Ügynökországban utálják a titkos ügynököket. Valószínűleg igazuk van, hiszen értenek hozzá. Szinte mindannyian titkos ügynökök. Vannak közöttük keleti ügynökök és nyugati ügynökök, továbbá jobboldali ügynökök és baloldali ügynökök, vagyis négy főbb ügynökségbe csoportosulnak összesen, a keleti szélsőjobb (KXJ) és a keleti szélsőbal (KXB), illetve a nyugati jobb (NYJ) és a nyugati bal (NYB) ügynökségekbe. A probléma úgy kezdődött, hogy Ügynökország alapítói túl messzire mentek és túl sokáig, mert vonzotta őket mások tulajdona és védtelensége. Messzire elszakadtak a rokonaiktól, de nem nyughattak, amíg be nem kerítették és el nem fogták őket. Azóta is rabságban élnek, két nagyhatalom szorításában, a senki földjén és őrlődnek, kopnak, fogyatkoznak a nagyhatalmak malomkövei között. A fogság nem tett jót a jellemüknek. Nemcsak az ártott nekik, hogy általában nem bírják bevallani, ha rossz útra tévednek, most a dicstelen fogság makacs tagadásával tették egy örök hazudozássá az életüket és kínjukban még a belső utat is elvétették. A szorultságukban egymásra támadtak és egymásba martak már azelőtt, hogy felismerhették volna az emberség fejlődését és akarhatták volna azt. Képzelt dicsőséggel próbáltak vigasztalódni, de elmerültek a körülmények hibáztatásában és egymás marcangolásában. Azóta is egymás rovására próbálják túlélni a rabságot és már álmodni sem képesek szebbet, mint az egykori, rettegett portyázásaikat vagy az engedetlen családtagok végleges megtörését és kifosztását. Az ügynökké válásuk úgy történt, hogy a marakodásuk közben a börtönüket őrző nagyhatalmak segítségét hívták egymás ellen, kezdettől fogva. A nagyhatalmaknak megtetszett ez a váratlan lehetőség, de nem azért mintha szórakoztatta volna őket a foglyok önkéntes medence-harca és pl. fogadásokat köthettek volna rájuk, hanem inkább azért, mert megkönnyítette a senki földje ellenőrzését és mert a nagyhatalmak komolyan vették az önkéntes sakkfigurákat és elfogadták egymás ellen a partit. A megvadult, de annál könnyebben irányítható országban egyszeriben mindeki - közvetlenül vagy közvetve - az egyik nagyhatalom jobbos vagy balos ideológiájának valamelyikéhez szegődött szolgálatba és ügynök lett. Így született meg Ügynökország, az idegenek játszótere, ahol különösebb kockázat nélkül próbálkozhattak egymás ellen a nagyhatalmak és biztonságos közvetettséggel kóstolgathatták egymást. Nemzeti hagyomány lett a külső hatalmak segítségével intézni minden belő konfliktust és a nagyhatalmak sem tűrtek meg független sakkfigurákat a táblán. Ügynökországban csak ügynökként és kizárólag egy nagyhatalom szolgálatában és annak segítségével maradhatott életben bárki. Időnként ugyan születettek néhányan Ügynökországban, akik szóvá tették, hogy az emberség fejlődésével kellene inkább foglalkozniuk, de a többiek elképzelni sem tudtak más életet mint az ügynökösködést, úgyhogy nem törődtek velük, amíg lehetett, azután elhallgattatták őket valahogyan, ha muszáj volt. Időnként ugyan születettek néhányan , akik a hintapolitikát és kettősügynökséget javasolták, de az ilyenekben egyik nagyhatalom sem bízott és végül mindkét nagyhatalom megbüntette miattuk egész Ügynökországot. (A besúgási kényszerüktől függetlenül is nagyon hamar lebuktak, mert szükségszerűen lekésték majd túlreagálták a nagyhatalmi erőviszonyok hullámzását.) Ha Ügynökország már-már kivérzett és belefáradt a marakodásba, akkor a nagyhatalmak maguk gondoskodtak a megosztottság és a harcias hangulat helyreállításáról és a játszma folytatásáról. A balsorsú ország boldogulását mégsem a nagyhatalmak ármánykodása ásta alá, hanem az ügynökök egymás elleni ármánykodása és az ármánykodásuk egyáltalán. A boldogulásuk az emberség fejlődése, az emberséges élet lett volna, egy valódi szolidaritás. De fogamuk sincs erről és ezért esélyük sincs erre. A hazafiságuk a progresszió és a progressziós erők támogatása lett volna, egy sportszerűbb világ szolgálata. De fogalmuk sincs erről és ezért esélyük sincs erre. Egymástól tartanak a legjobban, senki nem utálja őket annyira mint ők egymást és annyira mély az egymás iránti bizalmatlanságuk, hogy nem mernek megbékélni egymással és már régen nem remélnek egymástól semmi jót. Újra és újra önmaguk ellen fordulnak egy örök ellenségeskedésben. Ügynökország élete olyan szerencsétlenül alakult, hogy a nagyhatalmak kiszolgálása nemzeti érdek lett. A nagyhatalmakkal ujjat húzó hazafiak lettek a hazájuk legveszélyesebb ellenségei és árulói. A legnagyobb hazafiak idegen hatalmak szolgálatával és hazaárulással igyekeztek enyhíteni országuk helyzetén. A legutóbbi időkben a Keleti Hatalom viszonylag sokáig uralta Ügynökországot. Úgy tűnt, hogy a nagyhatalmak partija nagyjából véget ért ezen a vidéken. Nem sokan számoltak azzal, hogy ha általában nincs vége egy világháborúnak, akkor gyakorlatilag a csendesebb helyeken sincs vége. A Keleti Hatalom megroggyanása után a Nyugati Hatalom vette át az uralkodást. A Nyugati Hatalom bevonulása azt jelentette, hogy Ügynökország legfontosabb vezetőit lecserélték a saját embereikre pl. a titkosszolgálatoknál, a rendőrségnél, a katonaságnál, az igazságszolgáltatásnál és az államigazgatástól távolabb eső, olyan területeken is, mint pl. a kultúra, a gazdaság és a szervezett alvilág. A Keleti Hatalom emberei illegalitásba szorultak. Amikor a Keleti Hatalom magához tért, fegyvert és üzemanyagot szállított Ügynökországon keresztül az illegalitásba szorult ügynökei segítségével. Azok annyira meggazdagodtak a szállítmányokból, hogy visszahódították a szervezett alvilág nagy részét. A Keleti Hatalom merényletekkel is támogatta őket. A Keleti Hatalom ügynökei néhány év alatt létrehozták a helyi kiskirályok országos hálózatát és "erőterét". A Keleti Hatalom titkosszolgálata felkelést, újabb merényleteket és hatalomátvételt is szervezett az "erőtér" számára. A Keleti Hatalom akadálytalanul jöhetett vissza, mert a Nyugati Hatalom másra készülődött. Az "erőtér" hatalomra jutása elsöprő erejű áttörést jelentett. A Keleti Hatalom ügynökkormánya azonnal és nyíltan a Keleti Hatalom mellé állt, átírta a törvényeket és lecserélték Ügynökország legfontosabb vezetőit a saját embereikre pl. a titkosszolgálatoknál, a rendőrségnél, a katonaságnál, az igazságszolgáltatásnál és az államigazgatástól távolabb eső, olyan területeken is, mint pl. a kultúra, a gazdaság és a szervezett alvilág állambiztonságilag védett vezetése. Pereket indítottak a Nyugati Hatalom emberei ellen. Kimondták, hogy a nyugati uniók és együttműködések csak akkor elfogadhatók, ha a Keleti Hatalom politikáját követik. Lehetővé tették, hogy a Keleti Hatalom náluk szervezze meg a nyugat ellen indított szélsőjobboldali szabadcsapatok központját. Azután kiderült, hogy a Nyugati Hatalom váratlanul és mélyen tovább nyomult a Keleti Hatalomba és egy újabb országot tépett le róla az Ügynökország közvetlen szomszédságában. Az országos választások betervezett manipulációi miatt szorongó és Nyugati Hatalom büntetésétől félő "erőtér" sietve úgy nyilatkozott, hogy a szélsőjobboldali szabadcsapatoknak mégsem szabad mindent megengedni, majd kis várakozás után hozzátette, hogy őt tulajdonképpen zavarja az a titkosszolgálati hadsereg, amit a Keleti Hatalom működtet Ügynökországban és gyorsan eltüntették a színről a Keleti Hatalom egyik ismertebb (és lebukott) ügynökét. Az alvilágba kényszerített, majd onnan újjászervezett "erőtér" azzal nyugtatja magát, hogy ő valójában egy olyan "hármasügynök", amelyik művészi tehetséggel játszik mindkét nagyhatalommal a saját hazája javára. De nem értik a hazát, mert csak a saját kisebbségüket értik alatta és nem értik a hazafiságot, mert a fejlődést nem értik. Valójában csupán egyetlen nemzeti hagyományban lettek sikeresek, a családtagok végleges megtörésében és kifosztásában. Annyira sikeresek voltak a nyugati ügynökök kiszorításában, hogy egyelőre még a Nyugati Hatalom sem tudja lecserélni őket senkire. Majd idővel, ha nagyobb nyomás alá helyezik Ügynökországot a fenyegetés és a csábítás erőteljesebb eszközeivel, ha kívűlről ismét megbénítják és meghasítják a hiába simuló "erőteret", akkor kezdődik csak újra az igazi belháború és az újabb hatalomváltás Ügynökországban. Ezt természetesen a Keleti hatalom sem fogja meggátolni, hanem ellenkezőleg, ő is támogatja majd a figurák szétválogatását, újraállítását, a kétszínűek eltávolítását és a parti folytatását. És így tovább amíg meg nem halnak, Ügynökország teljes felörléséig vagy a világ önmegsemmisítéséig. Intő példa e szomorú történet és nagy megnyugvás, hogy nem a mi világunkról szól. blogika
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rossz nemi szerepek rossz kritikája Mérhetetlen korrupció blogapokalipszis Dédfater a trolibusz Keresztényüldözés Fejlődésvágy kis hibával Putyin ötven árnyalata Adj király katonát EXTRÉM KULTÚR A megvető kibic Demokrata Suli A harc éleződik RISZPEKT Magyarul, a centrális erő nyelvén Külső segítség - NO MERCY Most dobta el a jövőt az EU Globális Szado-Mazo parti Egy elnök titokzatos szexepilje Fiatalos maradiság, zsákutca... Az igazi állatfarm Napi világvége Ügynökország A népirtó erkölcstenyészet TÉMÁK:
All
LÁZADÁS-MÍTOSZ RAKTÁR:
November 2017
|