"Izmusok" lobogói alá gyűjtjük a csapatokat. A dulakodásért dulakodunk. Az egymás ellen elért, pillanatnyi győzelem az igazság pillanata. A hitvita az éltető elemünk. Nem jutunk előrébb? Annyi baj legyen. Ne érjen véget soha. A karakterünk és az értékességünk az egyhelyben szambázó sértegetés és szerecsenmosdatás. Jól bevált hívószavakkal és jól bevált "izmusok" között. Ki nem bújnánk az "izmusunk" régen szétzúzott, vérmaszatos tojáshéjából a világ minden kincséért sem, főleg nem az igazság egy tisztább képéért. Csapataink utálják egymást, de az önelégedettségünkben teljes az egyetértés. Szerintünk nem lehetséges jobb szemléletmód, mint a sajátunk, de ha mégis, esetleg, akkor sem érdekel. Nem igazságkeresésre melegítünk, hanem meccsre. A "totemista", a "rasszista", a "liberális", a "náci", a "kommunista" közös törekvése, hogy nem egy magasabb/mélyebb/jobb nézőpont után kutat, hanem egy dogmához ragaszkodik. Nem a nyitottság, nem a kutatás és nem a jobb megoldások öröme mozgatja, hanem egy jelentésében változatlannak, egyértelműnek és üdvözítőnek képzelt világtörténet, egy jelkép és egy lobogó népszerűsítése. Nem a nyitott lelkek együttműködése kutat az igazság egy jobb képe (átmeneti "izmusa") után, hanem kisminkelt és megdizájnolt-sztájlisztozott bandák, falkák és csürhék küzdenek a relatív fölényért, a hatalomért és mellesleg az élvezeti javakért. Eszméletlen buli. Önként gyűlik rá a tömeg még akkor is, ha a trendi "APOLITIKA" mulatóban veretjük és álarcban. Nem érdekes, hogy ki hol áll, csak az számít, hogy melyik tábort gyarapítja végül. Manipulálunk. Befolyásolunk. Hangulatkeltünk és szakítunk. "Adj király katonát! Nem adunk! Akkor szakítunk! Szakíts, ha bírsz!" Az érzelmi politikánk retorikai összecsapásaiban retorikai kudarcokat és retorikai sikereket élünk meg. Vakok taszigálnak világtalanokat. Egyik tájékozatlan félnótás meggyőzi a másikat. Felzúg a tömeg. Micsoda csel! Közben zavartalanul piszmogunk tovább a magánéletünkben. Délután lincselés? Okés. Ott leszek, ha nem esik az eső. Összejön a kemény mag? Nem érek rá, menni kell a gyerekért, különben válóper. (Valójában előbb akarok hazaérni és netezni, még mielőtt a család...) Csapataink szájkaratéval csipegetik egymást, és bár állítólag egyik "izmus" sem akar megszerezni mindenkit, azért ebben a szenvedélyes csapítépítésben csak a csillagos ég a határ. A hatalmi harcban a "centrális erőtér" megszerzése csak a kezdet. Előre! Hajrá! Irány a csúcs! Nem az igazságvágy, nem a nyitott keresés és nem a fejlődés a gerincünk, hanem egy beképzelt "izmus". Az "izmus" gerincűek természetesen megvetik az "izmustalan" tompasággal sodródó, turkáló zombikat, és ami a felnőtt életben merészelt-vállalt politizálást illeti, igazuk van. A politizálás valóban a felnőtt és felelős élet elengedhetetlen része, csakhogy nem az akármilyen politizálás. A valódi igazságosság-vágy megvan? Az "izmusozás" hatalmi harcánál a zombik turkálása is emberibb. Voldemort él, visszajött és neki adtuk az Egy Gyűrűt Az "izmusok" eleve keménykedési irányzatok, ráadásul úgy népszerűsítik magukat, hogy keménykednek. Egymást alázzák, kölcsönösen nem becsülik a másik speciális érzékenységét és nyilvánvalóan képtelenek felfogni a rájuk jellemző hiányosságokat. Hallani sem akarnak új szemléletről, (kimondani is szörnyű pl. egy "szintézisről" és egy valóban kreatív megoldásról). Több mint száz éve annak, hogy a modern "izmusok" kölcsönösen leleplezték egymást és valóban megsemmisítő kritikával mutatták ki a másik szemében a szálkát és a vakfoltot. De már annak is több mint száz éve, hogy nem bírnak tudomást venni a saját szemükben a gerendáról, a bebizonyított alkalmatlanságukról. Mindegyikük tucatjával tudja sorolni a másikat leleplező zseniális kritikusokat és egyikük sem ismer senkit, aki jogosan kifogásolt volna bármi lényegeset az általuk favorizált elképzelésben. A természetes konzervativizmus hiányosságait a természetes liberalizmus szabadságvágya küzdötte le. A liberalizmust a szocializmus tényleges szolidaritása haladta meg. Azután a fejlődés elakadt és megkezdődött a hanyatlás. Nem akadt az egész Földön egy baleset, hogy a Végzet Hegyéig vonszolt Egy Gyűrűt bepottyantotta volna a megsemmisítésbe. Az emberiség történelme a 70-es évek elején professzionális szervezettséggel, számítógépesítetten és automatizáltan visszafordult az öncélú hatalmi harc felé. Elsőként a szocializmus árulta el a progressziót és alibi meccseken kezdett bratyizni az élőhalott konzervativizmussal és az élőhalott liberalizmussal. A szimpatikusabb liberalizmussal egy kicsit jobban. A legtapasztalatabb és legerősebb élőhalott, a konzervativizmus segített a liberalizmusnak kinyírni a szocializmust, majd az élőhalottan kóválygó, de vérbosszúszomjas szocializmus segítségével "kussoltatja" a liberalizmust. Azóta is tart az élőhalott királyság udvari ünnepsége és szakadatlan az élőhalott "izmusok" önigazoló cicaharca. A többszörösen elárult és gazdátlanul maradt progresszió elpárolgott a nyitott jövővel együtt. A stabilitás és a folytonosság iránt érzékeny konzervatívokat nem zavarja pl. a nyílt tekintélyelvűségük, a szabadság iránt érzékeny liberálisokat nem zavarja pl. az értékrelativizmusuk, a társadalmi szolidaritás iránt elkötelezett szocialistákat pl. a paternalizmusuk rémsége nem bírja kizökkenteni. Görcsösen ragaszkodnak a kontraproduktív tévedéseikhez. Azért sem engedhetnek a hibás politikai szempontokból, mert azokkal különböznek egymástól és azokkal tudják megszervezni a csapataikat egymás ellen és egymáshoz képest. Egy progresszív nézőpont mindenkié és ráadásul (mindig "egyetemes") értékeket közelít meg, azzal nem lehet ellenséget gyártani, márpedig egy életvitelszerűen űzött "harc" nem nélkülözheti az ellenséget. Nemcsak belekapaszkodnak egymás hülyeségébe, hanem ragaszkodnak a sajátjukhoz, mert éppen a hülyeségeikben áll a történelmi-kultúrális karakterük. Ami az izmusokban a korlátoltságaikon túl van, az mind működőképes meglátás és közkincs, olyan tartósabb szempont, ami a természeténél fogva túlmutat az adott "izmus" elkerülehetetlen korlátoltságán és nem az "izmust" emeli ki, hanem az "izmusokat" termő, elhullató, termő, elhullató fejlődést. A különféle "izmusok" egyetlen koncepciója közös a hatalmi harc élőhalottainak a királyságában: a machiavellizmus, a sportszerűtlenség kultusza. Rossz kérdések és buta alternatívák tömege (a teljesség igénye nélkül...) "Nem eszmékkel van a baj, hanem az eszmék fanatikusaival. Csak a szélsőség, a fanatizmus kerülendő." Mintha a dogmatizmus és az igazságvágyat leváltó apologézis nem volna fanatizmus. "Nem az eszme a hibás, hanem a kivitelezés." De mi másról ismerszik meg a fa, ha nem a gyümölcséről? "Aki nem tudja, hogy honnan jön, az nem tudja, hogy hová megy." Miért ne volna több a fejlődés, mint egy megbukott hagyomány restaurációja? És Coelho tata mit szól ahhoz, hogy ne építsünk házat a hídon, hogy úton járás az élet és a megérkezés a halál? Nem fontosabb, hogy miként haladunk előre annál, hogy miken haladunk át? "Az eszmékből nem lehet megélni, nem az eszmékből származik a jólét." Hát persze. Nem véletlenül látják így és cselekszenek eszmétlenül az eszmétlenek. Mellesleg a tettekre vezető eszméket is kimentik a kritika alól. Melyik lélekrészed dominál? Azért vegetálsz, hogy értékesebb lehess, vagy azért követlesz jelentőséget magadnak, hogy vegetálhass? Mi a jólét, ha nem egy érték-eszme kibontakozása? "Liberálfasizmus." Szent sz@r! Ez biztosan valami nagyon csúnya dolog. Csakhogy ez a kis fogalomszörnyecske egy képzavar, mert az egymást kizáró logikákat azonosít egymással. A liberalizmus hatalommegosztó, a fasizmus nem. A liberalizmus relativista, a fasizmus nem. Miért nem bírjuk egyenesen és pontosan megnevezni azt, ami nem tetszik? Baj van liberalizmussal is, de nem az, hogy fasiszta. Bőven akad rajta fogás a "megsemmisítő" kritikusainak enélkül a történetileg és logikailag hamis társításnál is. Ilyen kifejezésekben dagonyázunk? Ilyen kifejezésekkel akarjuk tisztábban látni a világunkat? Ilyesmiket szükséges magyarázni a valódi problémák újabb megoldásai helyett? Akit aggaszt a relativizmus, az érveljen ellene. Akit elkeserít, hogy pl. a liberális államok sajtója nem szabad, mert a tömeghatás erejével és üzemszerű megtévesztéssel söprik félre az egyébként engedélyezett alternatíváikat, az erről beszéljen és ne zavarja össze a képet a mindenkori hatalom javára, ne keverje össze ezt a fajta elnyomást és hatalomtechnikát a fasiszta sajtóval, ahol semmilyen formában és mértékben sem volt megengedett egy alternatíva. "Komcsi = náci." Anyám segíts. Túl azon, a nemcsak rájuk jellemző katasztrófán, hogy mindkét ideológia hangsúlyozottan tekintélyuralmi és milliók halálához vezetett (mint pl. több világvallás), az egyik rasszista, a másik nem (az újabb szövegferdítések ellenére sem). Az egyik nyílt célkitűzése a hatalmi harc (osztályharc) vége és a hatalomkoncentrálás felszámolása, míg a másik éppen ellenkezőleg, a hatalmi harc "egészséges" kiélezését és a hatalom növekvő koncentrálást tekinti helyesnek. "Illiberális demokrácia." Amennyiben a liberalizmus lényegét a hatalommegosztásban látjuk, annyiban nem lehetséges nélküle demokrácia. Amennyiben a liberalizmus lényegét a relativizmusban látjuk, annyiban egy nem relativisztikus, hanem irányított demokrácia már valóban "illiberális". Első ránézésre az ördög a részletekben és az "irányítás" demokratikusság-antidemokratikusság arányában van, de már a második pillantásra látható, hogy egy valódi demokráciának elvileg és távlatilag is az önkormányzatiságra és a hatalommegosztásra kell irányulnia (általában a demokratizálásra és nem a hatalomkoncentrálásra) - beleértve ebbe a köznevelés szekuralizálását és teljes mentesítését a tekintélyelvű szemléletformák kötelező és hegemón pedagógiájától (ilyen pl. kevés kivétellel a vallások döntő többsége) -, tehát a hatalomkoncentrálás minden formája aláássa a társadalmi önrendelkezés tanulási folyamatát és a demokrácia kifejlődését, tehát a direkt "irányítottság" politikai kultúrája a demokrácia beszűkítéséhez és távlati hanyatlásához vezet. Sporttársak a kéjes sportszerűtlenségben Az "izmusok" harcát nem tudjuk leváltani, mert tömegesen, sőt a túlnyomó többségünkben vagyunk a szenvedélybetegei. Mérsékelhetnénk a járványosságát, ha pl. fejlettebb diskurzusokkal is próbálkoznánk, amelyekben nem egymást tamadnánk, hanem együtt nyomoznánk az igazságosság egyre következetesebb eszméje után, de a csecsemőkorunk óta nem láttunk erre példát és mintha késő lenne megkockáztatni. A maffiaállamunk bunkóságától függetlenül csinálhatnánk egy olyan szubkultúrát és élhetnénk egy olyan kultúra szerint, amilyen kultúrára az idealista szívünk mélyén vágyunk, de ehhez érzelmileg és értelmileg is intelligensebbnek kellene lennünk. Bár az "izmusok" "adj király katonát" játéka az öncélú hatalom körül forog, a sportszerűtlen machiavellizmusból fakad és a sportszerűtlen machiavellizmusra nevel, tulajdonképpen felülmúlhatatlan. Tudom, hogy a vámpírok, a zombik és a közönséges emberevők földjén nincs még egy annyira megvetett alak, mint az, aki békéltetni próbál. Mindenki gyanús, de a "szelídségről" papoló ezerszer gyanúsabb, mint a nyíltan agresszív. "Jól ismerjük egymást. Mit akarhat egy "békéltető"? Egyszerre akar lenyomni mindenkit? Királykodni akar! És "katonákat".Hát persze, hogy "katonákért" szakítanak a "békéltetők" is..." De talán nem is "békére" és békéltetésre van szükség, hanem sportszerű küzdelemre, kollegiális rivalizálásra és végre valahára valamiféle haladásra az igazságosabb berendezkedés felnevelésében. Engedjük a progresszióhoz a jövőt. Engedjük a progresszióhoz a kisdedeket. Vegyük el a katonákat a királykodástól... blogika
19 Comments
nem vagyok Charlie Hebdo
18/1/2016 03:49:10
"Liberálfasizmus." Szent sz@r!
Reply
blogika
18/1/2016 03:52:57
Érdemes lenne átgondolni a liberalizmusra, illetve a fasizmusra jellemző logikát és összehasonlítani azokat, mielőtt ismételten azonosnak nevezzük őket. Természetesen csak akkor, ha valóban hozzászólni szeretnénk és nem csak úgy belekurjantani az éterbe... szerepelni...
Reply
nem vagyok Charlie Hebdo
18/1/2016 04:00:10
Hamis az érvelése, mert CH éppen akkor tette közkincsé ezt a karikaturát, amikor halomra gyilkolták a muzulmánokat, és nem a muzulmánok voltak buták a koránnal.
blogika
18/1/2016 04:05:36
Egy érvelés akkor hamis, ha önellentmondó. Ennek kimutatása meggyőzőbb, mint az üres beszéd.
Reply
aLEx
18/1/2016 03:53:32
"Liberálfasizmus." Szent sz@r! Ez biztosan valami nagyon csúnya dolog. Csakhogy ez a kis fogalomszörnyecske egy képzavar, mert az egymást kizáró logikákat azonosít egymással. A liberalizmus hatalommegosztó, a fasizmus nem. A liberalizmus relativista, a fasizmus nem. (...) Baj van liberalizmussal is, de nem az, hogy fasiszta."
Reply
blogika
18/1/2016 03:57:38
"A hatalom logikája ugyanaz." (?) Milyen és melyik hatalom azonos mivel? A liberális hatalomtechnika és a fasiszta hatalomtechnika logikája kifejezetten ellentétes.
Reply
aLEx
18/1/2016 04:06:32
Csak arra reagálnék, amire könnyű, mert nem mehetek bele hosszas fejtegetésekbe.
blogika
18/1/2016 04:09:28
A "neo" előtag jelentése ennyire nem fakultatív. Azt jelenti, hoyg "valaminek az újabb verziója" (valami azonosnak) és nem pedig valami teljesen más. Ezért használják és ezért következtetnek belőle eszerint. A "neo" előtag minden esetben mutat valamit. Az sem fakultatív, hogy az előtagok mutatnak valamit vagy sem.
Reply
blogika
18/1/2016 04:10:04
Azokat, akiket szabályosan lelkesít a "liberálfasizmus" beolvasása (igazából csak egy indulatszó, ami egy adott történelmi és társadalmi környezetben nagyjából a merész és határozott "buzizással" áll egy szinten), nos azokat, akiket lelkesít, nem lehet lebeszélni a használatáról, még akkor sem, ha már régen felfogták, hogy értelmetlen és félrevezető, mert ennek a szónak a használata nem szakmaiságról, nem a korrektségről és nem a logikáról szól, hanem a "próbáljunk meg minél nagyobbat sérteni bármilyen eszközzel" vagdalkozásról. (Éppen azért próbálják fasizmussal stigmatizálni a liberálisokat, mert kaján örömmel élvezik, hogy a liberálisoknak rosszul esik, hogy az egyik ellenségükkel azonosítgatják őket. Éppen ezért népszerű a használata, mert úgy látszik, hogy a valódi célnak [a piszkálásnak és nem az igazságnak] megfelelően működik.) Egy másik, talán új, de mindenképpen korrekt műszó szükséges ide és nem azért, mert bizonyos liberálisokat látványosan bosszant, hanem az igazság miatt. A saját értelmét veszíti vele, aki "liberálfasizmusozik" használja.
blogika
18/1/2016 04:14:01
Sokféle liberalizmus van, de a lényegük közös, ezért használható rájuk közös fogalom. A "neo" egy verziót jelez és nem valami egészen mást. Nem látom be annak a küldetésnek az értelmét, hogy éppen ennél a bejegyzésemnél akarja bárki önkényesen átdefiniálni egy előtag jelentését. Tulajdonképpen rosszul esik ez az időpocsékolás.
Reply
blogika
18/1/2016 04:16:09
Ön összekeveri a liberális politikai berendezkedést az illiberális mozgalmakkal, ami még egy puccsot is értelmezhetetlenné tesz. A fasiszták akkor sem akarnak liberálisnak látszani, amikor egy liberális társadalmi rendszerben kúsznak a puccs és a hatalom felé és valamennyi ideig még a liberalizmuson belül működnek (és visszaélnek a liberalizmus eszközeivel). Ettől nem lesz liberális a fasiszta és egyáltalán nem lesz leleplező a "liberálfasizmus" fogalma. Ellenekezőleg. Elfedi a valódi veszélyt és a valódi érdek(érték)közösségeket.
Reply
aLEx
18/1/2016 04:20:33
Méltányolom az érveit a liberálfasizmusra vonatkozóan. Elfogadom, hogy helyesebb volna pusztán fasizmusnak nevezni.
blogika
18/1/2016 04:24:12
Nemcsak Önnek, de szerintem senkinek sem progresszív feladat egy "izmus" (pl. a liberalizmus) mentegetésével vesződni. Az elhárításából arra következtetek, hogy nem vette észre, hogy ezt kivánom a legkevésbé. A félrevezető fogalomzavarokat nem azért érdemes elkerülni, hogy csak azoknak legyen könnyebb, akik ellen alkalmazzák.
blogika
18/1/2016 04:24:57
Létezik egy olyan közbeszéd-retorikai játszma, hogy ha egy adott közösségben sikerül konszenzusra jutni bármiről (pl. egy politikai végletről, azaz pl. egy "legrosszabbról" vagy egy "legjobbról), akkor szinte mindenki arra hivatkozva támad és védelmez gyakorlatilag mindent és bármit (hogy a konszenzust és a közösséget a saját vélekedése mögé állíthassa). Azokban a közbeszéd-politikai-közösségekben, ahol - szerencsére - minimum lett a nácizmus és a fasizmus iszonyatossága - mindenki azonnal az atombombát dobálja az ellenfelére és lefasisztázza, lenácizza, akkor is, ha a másik "csupán" a lábára lépett (pontosan úgy, ahogyan "köcsögöznek" vagy "kurváznak" pl. a nemzeti kultúrává bontakozott alvilágban). Nemcsak "liberálfasizmus" létezik, hanem "klerikálfasizmus" is, és az sem pontos, nem igazságos, pedig a klerikalizmus sokkal közelebb áll fasizmushoz a tekintélyuralom iránti odaadása miatt. De egy ilyen konszenzus klímájában a kommunistákat és a nácikat is összemossák, holott azok engesztelhetetlenül gyűlölik és irtják egymást, ahol tudják. Szerintem, viszonylag egyszerű butaságok ezek, amelyek nem méltók az igényesebb vitatkozásokhoz és beszélgetésekhez.
navigátor
18/1/2016 04:08:12
/Csupán jelzem, egyfajta összegzésben, saját vonatkozó felfogásomat./
Reply
blogika
18/1/2016 04:11:06
Azért érthetetlen a kommentje, mert nem világos, hogy mihez szól hozzá. Nyilvánvalóan nem a bejegyzésemhez, ami az ideológiai dulakodásról szólt. Tegyük fel, hogy egy kéretlen "szószedet" és "kislexikon" különféle demokráciák lehetőségéről. (Nyilvánvalóan az Ön saját bejegyzéséhez illik, itt a szomszédban. Talán félreszaladt véletlenül.) Legyen. De kérem, hogy ne fokozza a bejegyzésem témájától való elterelést. Tudom, hogy minden mindennel összefügg, de mégse. Plíííz.)
Reply
blogika
18/1/2016 04:11:53
Most látom, hogy valóban tévedésből kommentelhetett nálam, mert 4 perccel később megjelent ennek a kommentnek a pontos copy-ja egy másik blog 33. hozzászólásaként. Lehet, hogy kiveszem innen ezt a nem ide szánt kommentet a reakcióimmal együtt.
navigátor
18/1/2016 04:18:19
Saját "szószedetemet" törölte, amely vastagon a post tárgyára vonatkozott.
Reply
blogika
18/1/2016 04:19:30
Nem töröltem Öntől semmit. Kérem és javaslom, hogy nézzel körül és figyeljen oda, mielőtt vádaskodik. Csak terveztem.
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rossz nemi szerepek rossz kritikája Mérhetetlen korrupció blogapokalipszis Dédfater a trolibusz Keresztényüldözés Fejlődésvágy kis hibával Putyin ötven árnyalata Adj király katonát EXTRÉM KULTÚR A megvető kibic Demokrata Suli A harc éleződik RISZPEKT Magyarul, a centrális erő nyelvén Külső segítség - NO MERCY Most dobta el a jövőt az EU Globális Szado-Mazo parti Egy elnök titokzatos szexepilje Fiatalos maradiság, zsákutca... Az igazi állatfarm Napi világvége Ügynökország A népirtó erkölcstenyészet TÉMÁK:
All
LÁZADÁS-MÍTOSZ RAKTÁR:
November 2017
|