Röviden és érthetően, mint rendesen... Az agymosás komplikált művelet. Heterogén, hierarchizált, anizotrop, monológ. Nemcsak rétegzett és töredezett, de egyfelé pörgeti a megkínzottan pislogó agymosottak kereplőjét és imamalmát. Minden műfaj és minden blog az agymosás centrális erőterében kap töltést és perdületet. Azonnal és feszesen zökken irányba minden lélek a viszkozitása és a vezetőképessége szerint, a nyilvánosságot gerjesztő hatalom-koncentráció ellenében vagy annak terjedési irányában. Áthidal néhány megkerülhetetlen dilemmát és kínos/kényes kérdést, hogy a blogika nem a társadalmi funkciójában éli meg a nehezen kimérhető és akkor is csupán kétes értékű hatalmát, hanem egy ösztönösen minimalizált, relativizált és könnyen félremagyarázható mikrokörnyezetben, no és magánügyileg. Pánikszerűen. Ahol elnyomás van, ott mindenben elnyomás van... Az agymosás centrális erőterében egyetlen blogika sem lehet több, mint egy troll, azaz egy süketnéma, atomizált lövedék a hatalom-koncentráció vagy a hatalommegosztás ellen. A hatalmi harcban funkcionálisan gerjesztett nyilvánosság nemcsak a magánbeszélgetést zárja ki, hanem egyáltalán az összes beszélgetést és megszűntet minden más kommunikációs szerepet az erőszak-beszéden, vagyis a trollkodáson kívül. A blogolás még véletlenül sem lehet beszélgetés, de nem is a beszélgetés-éhség miatt a blogolás szenvedélybetege egy blogika. Nemhogy erőnk nem marad és erőnk nincs a blogoláshoz, hanem éppenséggel ellenkezőleg, a blogolásból merítjük a fontosságunkat, függetlenül a beszélgetés látszatától (a látszólagos tartalmától és a minőségétől). Nyílt titok, közhely, hogy egyetlen drog felszippantásáért téblábol, sunnyog errefelé minden blogika: a törődés, a figyelem és az érdeklődés látszatáért, azaz a nézettségért. Egy blogika számára nem egyszerűen mindennél fontosabb a nézettség, hanem csak és kizárólag a nézettség fontos. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen a blogtér. Vagy a nézettség magas mennyiségét kell garantálnia (ez lenne az ütősebb és a nehezebb eset), vagy az akármekkora nézettség akármilyen értelmezhetőségét (ez lenne a megbízhatóbb és a könnyebb eset). A legkényelmesebb blogtér az áttekinthetően kislétszámú zűrzavar, az akárhogyan magyarázható események és eseménytelenségek mikroklímája, amelyben bármit bármerre értékelhetünk bármikor. Egy blogika számára ideális körülmény, ha megtalálja a magához hasonló nézettség-függők kisközösségét, ahol egymásra utaltan, de kölcsönösen kielégíthetjük egymást. Nem számít, hogy belterjesek és tiszteletlenek vagyunk vagy sem, amíg ápoljuk egymást (nem mellesleg: az egyetlen működőképes troll-dramaturgia miatt úgy merülünk a garantált tiszteletlenségbe, mintha csak az entrópia törvényei működnének bennünk). A blogolásban - a kollektív kulkászáshoz hasonlóan - a megbízható kölcsönösség és gyakoriság a legfontosabb, annyira, hogy a tehetség és a műveltség csak akadályoznának ebben a fenntartásaikkal. A tehetség és a műveltség nagyon gyorsan kimenekít a blogolásból vagy a hivatásosság felé taszít. Az újágírást játszó blogolás: pervertárlódott kényszerbetegség, önreklám. A blogolást (is) játszó újságírás: csapatmunka, rendszeres és közös meló, másokról tudósítás (minél kevesebb exhibicionizmussal). A blogolás látszólag elavult. Látszólag kiment a divatból. Élhetetlenül hosszú és bonyolult a blog abban a korszerű nyilvánosságban, ahol már a csiripelés (twitterelés) is lefáraszt. Legfeljebb a csipogást vagy inkább az egy-egy csippantást bírja/akarja követni az összeomlott figyelem hiperaktív zúzaléka. Mégis van "közszolgálati" létjogosultsága a blogoknak, mert a hatalmi harc nem válogatós és minden űrméretből lövetni akar. x Blogika vagyok és nézettség-függő. Sajnos hiába iratkoztam be egy elvonóra, nem segített az sem. Pedig nagyon durva hely volt, keményen tolták minden irányból, tűzoltófecskendő, elektrosokk, sötét zárka, alvás megvonás, nyugtatók és serkentők, altatók és ébresztők, éhezés és szomjazás, fagyasztás és égetés, naponta kétszer vagy többszőr autodidakta lobotómia, izombiopszia, lumbálás, Kövér Ákos-tetkó, Orbán-konzultáció, intravénás maffiaállam és eszköztelen szaruhártya-átültetés. Mármint a pókokon, a patkányokon, a kígyókon és a kréta-csikorogtatáson kívűl. És mégsem gyógyultam ki. Nincs annyi tehetség és műveltség a lyukas zsebemben, hogy kimenekíthetett volna ebből a bugyorból. Tehát mégsem... akarom mondani "és mégis". Mégis ezerszer inkább ez, mint hogy a kutya se... Még el sem múlt, de már hiányzik a megszokott troll csapat érett szaga, az önkéntes századvég-aktivisták mérsékelt habzású színjátszóköre és tánciskolás bully-zása, az egymás felé civilizáltnak mutatkozó és gigantikus arcú maradéktól ismeretelenül is megkapott trágárságok és sértegetések, a hivalkodó rasszizmus, az elesettek tiprása és a hatalom nyalogatása... Mennyi közös kaland és élmény fűz össze minket a mi virtuális izénkben! Hát még, ha nem üldöztem volna a kommentelést... Jaj mi lesz most! Kivel és hol ripacskodok ezután ilyen síkosítottan? A derék trollok és szabotőrök ideges rángatódzása és vakaródzása vibráló homályba merül, és végleg szem elől veszítem a tolongásukat. Eddig se tudtam megkülönböztetni őket, a hangulatom szerint vettem észre és értelmeztem az összenőtt tömegüket, de annál inkább kellett az arctalan testmelegük a fagyos univerzumban. Nem gondoltam velük, ahogyan a bioszférával sem, csak ittam őket, mint a levegőt, mint hontalan a szellőztető langyos fuvallatát a jeges éjjel neszező piacterén. Már megint kezdhetem újra az életem. Van énnekem erre kedvem és időm? Az "apokalipszis" jelentése "lelepleződés"/"leleplezés" és "feltárás"/"feltárulás" (teológiai használatban: kinyilatkoztatás/kinyilatkozás). Megszűntetésem közben feltárul előttem egy pillanatra és lelepleződik a tragikomédiám. Jellemző módon nem az izgat, hogy miként kerülhetném el, hogy kikeveredjek a zsákutcámból, hogy ne gabalyodjak hasonló bénázásba, hanem inkább a folytatásnak és a pótlásnak a módozatai után kapkodok. Nem izgat, hogy minden beteg egy tünet is. Blogika vagyok és annyira nézettség-beteg, hogy még az apokalipszisemből sem tanulok, még azt is "apró pénzre váltja", kihasználja, háttérbe szorítja és túléli a veszekedésekkel álcázott, kényszeres dörgölődzés. blogika
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rossz nemi szerepek rossz kritikája Mérhetetlen korrupció blogapokalipszis Dédfater a trolibusz Keresztényüldözés Fejlődésvágy kis hibával Putyin ötven árnyalata Adj király katonát EXTRÉM KULTÚR A megvető kibic Demokrata Suli A harc éleződik RISZPEKT Magyarul, a centrális erő nyelvén Külső segítség - NO MERCY Most dobta el a jövőt az EU Globális Szado-Mazo parti Egy elnök titokzatos szexepilje Fiatalos maradiság, zsákutca... Az igazi állatfarm Napi világvége Ügynökország A népirtó erkölcstenyészet TÉMÁK:
All
LÁZADÁS-MÍTOSZ RAKTÁR:
November 2017
|