolandó jelenségből és vagy nem kifogásolnak semmi lényegeset vagy az egészet félredobják a kapitalizmus-kritika félredobásáért. A kommunisták és az antikommunisták ugyanabban a ködösítésben és zavarosban halászgatnak-vadászgatnak-gyűjtögetnek. Ha mégis létrehozna valaki egy logikusnak és elvszerűnek szánt meghatározást, vagy nem felelne meg neki valóságos emberi lény, vagy mégsem küszöbölhetné ki az emberi gyarlóságok és butaságok jelentős szerepét. A kommunisták sem idelizálhatók és ha lett volna különös erényük, akkor az a valódi és nem megjátszott, ritualizált önkritikájuk lett volna, mindenekelőtt pl. a sportszerűségre és a szabadságra nevelés, a demokratizálás és az önkormányzatiság érdekében. Az elfogultság emberi gyarlóság, de a kivételezés bármilyen formája ellehetleníti a valódi rendszerkritikát és a tényleges fejlődést. A nepotista és a paternalista nem kommunista? Amikor megérti valaki, hogy miként következett a kommunizmus történetileg konkrét elveiből (fejletlenségéből) szükségszerűen a nepotizmus és a patermalizmus kibontakozása, akkor lesz képes - nem újra és újra előállítani, hanem - meghaladni azt, akárminek is nevezi az újabb eszmét.
blogika
18/1/2016 21:16:11
A maffiánál felhalmozott tőke privatizációra alkalmas nagyáságát maga a maffia intézte úgy, hogy a privatizációs esélyeket ahhoz a tőkemennyiséghez méretezte, amelyiknek a birtokában volt és ami fényévekre kiválasztotta és helyzetbe hozta a közönséges kisemberek tömegéből. Még a külföldi tőke bevonását is csak ezeknek a belső felhalmozásoknak a belföldi monopóliuma és befolyása tudta "eszközölni" és "kanalizálni". A magántőke attól lett számottevő, hogy a látszólag konfekciós privatizációt valójában testre szabták. Sajnálom, hogy magamat vagyok kénytelen ismételni. Ezzel, az "elégséges tőkeállomány" manipulálással kezdődik már a bejegyzésem is, amit állítólag figyelmesen elolvasott és megértett.
blogika
18/1/2016 21:17:22
Továbbra sem a maffiaháború valamelyik gyilkos bűnbandájának a "jogosultságát" és "mentségét" hangsúlyozom, hanem a tényleges áldozatok, a kisemberek tömegeinek (a "járulékos veszteség", a "járulékos vesztesek") kiszolgáltatottságát és tragédiáját. Az ukrán maffia (NATO bíztatásra és NATO támogatással) megbuktatta az orosz maffia bábkormányát. Még az is lehet, hogy az ukrán maffia kormánya nettó NATO-bábkormánnyá süllyed/süllyedt. Az orosz maffia azonban a véres kormány-puccs ezerszeresénél is véresebb, totális háborút indított, szított, robbantott, hogy közvetlenül és területileg is visszafoglalja Ukrajna kincseit, amit örökké és kizárólag a magáénak tekint. Egyik oldal se törekszik semmilyen egyensúlyra, bár kezdettől fogva lehetett egy titkos "megállapodás" Ukrajna felosztásáról (amibe még Mariupol is bele fog tartozni) és a katonák kölcsönös mészároltatása csak egy iszonyatos színjéték a bűbandák és a nemzetközi katonai szövetségek között. De Putyin étvágya megnőhetett evés közben és lehet, hogy már nem akar megállni Kelet-Ukrajnában, tovább önti a legkorszerűbb fegyverek tömegét a hadszíntérre és nem állítja le a saját zsebre játszott "vérszivattyút". (Ukrajna fegyverzete sokkal gyengébb és a NATO - valószínűleg a békés gyarmatosítás szándéka miatt - eddig (sokáig) nem öntött Ukrajnába korszerű fegyvereket, pedig vereséghez vezetett. Az UKrán hadsereg egyértelműen a NATO-segítség elmaradását (a NATO "árulását",, "gyávaságát") hibáztatja a legutóbbi vereségért. A NATO a helyi, nemzeti, ukrán erők (maga az ukrán maffia) többségére támaszkodva és azokkal együttműködve próbált befolyást és poziciót szerezni az Ukrán kincsekhez és nem bármi áron, mint az orosz maffia).
blogika
18/1/2016 21:18:01
Ukrajnában nem a Nyugat ereje lépett fel elsőként és a putyinizmus nem ellenerőt próbál képezni (mint akit váratlanul megütöttek hátulról miközben a szomszédjánál lopkodott), hanem a putyinizmus ütött elsőként, amikor még Ukrajnában uralkodva leigázta, kizsákmányolta és rövid gáz-pórázon rángatta az ukránokat. Putyin ütött először, Putyin hazudott először az FSZB provokátorok és az orosz hadsereg álruhás beküldésével és az összes békemegállapodást, amit ő maga írt alá, ő szegi meg elsőként és folytatólagosan. Nagyon valószínű, hogy a NATO intervenció csak azért nem süllyed idáig, mert nem volt/nincs rászorulva, hiszen megnyerné a békét és a fegyverszünetet. Ezért nem engedi, nem engedheti Putyin, hogy a háború leálljon. Az Ukrán targédia nem a NATO-val kezdődött, hanem Putyinnal és éppen ez hozta helyzetbe a NATO hiénákat, éppen ez riasztotta még azokat a nyugati erőket is, akik a békés eszközeiknek köszönhető magabiztosságukban csak békét szeretnének és elképedtek az orosz maffia néma, de erőszakos nyugatra nyomulásán (Ukrajnán keresztül és pl. Magyarországon vagy Ausztriában).
blogika
18/1/2016 21:19:00
A létezett szocializmusokban a közéletnek (és pláne a gazdaságnak) egyetlen pillanata és vonatkozása sem volt, amit ne hálózott volna be totálisan a korrupció és protekcionizmus. A kisember csak a kisstílű csalásokba botlott bele közvetlenül és nem sok fogalma volt a kapcsolati tőke (és a tényleges hatalom) folyamatos (eredeti) felhalmozásáról, amit a részben a helyzeti vissszaélések, részben a jelentős, de illegális pénzek segítségével hajtottak végre. A kiválasztottak által megcélzott és gondosan eltakart, privilegizált luxus fogyasztás akkor is privilegizált luxus volt, ha nem magántulajdonként sajátította ki az elit. De nem az erősen kasztosított fogyasztáson van a hangsúly, hanem a hatalom természetén, a hatalomtechnikán és a hatalomkoncentráláson.
blogika
18/1/2016 21:19:45
A "jegyűzérkedés" nem volt bűncselekmény, mert semmi sem szabályozta, hogy a pénztáros kinek hogyan ne tehesse félre informálisan a jegyeket, a becsületes (de pl. ismeretelen) vásárlók és megrendelők rovására. Ön nem látja az összefüggést az ilyen sportszerűtlenségek általánosan jellemző kultúrája és a totális társadalmi bizalmatlanság (politikai hiteltelenség, bizalomvesztés, apolitikusság és "infantilizáció") között. Hiába mosolyog kedvesen Pavlovna néni, valójában az össznépi korrupció ékes példája szegény és valószínűleg végtelenül szorongott (titkon vagy nyíltan), hogy így próbált elfogadottságot és minimális hatalmat gründolni magának. (Semmi szükség nem lett volna a "megoldó Pavlova nénikre" a "okozó Pavlova nénik" nélkül, hiszen bárki megvehette volna a jegyeket a pénztárban.) Az össznépi korrupció nem mellékes, hanem az egyik legfőbb tényezője, társadalmi-kultúrális pillére az egész szocializmusban szervezett alvilágnak, nem mellesleg az a dzsungel, amelyben a kapitális példányok is könnyedén rejtőzködhettek.
blogika
18/1/2016 21:20:24
A rendszerváltó elit tényszerűen kommunistának nevezte magát és élvezte ennek minden előnyét amíg lehetett, ahogyan Putyin is, majd "megvilágosodtak". A kommunisták árulása vagy "fejlődése" (nem fejlődés) a kommunista mozgalom szerves, fontos és tanulságos része. Ez nem fakultatív és nem ment fel a kommunizmus önkritikája alól. Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:Antiliberális "Harmadik Világháború" A politikai realizmus... Maffiacár Van új kormány "Orwell" kontra "Huxley" "Egységes", tehát megrepedt A Világkaszt Pártállamegyházi... Kibekkelhető országrontás? Bevezetés a hatalomtechnikába Antidemokratikus demokrácia Paradox önkényuralom DIY Kormányzati Kisokos Bábok választása Zokogó krokodilok Minek az igazságosság... Gyarmatosít vagy korrupt Az őssejt társadalom vége A farkastörvény A szent tekintélyuralom TÉMÁK:
All
"Nem az igazság számít, hanem a győzelem.” (Adolf Hitler) RAKTÁR:
November 2015
"Nem számít, hogy mekkora a hazugság; ismételd elég gyakran és a tömeg igaznak fogja tekinteni." (John F. Kennedy) "A kezeket mosni a hatalmasok és a hatalom nélküliek konfliktusában azt jelenti, hogy a hatalmasok oldalán állni és nem lenni semlegesnek." (Paulo Freire) “A világon minden a szexről szól, a szexet kivéve. A szex a hatalomról szól". (Oscar Wilde) "Ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) |