A Pulitzer-díjas újságírót és az orvosi hipnoterepeutát ugyanazért a felsznínes ostobaságért imádjuk a neten. x Egyre gyakrabban veszem észre világvégét. Például a személyes sorcsapásaimban, néha az országos sorcsapásokban és persze már a könyökömön jönnek ki a globális sorcsapások. Egyre gyakrabban veszem észre világvégét olyasmiben, ami nem is sorcsapás, de jogom van ott világvégézni és úgy, ahol és ahogyan az eszembe jut. Életvitelszerűen és lendületesen méltatlankodok egy világvége miatt, esetleg valamilyen szabadidős tevékenység formájában. Feltétlenül megnézem a moziban, ásítozok rajta, ha már a tévében mutatják és évente kétszer kirakok róla valami érdekességet a fészbukra vagy a blogomba. Azok persze nem világvégéznek, akik elképzelni sem bírják a világot és gondolni sem bírnak a világgal, mert fel sem bírják emelni a tekintetüket a nyomorukból. De én más vagyok. Kacskaringósan utálok bárkit és bárkiket a világvége miatt, vagy csak ebben az utálatomban foglalom össze minden, világvégétől független utálatomat. Minden ellenségem egyenesen a világvégért felelős és amikor elkeseredek, azt már egyenesen a világvége miatt teszem. Mint vallásos az ateistát, vagy ateista a vallásost, mint jobbos a balost, vagy balos a jobbost, mint kelet a nyugatot, vagy nyugat a keletet, mint gazdag a szegényt, vagy szegény a gazdagot és mint okos a butát és mint buta az okost, stb, stb, a világvége miatt hibáztatok valaki mást. Időnként rám jön a kreativitás és benyögöm, hogy nincs is világvége, hacsak nem a hibbant világvégézők juttatnak oda, azután lazán folytatom. "Itt a világvége, mert a doktorok rombolják az egészséget." - sóhajtom. Arányaiban és lényegében is tényszerűen hamis állítás, de kit érdekelnek a doktorok. Ők el vannak foglalva a balesetessel, a fuldokló gyerkőccel és megrokkant idősebbel. "Itt a világvége, mert a jogászok rombolják az igazságot." - dünnyögöm. Arányaiban és lényegében is tényszerűen hamis állítás, de ugyan kit érdekelnek a jogászok. Ők azzal vannak elfoglalva, hogy ne az önbíráskodások káoszában rettegjen mindenki, aki még esetleg nem eléggé kegyetlen. "Itt a világvége, mert az egyetmek rombolják a tudást." - dühöngök. Arányaiban és lényegében is tényszerűen hamis állítás, de nekem tetszik és különben sem végeztem igazi egyetemet soha. "Itt a világvége, mert a kormányok rombolják a szabadságot." - mondom, mert elképzelni sem tudok mélyebb szabadságot a mentességeknél és egyébként is az a véleményem, hogy a kresz is csak akadályozza a közlekedést. "Itt a világvége, mert a sajtó lerombolja az információt." - terjesztem a sajtóból "megértett" információt a sajtóban. Az újságírók közben szó szerint belehalnak, hogy lehetséges legyen a szélesebb és összetettebb tájékozódás, de engem ez nem hat meg. "Itt a világvége, mert a vallások lerombolják az erkölcsöt." - kiálltom mint az új vallás prófétája és még szép, hogy elsiklok a vallásokban épített erkölcsök felett. "Itt a világvége, mert a bankok lerombolják a gazdaságot." - szitkozódok, de minden pillanatát kiélvezem annak, hogy a fogyasztói előjogaimat és az országom gazdálkodását más országok fogyasztása és gazdálkodása fölé emelték a bankok. Az elidegenedésben egyszerűen lehetetlen mellélőni ezzel a "rombolás" és "világvége" dolgokkal. Így vagy úgy, minden "rombol" és mindig "világvége" van. Imádok "elfilózgatni" ezen a szabadidőmben és nem hiszem, hogy ezzel tompítanám vagy erodálnám a társadalmi érzékenységet és a vészreakciót. Egy blogocska még nem a világvége. Különben is. Csak így. Különben is. Egyszer azzal jött nekem egy okostojás, hogy ha túl felelőtlenül dobálódzok a világvége riasztással, akkor elvész a hitelességem, mint a farkast kiáltó fiúnak és még én is annyira belegabalyodok, hogy a végén még elhiszem, amit csak úgy odavetettem és már észre sem veszem a közeledő, de a zűrzavarommal kitakart valódi világvégét. Marhaság - mondtam neki. Túlbonyolítja. Pocsékul állnak a dolgok és ez a lényeg. A többi csak duma. Nem egészen - vitatkozott velem a tudálékos majom - ha segíteni szeretnénk, akkor a részletek is fontosak és a lényeg sem ez. Szabályos kiselőadásba kezdett. "A szociopaták és a pszichopaták még mindig a kivételek. Ez döntő körülmény, mert reményt ad a lényeget illetően és a két legfontosabb részletkérdésre irányítja a figyelmet. Hogyan változik a befolyásuk és az utánpótlásuk?" Ennyire azért nem érdekel a "világvégéd" - akartam mondani, de csak folytatta, mint aki levegőt sem vesz. "Az emberiség jószándékú és nem a tudatos folyamatok a legveszélyesebbek, hanem az automatizmusok, a kényszerpályák és a csapdák. Ott van mindjárt az, hogy minden automatizmus felismerése csökkenti az automatizmus automatikus bekövetkezését, de maga a felismerés egy magasabb és titkosabb automatizmust követ. Garantáltan lemaradunk a saját történésünktől. De az sem semmi, hogy minden eszközünket a mellékhatások ismerete nélkül használjuk. Nem érdekel minket sem a mágia ára, sem a tudomány kockázata, de a művészet szenvedélybetegsége sem." Ezt az utolsó mondatot már csak futólag hallotam, mert faképnél hagytam, ahogyan kell. Fogok én ezzel huzakodni? Jobb dolgom is van. Érik must. Új receptek a neten. Fogyási tanácsok a tévében... Randiguru és kertészkedés a reklámújságban... Ha van valami, amit biztosan nem tűrök és amit biztosan nem bírok elviselni, na akkor az az, amikor valaki már az unalomig nyúzza és eltúlozza a témát és nem bír lekattani róla. Pláne, ha az igazi világvégével tolakszik és komolyan. A valódi világvége nem szórakoztató. A környezetrombolástól és energiaválságtól kezdve, a népesedési és szegregációs tendenciákon át a pénzügyi és háborús válságig egyetlen tényleges, lényeges és globális baj határoz meg mindent: a társadalmi igazságtalanság. Egy vallási, erkölcsi, politikai válság gerjeszti az összes többit. A törvényesség fölé emelt, önkényes erőt imádjuk istenként, a mindenkinek jó érték helyett csak különérdek célját tűrjük, a hatalami harcban olyan szociopaták emelkednek az uralomba folyamatosan, akik a köznevelés eszközeivel szociopatává nevelik a jövőt. Ha "tudatos", önelégült és szervezett (tehát gonosz) embertelenség nem volna, minden egyéb problémával boldogan néznénk szembe. Nem félnénk az űrszikláktól, a vírusoktól és a gépeinktől, megbírkóznánk bármilyen technikai kihívással, ha nem kellene gyűlölnünk magunkat és egymást a lelkiismeretlenség miatt. Nem fegyverkeznénk, nem pazarolnánk és begyógyulna minden seb a bolygón, a gyászolók és a veterán harcosok lelkében is, ha jó irányba haladnánk és nem volna hiábavaló minden áldozat. Elképzelésünk sincs a megoldásról, mert ripacskodással töltjük az időnket. A zavaróan progresszív gondolatokat kitakarítottuk a tankönyvekből, a könyvtárainkból és könyvesboltjainkból. (Az interneten nem nehezén elkerülni a bölcsebb belátások zátonyaikat.) A gyarmatosított és szociopata popkultúra mellett, nemhogy domináns, de még olyan számottevő progresszív művészetünk sincs, amivel egy aktuális "megoldás" tömegesen ragadhatná meg a fiatalokat. Nincs egy erőteljes, fiatal generáció, amelyik bevezethetné és átalakíthatná a jövő nevelését. A "szándékos" embertelenség azonban nagyon is valóságos. Van például egy kis őrült ország, amelyiknek sikerült a koncentráltabb gonosz főkapitányává emelkednie. A tudatosan szervezett embertelenség több ezer éves hagyománya az Opus Dei irányításával, a Vatikán, Lengyelország, Kelet-Európa, Európa, Eurázsia és a Föld meghódításával globálissá, teljessé és hatékonnyá teszi a szociopata vallást, erkölcsiséget, politikát, nevelést és jövőt. A vatikáni-orosz szent szövetség lengyel főkapitánya elleni halálos merénylet után ugrott be a főkapitányi szerepbe ez a kis őrült ország és egyelőre ügyesen söpröget a nyugati uniókat támadó Oroszország és a Vatikán előtt. Velük szemben csak a decentralizáltabb gonosz, a legnagyobb ipari és bank oligarchák nyugati uniójának a serege és embertelensége harcol évszázadok óta. Egyáltalán nem szórakoztató azzal szembesülni, hogy a progresszió szellemileg és anyagilag is elpárolog, hogy a teste és a lelke is végleg elsorvad a társadalmi igazságosságnak. Legalább rá lehetne kenni az egészet valakire... de állítólag össznépi mozgalomban és automatikusan történik az egész, még a "szándékosság" is. blogika
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
TARTALOM:
Rossz nemi szerepek rossz kritikája Mérhetetlen korrupció blogapokalipszis Dédfater a trolibusz Keresztényüldözés Fejlődésvágy kis hibával Putyin ötven árnyalata Adj király katonát EXTRÉM KULTÚR A megvető kibic Demokrata Suli A harc éleződik RISZPEKT Magyarul, a centrális erő nyelvén Külső segítség - NO MERCY Most dobta el a jövőt az EU Globális Szado-Mazo parti Egy elnök titokzatos szexepilje Fiatalos maradiság, zsákutca... Az igazi állatfarm Napi világvége Ügynökország A népirtó erkölcstenyészet TÉMÁK:
All
LÁZADÁS-MÍTOSZ RAKTÁR:
November 2017
|